Egy éve nem volt ilyen hátborzongatóan ingerszegény hétvégém. Utálom is!! :)
Volt káosz szombat reggel, majd El férfiasan várt rám kb. fél órát, mert gőzöm nem volt, mit vegyek fel (nem, nincs köztünk semmi), aztán elvitt egyik kedvenc helyünkre ebédelni, majd mint mapetsóban a két pikírt öregúr végigfikáztuk a világot. Aztán gyorsan vettem két csizmát és egy nadrágot, majd összefutottam a szüleimmel, majd randiztam bölcskékszeművel, ismét házon kívül, tudjátokmiért. 'Meg' az időjárás miatt nem tudott eljönni a cégtől, így vele hajnalban búgtunk egy órát telefonon.
Ma egy szépséges pasival és nemkevésbé szép nagynénjével töltöttük a fél napot, majd óriási dilemmában és sok hívás dacára végül NEM mentem el korizni. Merthogy ha erre a térdre ráesem, akkor végleg lesántulok. Meg nagyon fáj. Tehát pihi, mindenkivel nagy telefonok (kint szélvihar és eső, különben mozdulnánk), millió levél megválaszolása...
A hétvége teljes mérlege két csizma és három nadrág. Ja nem, egyik sem hordható a cégnél, sportosabbak... :/
