Úgy egyébként b.szott szarul vagyok, már bocsánat a kifejezésért.
Karácsony után lejájultam a szteppadról, azóta minden elért, ami eddig is volt, meg ami még sosem.
Úgyhogy ezerféle vitamint tolok, amitől a bélgyuszi nem lesz kafább nyilván, de a többi talán, hajszesz, gyógyszer, krémek, ritka legyengültnek érzem magamat hetek óta.
27-e óta nincsen kondi, nincsenek fiúkák, nincs esti program és kultúra, van otthon kuckózás, kávézgatás, befejezett hatalmas horgolás, meg karton applikációk. Legalább a lakás megszépül.
Valami ilyesmi színű most (a stílus nem). Amikor Bével (lány, alacsony és negyven kiló, mert én meg tudom választani a segédemet, véletlenül sem magas Békát, vagy Gét kértem, esetleg a fiúkat) kifestettük a lakást, és tévedésből ezt a zöldet keverték be nekem a festékboltban (jó, kicsit halványabb), nagyon megörültem, bevallom, szeretem. Tudom, hogy nem trendi a színes fal, nekem kuckós a sok-sok sötétzöld növénnyel, fával harmóniában, sok fehér kiegészítő, kanapé, fotel, kisszőnyeg, kaspók, dekor, apró rózsaszín árnyalatok, ici-pici rezes csillogás itt-ott, letisztult, de vidám.
Most van időm bámulni is.
(design-seeds.com)
