Mármint az enyémnek is.
Lezártuk az utolsó két alkalommal. Pszichonak nem szoktak ilyen rövidke miniterápiái lenni, én éreztem ennyit hatékonynak, elégnek.
Persze túl vagyok 12 éve egy hosszas boncolgatós, gyerekkori sérelmet, bántalmazó kapcsolatot feldolgozós terápián egy pszichiáterrel, szóval az alapok megvoltak.
Kifejtette, hogy mennyire szeretett velem dolgozni, nagyon megkedvelt. És hogy biztosan láttam rajta, szórakoztatták az üléseink. :D (Nem. :D)
Jó, hát néha elég röhögős volt, ami nyilván azon a félig zárt leszedált emeleten ritka lehet.
Naszóval a lényeg, hogy minden rendben, ez nem pszeudo jóllét, hanem valós. A szorongásoldót elhagytam, a másikat egy ideig még szedem (Kollegina, aki az asztaltársam 11 éve, meg is jegyezte, hogy látványosan kiegyensúlyozott vagyok két hónapja).
A Judós3 ügyön túl vagyok, ha mégis kellenék (az új sulijában kell némi angol is, szerintem innen ő be sem fog járni, esélytelen. Gondolom a diszlexiájával függ össze, de az alapszavakat is napokig tanítottam), nemet mondok.
Imádtam, szeretem, de még egyszer nem bírom ki, az egész novemberem/decemberem egy életutáló, öngyilkos szánkékokkal tüzdelt depresszió volt.
A pszicho úgy látja, végtelen energiáim vannak, ösztönöz, kezdjek bele bármibe(!), ami célt kitalálok/szórakoztat, mert jég hátán is megélős alkat vagyok, nem félt a kudarctól.
Rákérdezett, hogy ennyi energiával tuti nem akarok-e gyereket, de megfordítottam, azért van ennyi energiám, mert nem kell egy gyerekért aggódnom-felelősséget vállalnom 0-24-ben egy életen át.
És kiemelkedően ritka tulajdonságom, hogy nem követem a konvenciókat, ellenállok a nyomásnak, tudatosan irányítom az életemet a saját igényeim szerint. Hát, ezen sokat elbizonytalanodom, jól jött a megerősítés. :)
Megkért, néha írjak, mi újság nálam, kváncsi rá.
Szívesen...
