IGEEEEEN!!!!!
Azért az megnyugtató, hogy néha elmondhatom,
EZ AZ ÉN NAPOM!!!!!! :))))
Pedig SEMMI extra nem történt.
A nap úgy kezdődött, ahogy szeretem (szépséges, okos pasival az ágyamban, több, mint egy óra késést okozva).
Bent ezer munka, de legalább némi sikerélmény.
Drpr üdítő szavai.
Ééééés végül a koriedzés! :) A régiek örülnek nekem, és szerencsére egyáltalán nem vagyok lemaradva tőlük!! :) Azaz amit mutat az edző, azt szokás szerint azonnal megcsinálom.
És visszavonom Kareszbá anyázásait, végre belejött az oktatásba, jó kis rávezető feladatokat mutat. (Szóltam előtte, hogy a térdemmel csak óvatosan, tök rendes volt, nem nagyon tett be letérdelős feladatot.)
Szal már egyik irányba szépen megy az egy lábon farolós fékezés (és még Jatnak sem megy mindkét irányba ;) ), mindkét irányba lazán megy az előrekoszorú (kettőnknek a két haladóbb csoportból, persze most is ugyanaz a srác az eminens velem együtt, aki régen, jó érzés egy-egy kör végén összeröhögni, hogy a többiek még sehol/sehogy :D), hátra is a félhalacskás-körös rávezető gyakorlatok, külső élen előrekanyarodás is nagyjából...
Ami nagy gyengém, de nem gyakoroltuk most: ha elől van az egyik lábam, úgy kanyarogni, ezt-azt...
De összesítve igazán jól sikerült nap ez a mai. Attól függetlenül, hogy edzésen talán először estem el, és a fenekemen felrepedt a nadrágom. :DDD Még jó, hogy az utsó 2 percben. Bár így néhány hokis is láthatta, na mindegy, nem volt feltűnő... :)
Sport kell. Endorfin, adrenalin, sikerélmény, fogyás, társaság, nemistudommégmi... :))
Juhé, juhé, juhé, juhé...
