Csütörtökön átvettem a kocsit. Szülőkkel mentem, a toyotás srác már agyfrászt kapott tőlük, dehát aput tudni kell kezelni. Nekem aznap csak háromszor szólt be: hogy vágassam le a hajamat tüsire, mert öregnek nézek ki, hogy a gyümölcsprésbe ne tegyek banánt, mert szénhidrát, meg hogyugye híztam. Ja, mivel a gyógytorna miatt nem járhatok heti tizenakárhány órát mozogni, enni meg eszem, még ha finnyásan is, a szervezetem nem állt át.
Szóval megvan a csili-vili autó, sötétkék corolla sedan, 6 éves. A csomagtartóba kétszer beleférnék. Van mindenféle luxus rajta, nem egy alapdarab. És szép ám kívül-belül. Szereltettem bele chipes védelmi rendszert, motort leállít, vinnyog, el sem indul, titkos gombok, motorházvédelem, attól félek, magam sem fogom tudni elindítani. :DD
Aztán sokat nem mentem vele, mert péntek reggel elmentünk a Viharsarokba két napra a tánccsoporttal. Kirándultunk, városokat néztünk, nagyokat ettünk, szerencsére fiúkkal voltam egy szobában, a nemzetiségi napon mi voltunk az illusztris vendégek és nagy sikerünk is volt. Én meg még sosem láttam másokat élőben hasonlót táncolni, úgyhogy öröm volt, aztán egy fesztivált is megnéztünk este, táncoltunk hajnalig, majd még a fővárosba hazajöttünk éjjel.
A Százéves cukrászdában nyomot hagytunk a vendégkönyvben, sajátos stílusban, mint ahogy a fotókon sem bírunk értelmes fejeket vágni. Meg a hotel bejelentkező lapokat sem valós adatokkal töltöttük ki, néhányukat megöregítettük, párnak abszurd lakóhelyet adtunk meg. Aszonta a tulaj, őt nem érdekli, mi van rajta.
Reggelinél TáncosPé rádiót játszott, úgyhogy remekül szórakoztunk rajta, összességében is élvezetes volt.
A heti randis fickót kétszer is megkértem smsben, hogy hagyjuk egymást, de úgy látszik, mély benyomást tettem rá, benyomtam a súlyommal. Szépeket ír, de az ilyen pikírt bunkó menjen a fenébe.
