Sok-sok éve hiszem, hogy a hűség, főleg férfirészről egyszerűen nem működik. Legfeljebb naív hinni akaró nők vannak.
Nem, most épp nem saját pasikra haragszom, Ess kicsinyes dolgait mindig lelepleztem, még ha őt erről nem is tájékoztattam, de nem aggódtam, ahhoz tényleg öreg, kicsi, ronda és buta, hogy manifesztálja az erőlködéseit.
De a Mucianyuról érkező sms, hogy mostantól egyedülálló, megdöbbentett, rohantam is haza elolvasni. Megcsalás.
Hiszek abban, hogy a férfiak egyszerűen nem érzik a súlyát a félrelépésnek, sőt, sokszor én is úgy tettem meg, hogy a páromat szerettem, nem is gondoltam, hogy komolyan fájhatna bárkinek is.
Ez nem mentesít.
Csak nem monogám az ember. Elméletem alátámasztva egy pszichiáter és egy nőgyógyász által.
És felemelő érzés volt azt mondani múlt héten Ess-nek, hogy bocs, már nem szeretlek.
Nem hitte el. Azóta 1-2x meginogtam, és táncon kicsit bele fogok halni, hogy nem vele táncolok, de sokkal könnyebb nélküle. Nem bírok aludni, csak ültem az erkélyemen a száradó bikinik között és dudorásztam. Már rég nem voltam itthon egyedül.
(...és Őszhalánték sem a régi már.)
Szeretem a változásokat, hiszem, hogy jobb lesz utána. :)
És szeretném ideidézni Encsi kommentjét a muciblogból, nagyon találó jónéhány férfiismerősömre. Ess is csak bántani akart a két hónappal ezelőtti megjegyzésével, hisz most már határozottan az ellenkezőjét állítja. Késő, az volt a kiszedhetetlen tüske:
"Lucia, évekig éltem olyan pasival, aki képes volt nem csupán más
pillanatnyi hangulatban felkelni reggelente, de más-más szemlélettel is
az elmúlt egy hetet / egy évet / x évet illetően (tudom, én sem voltam
komplett...)
Amit ezzel mondani szeretnék: vannak emberek, akik
képtelenek elvonatkoztatni az adott lelkiállapotuktól, és annak
megfelelően nyilatkoztatnak ki dolgokat visszamenőleg, bármilyen dög
dolog is ez. Az, hogy mit teszel a jövőre nézve, nyilván a te döntésed;
de a lelked óvása értelmében javaslom, hogy legalább azon ne edd magad,
hogy _utólagosan_ miket mond, mert valszeg köszönő viszonyban sincs az
akkori valódi megélésével. El kell hidd magadnak, hogy márpedig akkor
az volt a valóság amit éreztél/láttál rajta (hallottál tőle), bárhogy
is próbálja sötétebbre színezni utólag. Ez persze a jövőre nézve nem
segítség, de legalább egy rakat közös élményt nem keserít meg
visszamenőleg, és ne is hagyd, hogy megkeserítsen!
Az ilyen emberek
a múltat "ferdítgetve" keresnek önigazolást a jelenlegi érzéseikre,
csak hogy ne kelljen elfogadniuk, hogy ingatag/inkonzekvens
személyiségek (vagy éppen csak nem a jó irányba változtak, de ez az ő
személyes felelősségük akkor is)."
