Végre vége a karácsonynak és a kriminálisan xar kajáknak (miért a Nagy Ünnepen kell ezeket főzni nemzetszinten?), még a hal is pocsékra sikerült, így kényszer-sütievés lett belőle, volt Horthy, Maléter, Gyurcsány (más-más kontextusban), 3 nap család, apám olyan, amilyen, bántó, durva, sértő, utcán hisztériázó.
Pedig előtte pár nappal együtt kávéztunk és elragadó volt (kivéve, amikor Anyut neuraszténiásnak nevezte és szidta, dehát azért Anyu elég ideges típus!)
Keresztfiammal poénkodtunk, lovagolt a hátamon (hat éves masszív kölyök, úgyhogy itt fejezném ki hálámat a gerincemet műtő sebésznek és a gyógytornászaimnak, edzőmnek). Remekül eltaláltuk a gyerekek ajándékait, nyomoztam is náluk előtte! Babáztunk újszülöttel és poénkodtunk, hogy felrakjuk a közösségire a közös képeket, mit reagálnak a tavaszi szeretőim, de kegyetlenség lett volna. :) Nagynénitől jegyzeteltem a régi családi recepteket (de miért nem azokat főzik meg???).
Anyu két nővérét, családjukat kb. 25 év után összehoztam nyáron, most megismételtük, az jól sikerült (minusz kaja).
Tegnap este egy ritka kellemes fiú járt nálam, humoros, széparcú ÉS élt Az Országban, Ahová Költöznék pár évre. Mindent kiszedtem belőle, bürokráciát, árakat, mivel hogyan kalkuláljak.
Meghát azt is csináltuk.
Éjjel eresztettem haza, rég nem beszélgettem ilyen érdekes, szórakoztató sráccal.
Én egy alkalomnak gondoltam, ő már írt, hogy mikor találkozunk ismét.
Jelentkezett a tavalyi erasmusos külföldi fiú, akinek mutattam ezt-azt, hogy bárcsak látnám, milyen profi már. :D Hát elhiszem inkább. :)
Ma újra edzés, saláta, magok, csirkemell. Hiányzott!
