Ma is 6.30-kor keltem. Na. Egyszerűen jobb a lelkem, ha minden nap azonos rutinban telik, hisztis vagyok, ha hétvégén más az ütemem. Ez már a második gyerekkor. Nyolcra vártam drága vezetésoktatómat, hogymiakkormost kimegyünk a város legsűrűbb parkolójába, onnan lessük Békáék ablakát, és a legkisebb helyeket kiszúrva bárhová bepaszírozom magamat. Az autómat. Az slankabb nálam... :)
Ehhez nehezítésül kaptuk az égiektől, hogy két órát ömlött az eső, a kocsit beleheltük és elromlott az ablaktörlőm. :S
G hülyét kap tőlem, mert szerinte ez nekem megy. Csak éppen szerintem nem. :D
De aszonta, mikor visszavittem a kocsijához, hogy egyedül mellettem nem fél a tanítványai közül. Juhé! :)
Aztán anyuért el, ablaktörlőigazítás cuki benzinkutasomnál, akivel izé annyira összehaverkodtam, hogy most már végképp nem tom, hogy ha adnék neki borravalót, megsértődne-e... :)
Aztán kecófotózás, mert anyuék kiadják, bevásárlás Nagyipogijából, megnéztünk még a környéken pár építkezést, aztán haza. Már a fél bödön fokhagymás husit zsírral bevágtam azóta. :)
És fáj a térdem, mert kerítésmászás közben meghúztam... asszem van, amihez már öreg vagyok... :D
Gyönyörű idő van, rohanok is tovább, ide most nem csak a hármashatár-hegy látszik, hanem a mögötte lévő rétek is, nagyon szép!!
(És hogy sokkoljak mindenkit: elkezdtem készülni a karácsonyi sütésekre, előkaptam a formákat a tepsikhez!!!)
