Főnököm egy vidéki kolleginának:
- Képzeld el, én még egy közgazdászt ilyet nem ismerek. Egyedülálló a világon. Közgazdász, ki is próbálta a szakmáját, és mégsem dolgozik benne. Szerintem nincs ilyen még egy.
T.: - A világ legrosszabb közgazdásza vagyok.
- Még valami szakközgazdász is, mi is?
- Üzleti komm.
- Na ez az. De tényleg, miért nem vagy közgazdász?
- Mert szeretem a mostani munkámat.
- No ezt nem fogom megérteni soha. Látod, ezért vigyázok, hogy megtartsam őt.
:DDDDD
Ez nem először játszódik le közöttünk. :)
A liftben meg nem bírtam ki kuncogás nélkül, amikor két német arra panaszkodott, hogy milyen nehezek a magyar nyelvóráik. Megnyugtattam őket németül, hogy az ő nyelvük sem kutya! :)
És végre találkoztam egy közvetlen, ám vidéken dolgozó, ezért sosem látott, csak hallott és agyonköremailezett kolleginával is, immár nagy pocakkal! :) És aztat írja most rólam a többieknek, hogy "Hát ne tudjátok meg, Tobber naon kis kedves mosolygós csinatos lány. De tényleg és olyan kis naon fiatalos még. Asszittem 25. :D tényleg. és nem is kell diétáznia pont jó. :D ennyi kell. "
Többet fogok az áttetsző, reneszánszmadonnás libegős felsőmben és rövid szoknyában járni.
