Hát egy kicsit kifáradtunk.
Csütörtökön, pénteken szabin votlunk, végül nem mentünk ki tovább pucolgatni a pecaházat, hanem tanultunk. Bevásároltunk a bulikra, szombat reggel váltottuk Judós3 tesójáékat.
Még Judós3 vetette fel, hogy hívjuk meg az én barátaimat egy utószülinapozásra a kisházába, de hülyén vette volna ki magát, ha én ünnepeltetem magamat, ezért "csak úgy" szerveztük meg. Délben érkeztek vagy tizen, volt pácolt grillhusi, hamuban sült alufóliás krumpli, meg ezerféle süti, tortát is kaptunk.
Nyugi, csacsogás, jókedv, félárnyék és szellő, madarak, béke. Lementünk a folyóhoz, kivittük a kenut, és mindenki ment egy pár kört vele. A hatévesünk nem is szállt ki a hajóból, ő mindenkivel menni akart, imádta.
Mi is őt.
Meg a Dunapartot, végre nem dübörög a zene, nincsenek ingerek, tudunk egymásra figyelni, szerintem egy éve nem beszéltük ki így magunkból a gondjainkat, élményeinket. Ültünk a kisodort fatörzseken, néztük a hullámokat, hiányzott ez az élmény.
Hazamentek kilenc felé, összedobtuk a kupit, majd ledőltünk. 23 óra felé megérkezett Judós3 első haverja. De hol vannak a hév-vel érkezők? Elindultak kocsival megkeresni, én addig a világ végén próbáltam nem félni az ismeretlen zajoktól, zörgésektől, kilométerekre senki nincsen arrafelé.
Éjfélre megtalálták őket, akkor kezdődött a kettes számú partika. Na itt már zene, nagyon sok alkohol, további kölykök, hajnalig sztoriztunk, majd én négykor elhúztam aludni, ők még bírták egy órát.
Délelőtt persze az egyetlen nő takarított, míg ők rinyáltak, hogy fáj a gyomruk, mert nekem nyilván nem, aztán kitalálták, hogy tök másnaposan/félrészegen kimennek evezni, ezt az idősebb parancsol jogán megtiltottam nekik, tűző napon dehidratáltan, erős sodrásban hullámozva tuti belefordulnak a vízbe.
Este elárultam trükkjeimet a másnaposságra, totál kivolt a fiú.
Majd Judós3 dolgozott tegnap, én maradtam szabin pótcselekedni tanulás helyett.
A vizsga után ottmaradtunk átnézni, majd elmentünk pár órára koktélozni az éjszakába, mint kiderült, tök jó fejek a csoporttársaim! :D
Addig anyóspajti meglátogatta nálunk a kisfiát, és persze belekötött, hogy neki életében nem volt annyi cipője, mint nekem (akkor vegyen, megengedheti), meg hogy a két nagy szatyor ágynemű-alutálca-fűszerek-törlőrongyok, amiket a bulik után hazahoztunk, még nincsenek kipakolva és a sarokban állnak. Hát, én az ő másnapos kisfiát ápolgattam, meg vizsgára tanultam, takarítottam, mostam, vasaltam, folttisztítottam, növényeket ápoltam, majd elmentem vizsgázni úgy, hogy nem vártunk vendégeket a saját lakásomba, majd még kérjek elnézést? Majd ma kipakolom. Nála meg mindig büdös kutyaszag van a nappaliban, én sem szólok.
Ma már munka...
