Jólöltözött, karácsonyi partira sminkelt, hosszú, elegáns fekete kabátos nő állít be egy harmadosztályú vendéglátóhely kétasztalos, bárpultos félhomályos helységébe.
- Uram, tudom, hogy nőietlen, de kérnék egy szilvapálinkát itt a bárpultnál.
- A legjobb kósert ha adhatom.
- Kérem.
A nő visszafelé vett egy mentolos rágót, mert ma még a kollégáival fog bulizni, több százzal.
Ez a nő én vagyok, sikerült a délelőtti több órás össznépi konferencián bekajálni valamit, már nagyon rossz volt a gyomrom.
Most meg nagyon jó a kedvem.
Hívott Srác. Hosszasan makogott, mire kihúztam belőle, hogy az a baja, hogy látta rajtam, hogy én többet szeretnék tőle, mint ami most van.
Tudom, hogy férfiak általában ezt gondolják, de ez nem így van. Erről őt is biztosítottam, mire kifejtette, hogy egyébként ő velem nagyon szívesen. :) Én is vele, de ezt még majd meglátjuk.
Kedvenc is hívott ma. Őt ugye múlt héten jegeltem, hogy most egy ideig ne, mert rohanás van.
Dehogy ő szeretne látni síelés után... Háááát, jó. Szeretek vele lenni, nagyonis.
Vaspasi a legnagyobb káosz közepén hívott, hogy már jönne hozzám. Ja.
Ennyit arról, hogy mindenkit leépítettem.
