Reggel nem bírok felkelni.
Beérek az irodába és az ablakunk alatti két emelet magas, hatalmas lombozatú fát kivágták tövestül, ez volt az egyetlen zöld pont a panelrengeteg, meg a hatsávos városi autópálya mellett. Sivár és szomorú így kinézni, szegény fa annyira csodaszép zöld volt már, megszakad a szívem. :'(
Kiteszek az ablakba pár légkondit PLUSZ tűző napot bíró növényt, egyelőre a ciklámen és a vitorlásvirág marad meg, abból sokat.
Jött ezo kolleganő elbúcsúzni. Nem szerették. Már azon voltam, hogy elkezdem leírni, mennyit zagyvál a semmiről, az élet hívószaváról, meg a spirituális megvilágosodásról, hogy ő segítő lesz ezentúl, mert már olyan magas szinten lebeg. Ismerünk pár ilyen hülyét, egy hangyának összetettebb lelki élete van. Kolleginával meredten bámultuk a monitort, ez meg csak nem ment el fél órát! Határidők, telefonok, káosz, áh!
Elment, jött másik, megint másik, és megint. Aztán két vidéki, aki még ráér hazaindulni. Aztán egy céges konfliktust jöttek ide kibeszélni hárman, rettentően nem néztem fel, de akkor mondták a többieknek. Aztán jött az aki öt méterre áll meg Kolleginától, úgy pofázik negyed órát kiabálva, nehogy mellette és halkan, ugye.
Aztán egy órás online meeting, ami arról szólt, hogy egy vadidegen osztály hogyan sóz ránk munkát és parancsolgatva oktat ki minket, hogy ez legyen a prioritás, ami kb. utolsó fontosságú.
Az én gépemmel hárman vonultunk be a Nagyfőnök irodájába, öt perc után kikapcsoltuk a mikrofont és a kamerát, addig átbeszéltük a tényleg fontos témákat.
Ha valamit tanultam nagymultinál tizenév alatt, akkor az a hatékonyság és a lényegtelen dolgok kiszűrése.
Beengedtem a kávéfőzőszerelőt, aki hosszan akarta mesélni, hogy hogyan tartsam karba (éééééééén!!) a szint gépét, én meg leráztam, mert nem vállalom magamra, hogy még azt is heti fél órát takarítassam, nem dolgom, nincs rá időm, és a legtöbben a kifolyt kávét, üvegcserepet sem takarítják össze, na ne már! Leráztam.
Még munka, fogorvos lesz, jaj, de nincs idegem hozzá, hazafelé beugrom az oda közeli plázába, ott van egy jó kis bolt, kéne egy bulifelső, mert vagy bizniszblúzaim vannak, vagy pónis pólóim, amiben irtó nagy a mellem. Bár az bármiben.
Judós3 ma nem sportol, elvisszük kedvenc haverja bicaját a szomszédos szervízbe, és ha ma sem alszunk tízkor (tegnap azon kaptunk össze, hogy ha én főzök, akkor megeszi-elviszi a 80%-át (ami nem zavar), ha ő, akkor ad belőle kóstolót, a többi két napi ebédje lesz, DE miattam hozott spenótot, meg halat, mert imádom, na jó, de akkor enném is, grrrrrrrr!), szóval ha ma nem alszunk, én összeomlottam.
