Tegnap átmentem Ess-hez, aki vacsorát főzött, én meg kukoricát desszertnek, kiselőadást tartott arról, hogyan kell főzni különböző speciális edényben (én tök jól elvagyok két teflonserpenyővel meg három lábassal), és figyelmes volt.
Nekem viszont újra jön a pityergős korszakom, érzem, hogy semmi nem jó, belső feszültség a köbön. Kötözködtem, fáradtak voltunk, kiakadtam rá és hosszan elmondtam, mi bajom.
Szerinte meg velem nagyon jó együtt lenni, ezért hív-jön állandóan, jó velem ébredni, szeret megjelenni velem bárhol, lehet menni ide-oda, nem ülök társaságban mint egy sülthal (lásd exnője), csinos vagyok, imád velem beszélgetni, bár akarnok vagyok, ha valami nem úgy megy, ahogy én szeretném, jön a hiszti. Igaz, mellette merek hisztizni.
De.
Még mindig csak 90%-ot érez magában, valami visszatartja, hogy igazán jó legyen velem. Ezzel meg a sírba taszít, mert sztem sokkal jobb volt vele mostanában.
Éjjel már bújtunk egymáshoz, reggel közös kávénál csókok, de ez így nekem nem jó. Úgy érzem, neki sem.
Nem, nem pmsem van.
