Ha egy nap futással indul... Akkor munka után kapok fuvart, onnan hazahozom én a kocsit, a ház előtt egyszerre parkolok le Őszhalántékkal, utána apu segít a téligumit téliálomra tenni (közben csak egyszer dönti rá teljes lendülettel a rossz lábamra és egyszer esik el, deugye én béna vagyok, nem tudom magam becipelni, mindegy), aztán még tankolás, bevásárlás, hazaért Őszhalántékkal cset, levelek tömege megválaszolva.
A lenti 100 méter felét egyébként hátrafelé kocogtam. Nem egészen értem, ez miért életszagú, meg a valóság szimulálása, mert sosem szoktam hátrafelé futkározni, de szerintem néhány labdajátékoson kívül senki sem. Na mindegy, azt is gyakorlom, belefér.
Holnap ismét torna, ha nem figyel a gyógytornász, lehet, hogy kicsit többet is megpróbálok...
(Az a baj, hogy mindig figyel, egyszerre mindenkire. Profi a nő. És még az emberi szálakra is figyel, bár kicsit túldimenzionálja haverságunkat a mellettem tornázóval, igaz, ez a pasi vitt be dolgozni ma torna után.)
