HTML

2007.05.06. 21:01 :: Tobber

Juhé, szar az élet, de ha becsülettel és kitartóan pesszimisták vagyunk, mint én pölö, akkor most boldogan hátradőlhetünk, hogy ugye mi megmondtuk...

A mai napom a tegnapi tökéletesítése, sorsom bátran kóstolgat. És még az anyáknapi kiölimeghamarabbamásikat is bekövetkezett. Apám vagy azért csesz le kiabálva, mert "túl sokat jársz sportolni, nem marad időd fontos dolgokra", vagy "már megint felszedtél pár kilót, nem kéne néha mozognod? És különben is sok az a cukor, amit a kávédba teszel! (Ezt már ordítva. FÉL mokkáskanál cukorral iszom a kávét.)"

Volt még értelmes ordibálás például a pogácsa csomagolásáról(!). Anyu, NEM kérek kaját, mert fogynom kéne! Juj, csak a kedvenc pogidat sütöttem, az nem kaja! Jó, akkor három darabot csomagolj. (Anyu a HÚSZ pogit dobozba akarja rakni.) Anyu ne tedd dobozba, mert utána az a baj, ha kidobom a dobozt, vagy elhagyom a tetejét! Nem baj, majd kimosod, elrakod, ne törődj vele, később elhozom tőled. Hagyd már azt a gyereket, ő sztaniolban szereti a pogácsát! Jó, de akkor nem tudom egybe csomagolni a régi cipőjével. De tudod, tedd még nejlonba. Nem, doboz. Nem, nejlon! Na én itt már pár perce kussban voltam. Akkor meg azzal találtak meg... Ez most tényleg kardinális probléma volt?? :(

(Anyám dühöngve bevágta az ajtót néhány vulgáris kifejezéssel, apám kommentárjaival kísérve.)

Még kérdés, hogy miért lettem étkezési zavaros tinikoromban napi sokórás hasonló veszekedések után?? :(((

Felhívom most anyut, hogy ugye már nem eszekszenek. Mire a legeslegártatlanabb hangon visszakérdez: Milyen veszekedés?? Dehát mi nem is...

 

Azt a vadbarmot, aki viszont állítja, hogy "elvált szülők gyerekének rossz lenni (biztos vagyok benne, hogy az), inkább maradjanak a szülők együtt akárhogy is", azt komolyan véresre verném egy bézbólütővel. Én ezt kicsikoromtól naponta átéltem. Nem, bőgtem persze...

---------

Ja igen, és a szoliban is leégtem.

---------

És Varratottingest nem akarom újra, ezért visszaírtam egy pikírt smst, hogy meglepett, hogy ír, kösz jól vagyok, mire hat szmájlival válaszol, hogy ugye milyen jól meglepett...

Tényleg nem fogja fel, hogy nem akarom??

(Az egyetlen pozitívuma (a testén kívül), hogy ért a huszadik századi képzőművészethez, ami nekem is bejön.)

 

komment

süti beállítások módosítása