Ha reménykedem, hogy öt év veszekedés nélküli együttélés után újra összejöhetünk, akkor lúzer vagyok.
Ha elfelejtem, akkor biztos nem is szerettem annyira.
Ha várok rá, akkor szánalmas vagyok.
Ha bepasizom, akkor biztos nem is volt fontos nekem.
Ha jóéjtsms-t írok neki, akkor kaparok utána.
Ha nem írok, akkor neki lesz igaza, hogy nem is vele akartam lenni, hanem az egyedülléttől féltem.
Ez lehetett volna eddigi legkényelmesebb nyarunk. Végre lenne autó, hogy ne kelljen kölcsönkunyerált autóval lejutnunk az első tóig, szép lakás, mosogatógép, klíma, zöldövezet, erkély, végre egymásra is koncentrálhatnánk... Nem, ő már nem akar rám energiát pazarolni. Már elfelejtett?????
Miért nem jelentkezik??? Öt év együttélés után snitt? Remek, eddig sem tartottam sokra magamat, ő is megerősít, hogy nem érdemes rám figyelmet pazarolni...
:-(
