Úgy határoztam, hogy visszafogott harmincasként egy estét otthonomban töltök. Egyedül. (Mivel pasik tudatosan távoltartva.)
Este kilencre már haza is értem. Tévé bekapcs. Frei dosszié. Az biztos, hogy ha az ember megvonja magát valamitől, akkor az ingerek hirtelen nagy erővel csapnak le rá, de ami demagógia áradt a Dossziéból, az szíven ütött, és öt perc (fogmosás alatti) hallgatása után dühödten kapcsoltam ki, szépen kiültem az erkélyemre megnézni a naplemente utolsó szépséges színes foltjait, beszívtam a párás szellő illatát és olvasgattam. (És hangosan nevettem a könyvön, remek.)
Aztán még egy próba a tévével, mikor már nagyon fáztam (bugyiban-trikóban). Hokis film, olyat sem sokat látunk. Híres jégkorongos nemzet újzélandi fenegyereke főszereplésével megnéztem kb. 10 perc BAUER-reklámot (valahogy minden koriról és ütőről azonnal feltűnt a felirat!) inkább további olvasásba bukolóztam.
Ez így kikapcsoló, évente elég 2-3 hasonló. Ma kávézás után még szórakozóhely (vagy ha elmegy a kedvem, akkor alvás), kicsit nehezen találom magamat, ha nincsenek pasik az estéimben! :DD
