Nohát, múlt hét, síelés. Olaszország, Dolomitok...
Buszút oda unalom, de láttunk Rábafüzesnél tüntetést az osztrák szemétégető ellen.
Odaérve a szállásra a lenti kép fogadott az erkélyünkön:
Másnaptól síelés ezerrel. Mint aztán minden hajnalban, az egyik srác keltett minket éhgyomorra pálinkával, nyammmi!! :) Velem egykorú és -sítudású emberek csapódtunk össze, hozzánkállt néhány profibb srác, és nagyon hamar belejöttünk a sielésbe!! :)
Lejöttünk mi mindenhonnan:
Még innen a csúcsról is. Őőő, feketepályán is jöttünk, igaz, annak egy részét hátoncsúszva tettem meg, ami miatt magyarázkodhatok itthon, hogy mitől horzsolódott le a derekam, ugye... :)
Aztán második nap szél és eső, ezért nem járt a felvonó. Tehát elmentünk a Garda-tóhoz kirándulni. Szép hely. Marchesine:
Amíg városokat néztünk és lent ömlött az eső, addig a hegyekben finom friss hó hullott egész nap!! :)
Másnapra napsütés, frissen esett hó, nulla fok, se nem olvadt, se nem fagyott, tökéletes síidőnk volt! :)
Itt például éppen eldöntöttük, hogy mi bizony lecsatolunk és szépen belefekszünk a friss hóba napozni! :)) A kilátás a fenti.
A tökéletes relaxálás.
(Amíg el nem kezdik az embert hógolyóval dobálni. :DD
No igen, ekkorra már körvonalazódott, hogy a tinédzsereket nem csak a jégen vonzom, hanem itt is, mindig csapódott hozzánk jópár 12-19 éves édes pofa. Kibeszéltük a pasikat/nőket (nem, őket még nem szomorítom a véleményemmel), az élet nagy dolgait, pályaválasztást, világmegváltást...)
Egyik nap hajnalban megjött, úgyhogy azt a napot kihagytam, és sportolás helyett elsétáltam a fenyőerdő közepén lévő szállásunkról a tóparton az első faluba. Bájos hely. Ilyen úton mentem, ilyen időm volt:
Esténként sokszor ittunk, többször nótáztunk, játszottunk, csacsogtunk.
Pihentető volt az út minden pillanata. Senki nem tudott felbosszantani, kedves, nyugodt légkörben voltunk egész nap és éjjel.
Rendkívül jól éreztem magamat egész héten.
Vittem Ügynök Nyulat is, aki síelt (az én lécemen):
...meg kapucsínózgatott:
Utolsó nap már sokat megálltunk pihenni csúszás közben, minden tini körénk csoportosult. Többek között egy száznyolcvansok magas, kékszemű, bájos tizenhat éves snowboardos srác... Feltűnően okosakat mondott, jó humorral fűszerezve, és valahogy mindig ott volt, ahol én...
A buszra várva vele is kidőltünk napozni, és egy lekapott fotónál át is ölelt... Hát... igazán jól esett. :)
Aztán hazaúton valahogy egymás mellé keveredtünk, és miután szépségesen nézett és meggyőzően, figyelmesen, bájosan fűzött... háááát... szóval visszaúton kb. végig csókolóztunk. Jesszusom, de finom illatú a bőre!! Mmm...
Jó igen, most hallom a hangotokat. Igen, tizenhat éves. Igen, akinek eddig megírtam, az egyébként mind kacagott, vagy gratulált...
Igen, tetszik a srác. Nem, nem lehet belőle kapcsolat, de kérek megerősítést: egy tizenhat éves fiú férfivá válásának útján nagyon nagy dolog, ha egy tapasztalt nő esetleg bevezeti néhány szenvedélyes dologba...
Igen, nagyon szeretném újra látni és talán megmutatni neki az élet szépségeit. Meg úgy egyébként is, jó lenne látni.
Várom a kőzáport! :)
És ha meg merted találni a blogomat, akkor sicc innét, mert ez nem a te dolgod!! ;))
(A fotókat mind a mobilommal készítettem. Korrekt.)
