Ma megküzdöttem egy újabb nap fekvéssel, teljesen letört, hogy a lábamat felemelve ugyanazt a reccsenést éreztem mint amiért (sok más okon túl) meg lettem műtve. Szal most nem látom a fényt az alagút végén.
Fosok, hogy mire leveszik a sínt hetek(?) múlva, addigra újra ugyanolyan rossz lesz.
Picsáááába!!!!!
Ma Őszhalánték fél órában telefoncsacsogott, Ba egy teljes órát, ő totál elképedt, hogy mennyire elkeseredtem, nem sűrűn látott ilyennek. :((((
És még Mr Faxkalapot sem bírtam lerázni egy udvarias nem illünk össze mondattal, magyarázatokat akar, meg hogy miért egyedül döntöttem. He?
Sosem volt köztünk semmi, három szimpla beszélgetés alatt is eluntam az életemet. De hogy nem voltam őszinte, mert ő egyáltalán nem vette észre, hogy nem bírom (lásd péntek estém), azt kikérem magamnak.
Úgyhogy akkor nem leszek kíméletes, megírom, miért tartom gáznak.
Jó passzban kapott el a szerencsétlen, de megérdemli.
