Kicsit sért(ődö)ettnek érzem magamat, pedig nincs okom rá. Öt napja műtöttek, és a szüleim ma elmentek vidékre (egyébként simán arrébbtolható) wellnessezésre több napra. Persze bármikor 1-2 óra alatt hazaérnek a fővárosba, mégsem rángathatom őket, hogy a tecsóból hazafelé hozzanak nekem friss gyümölcsöt, zsemlét.
Itt vagyok tök egyedül, a lépcsőn még csak-csak lemegyek, kipróbáltam, megy, de nem hiszem, hogy van erőm a zöldségesig kibotorkálni, dinnyét hazacipelni gyalog. Senkinek nincs pofám ilyen kéréseket feltenni. Mindegy, kihúzom az itthon lévő közepesen kevés ételből, tésztát tudok kifőzni, palacsintát ugye összedobhatok, kenyér és friss gyümölcs nélkül is túlélem, kibírom.
Csak borzasztó szarul esik, na.
