Töröltem a naptáromból a műtét után bejegyzett dátumot, hogy húsvét után kezdjük a kocogást. Jaj, hát ennek nagyon örülök.
Tegnap felugrottam gyerekkori barátnőmhöz, olyan szép gyerekei vannak. Ma a férje jön elém a kocsimmal, kész a műszaki, ez-az, csak a fél vagyonom ment rá.
(Emelje fel a kezét az, aki tudta, hogy van olyan, hogy hátsó fékbetét! :D)
A nyaralás szerveződik, de bennem meg körvonalazódik, hogy nem biztos, hogy megyek. Anyagilag sem vagyok eleresztve nagyon, inkább költeném lakásfelújításra a pénzt, meg félek, hogy 10 nap autózás (= vagy vezetés vagy ülés) és macskakövön túrázás egész nap, hőségben lehet, hogy megterhelő lenne idén a lábamnak, akármilyen szépen is gyógyulgatok.
Egyelőre bandázás vonz benne a legjobban, azt meg itthon is csináljuk.
Nem tudom, nem tudom.
TCsV (ő nem jönne velünk, máshová utazik) beugrott egyik nap kávézni (biztos féltékeny a rendszerint itt kávézgató TáncosTére :) ), és kifejtette, hogy télen az tartotta benne a lelket, hogy nyáron állandóan a tavon fogunk lógni. Most már én is alig várom a strandot!! Ősszel kegyes volt hozzánk az időjárás, szeptember végéig lejártunk.
A bikiniformámtól messze vagyok, nincs kedvem fogyózni, amikor így is kapom az ajánlatokat, meg apám tegnap is ordított velem a telefonban, mondtam neki higgadtan, hogy akkor most leteszlek, és lenyomtam (ÚjFőnököm is hallotta, kihallatszott úgy kiabált, el is kerekedett a szeme, nem szokta meg ezt a hangnemet a környezetemben), de azért nem múlt el nyomtalanul, ennem kellett. (Ha még nem mozoghatom ki magamból.)
ÚjFőnököm is használja már a tőlem tanult kifejezést, hogy kimegy bepúderozni az orrát, a pasikollégák is kezdik átvenni. Így legalább jólinformáltak vagyunk, köszi.
