Úgy döntöttem, hogy a fővárosban maradt 8 db Ess-haver kevés meglepetésnek (vagy csak berezeltem???), úgyhogy lemondtam a vasárnapi Nagy Meglepetést.
Most rossz kedvem van.
És néha rájövök, hogy ha bármiért is lelkes vagyok, nemcsak apám tud letörni, hanem anyám is, ő még jobban!
És kevés programom hétvégére. (Holnap fél nap Szöszkehuszonévessel mozgás és felhőnézés, este várva-várt koncert, szombaton család, bevásárlás, Ess tervez egy meglepetést nekem, nem mondja meg hová megyünk, mit vegyek fel egyáltalán, vasárnap sütök-főzök, Ess-t azért meglepem, ha már beharangoztam, csak épp még nem tom, mivel, estére átviszem a lányáékhoz, esetleg elcsalom táncolni, akkor mégis felköszönthetik páran onnan.)
És magányosnak érzem magamat.
És most hív egyik haverja, hogy tartsuk meg kevesen is. Még egyszer nem telefonálok végig mindenkit. Utálom a szervezési bizonytalanságokat. Oké, újraszerveztük. Áááá!
De legalább eszem piskótás-krémes-epres sütit, sok tejszínhabbal, ezt tervezem sütni, miután megjelent a piacon az eper!!!
Éljenek a szezonális gyümölcsök! Ribizlit akarok, ribizlit akarok! Vagy bármi friss gyümölcsöt, több hónapja facsartnarancs-kivi-banán-vilmoskörte-alma kombón élek.
(Kérek sok epreskaja-receptet emailben!)
