Sokszor hallható az a vád, hogy az emberek a metrón üresen bámulnak maguk elé, fásult arcok, unott fejek.
Én is közéjük tartozom, reggel nyolc felé még fel sem ébredtem, és különbenis utálom a tömegközlekedést, este meg munka után kell az a 15 perc, hogy nézzek fejből ki, relaxálok, átkapcsolok kikapcsolódás üzemmódra. Illetve karakterles, remek arcokat lehet látni.
Azért Metro(pol) újságot is olvasok ott, szigorúan a mellettem ülőét, hisz ócska egy lap, de asszem, a szemüvegemmel is baj lehet, ma reggeli címet így láttam:
Apád a Hármas-Körös
