Judós3 anyja ránksózta a HÁROM kutyát (ebből kettő is kb. hatvan kilós), hogy szitteljünk rájuk múlt éjjel, hurrá.
A strandtörcsim még a táskámban penészedik, kialvatlanok vagyunk és ápolatlanok, mindegy.
A srác munka után leedzette TCsV-t, addigra megérkezett a hatalmas eső, szupercellák, isteni fotó a teraszomról, stb., így érte mentem autóval.
Oké, de siessünk, hullák vagyunk.
Jó.
De ugorjunk még be Anyuékhoz, ígért túrós palacsintát, legalább megvan a vacsi. De ha már bemegyünk, akkor kacsazsíros pirítós zöldségekkel, házi töpörtyű, bekajáltunk, el kellett mesélni az utat.
Jó, most már menjünk. Haza a másnapi cuccokért.
Aztán belehajtottunk egy teljes és egy kísérő szivárványba, hatalmas volt és pont arra vezettem percekig, ekkorákat még sosem láttam!
Aztán mire a kutyákat sétáltatjuk, már újra zuhog az eső, jippi.
A hajam dráma. A ruháim kutyaszőrösek. A kutyák ázottkutyaszagúak.
Visszaértünk a szülői házhoz, lezöttyentünk dárcot nézni, nassolni, a kutyák azonnal az ölünkben, ételt szugerálva.
Na jó, menjünk zuhanyozni, aludni. Persze a kutyák is az ágyban akarnak. Párszor lepakoltam őket (plusz kézmosás!), visszamásztak. Majd csak a könyökömet nyalogatták, az lógott le.
Értem én, hogy szeretnek, de legyenek határok! :D
Judós3 szobáját végigcsodáltam, tele kamasz relikviákkal, sportereklyékkel, csajos poszterekkel (mind hatalmas mellű barna :D), végülis csak két éve érettségizett, pár hónapja költözött el, min csodálkozom! :D
HorizonGO appon még néztük a nagy legendákat, összebújtunk, én is ki akarom próbálni a szobát, ahol a kerület csinosabbik része megfordult. Hát még izgatottak voltunk, aztán a fáradtságtól úgy bealudtunk, hogy arra sem ébredtünk fel, amikor hajnalban, munka után Judós3 sógora beugrott és elvitte az egyik kutyát. A szobából.
Hajnalban kelés, rohanás vissza a városba, dolgozni.
Hát vicces, hogy miket kritizál nálam anyósjelölt, amikor nála végtelen kosz, bűz és kupi van, ezer éves kacatokkal teli a két emelet, meg a pince is, és nem szívesen ültem le sehová. Nem Tobber-tiszta a hely, az tuti, remélem, nem kell sokat ott aludnunk majd...
