Tobber életblogja

...és bejelentkezett még egy pasi edzeni hozzá.

Szóval lett hirtelen négy állása a balhém után egy nappal. :D

Anyuval elmentük szemüveget venni, végül a félretett keret maradt, a cégnél elszámolható egy része, a törzsvásárlói kedvezményemmel így nekem végül 15 000 Ft-omba került a Tommy Hilfiger keretű, vékonyított lencsével, karcálló, tükröződéscsökkentett, párataszító blabla két év garanciás új szemüveg.

Nagyon visszafogottat akartam. Bármilyen csillogótól azonnal cigánylány fejem lesz. És nem feketét, fekete a szemöldököm, sötét a fele hajam, a bőröm, a pihéim, a karikák a szemem alatt, van az a kor, amikor világosítani kell. A színesekre azt mondta Judós3, hogy gyereklánnyal nem izél, az ocelotszerű foltosbarnákra, hogy tanítónénis, maradt öt, amiből választottunk.

Töltik ki a papírokat, Anyu átnéz a fejem fölött: azt nézd még meg! Hát csodaszépre mutatott, kezdődött előről a próbálgatás. Három ráérős fiatal eladó is körénkgyűlt megtárgyalni, cukik voltak. :D

Belenéztünk a régi leletekbe, hat éve még -5,75 és -4,75, javul a szemem, öregkor.

A szomszédos Tchiboban egy kávé mellett megvártuk, amíg becsiszolják. Anyu előjött egy témával, mit kéne megtegyek neki, és én nemet mondtam. Aput hoznám cikis helyzetbe, meg eljátszanám a becsületemet, nem is gondolkoztam rajta. Anyu szeret manipulálni embereket, de azonnal menekülőre fogom. Persze apám sem kutya a játszmákban, sikítófrászt kapok ezektől.

Szóval nem és kész.

Judós3 elénkjött, Anyut hazadobtuk, sétáltunk az esőben (végre jól látok!!), a fiú melegszendvicset sütött nekem, cuki volt és mintha mi sem történt volna giccses-romantikáztunk.

Ma a finom kávézóban kezdtünk a kedvenc kávénkkal, hozzá csicseriborsókrémes szendviccsel, nagy kedvenc, ebédre elég is volt egy kis adag rizs önmagában, mert a Survivorban is ettől lapos a lányok hasa mert nem merek fűszereset, nehezet, zsírosat enni, illetve a hús sem esik jól mostanában. Kár, hogy a rizst meg nem szeretem.

Munka után Judós3-mal megvettük a megrendelt ruhát, szereztünk kávét, már Vörös Riasztás volt érvényben, kiválasztottunk öt szemüvegkeretet a kb. száz felpróbáltból (ti tudtátok, hogy neon ellenfényben az összes(!) keret ugyanúgy néz ki formára, színre, majd aztán a rendkívül előnytelen fényben tippelgethetsz, melyik áll a legkevésbé bénán?), ma visszamegyek kontaktlencse nélkül dönteni.

Mert ugye lencse nélkül egyáltalán nem látom magamat, a lencse viszont megváltoztatja a szem formáját, aminek vissza kell állnia, mire az optometrista megméri. Tehát két napos program, plusz az elkészítés.

Legalább Anyuval csavargunk egyet, ma ő jön velem.

Aztán este a sráccal nyugiban, békében, majd ír a nővére, hogy a feltett posztja helytelen nyelvtanilag, írja át és milyen béna. Nem, nem az, felszólító mód E/2 lehet olvasd és olvassad is, akkor visszaírt, hogy oké, akkor nem hangzik jól. Erre már ugrottam, tudta, hogy nem az egyébként diszlexiás kisöccse fogalmaz így, hanem én, és talán elolvastam annyi könyvet, amennyit ő a plázábamenet nem látott a kirakatokban, szóval sajnálom, ha a külvárosi olvasatlan lányka nem hall a környezetében szép beszédet, grrr, de bögyömben van a csaj az állandó kioktatásaival. Aztán körbekérdezett, van, aki szerint fura a hosszabb, ezért átírta végül: totál helytelenné. Grat.

Aztán lehiggadnék, szerkesztem neki tovább a szövegeit, küldök anyagot a messengerére, látom, levelezett valakivel. Csak mellesleg rákérdeztem, ki/miért, erre ugrott: egy állást ajánlottak fel neki, de az úgysem lenne jó, mert ők tuti nem úgy akarják, úgyhogy vissza is utasította azonnal. Miiiii???

Napi tízszer felhív, mióta nem dolgozik (nem, a héten nem kezdett a köhögős taknyossága miatt), de ezt nem beszéli meg? Miért utasítja vissza, amikor alig van bevétele? Nem. Akarom. Én. Eltartani.

És vajon miért nem mesélt róla? Na ezen húztam fel annyira magamat, hogy hajnali kettőig balhéztunk, hogy akkor vagy összekapja magát, vagy költözhet haza, nem fogom eltartani!

Hú, de mérges lettem!

Reggel már a nyomomban járt, bekísért dolgozni, bedobtunk előtte egy finom kávét, elcipelte a nehéz futáros csomagomat, átment az általános iskolájába, mert olvastam, hogy a judó kezd a vérkeringésbe kerülni, hátha érdekli őket, azonnal kaptak rajta, mehet a szülőikre és hirdethet különórát. Leegyeztette a régi edzőjével, hogy ő adja a szakmai részt. Szívhez szóló levelet írtam a kávézónak, ahol ma próbanapja lett volna, hogy lázas/náthás, ez úgy meghatotta a csajt, hogy felhívta, mehet hétfő reggeltől! Közben válaszoltak a filmforgatás statisztás jelentkezésére is, plusz az edzettjei: tele a naptárja pénzt hozó munkákkal.

Na.

Három éve még próbálkoztam, hogy korombéli, okos és érdekes pasival randizzak/járjak/stb. Most dobta fel a f.b. ismeretségünk kezdetét. Már alig jártam fel a randivonalra, annyi barmot ismertem meg onnan. Aztán szembejött ott egy régi néptáncostárs. Aki már régen kinézett magának. És zseni volt és művelt, magas és korombéli, szép tervekkel.

Aztán róla is kiderült, hogy oltári nagy s.ggfej, hazudozik, órákat várat, minden róla kell szóljon, de ha nincs kedve, napokra eltűnik. Annyira kis hülyének éreztem magamat a készülésekkel, beleélésekkel, odatettem magamat igazán D-nek. Utána évben jött még a válófélben lévő Zé, akit pár találkozás után megkértem, majd ha lezárult a csúnyán balhézós/gyereketelzárós/engem addig titkoljunk perük, akkor folytassuk: törölt másnap. Azóta is összefutunk, elnézek felette.

És ezekkel a csalódásokkal szépen lezártam a régi életemet.

Szeretőm volt addig is, bár inkább 30+, majd TCsVexkollegina egy szuper, színház utáni csavargás közben megmutatta a Tindert, ami sokkal kényelmesebbé tette az életemet. Végre nem barátnők kisöccseivel kavarok, meg boltban szednek fel huszonévesek, hanem válogathatok. 2015. júniusa. Előjele lehetett, hogy előtte festtettem át a kiskoromtól unalmas sötétbarna hajamat balayage-ombrés szőkésebbre, nagy váltás előszele...

Aztán jött sok szép kaland, majd februártól Judós3 (22 éves), aki áprilisban hozzám is költözött. Végül csak lett élettársam, bár nem hiányzott, nem is tervezünk hosszú távra. De így most nagyon kellemes.

Bé lány. És nem járok vele. Évente egyszer, egy nyári napon egy csodás kilátású étteremteraszon szoktuk nagyjából mindig ugyanazt enni. Nyugodt szombatokon, napsütötte vasárnapokon.

Pénteken Judós3 elémjött, valahol ebédelni akartunk. Napsütés, kellemes szellő, menjünk oda!

Aztán kiderült, hogy Judós3 nem is akar halat enni. Hogy pénteken délután az az út Budapest ütőere, a rakparton hatalmas a forgalom. Hogy épp ott parkol egy Duna-járó hajó, ami az alattunk hömpölygő folyóba eregeti a szennyvizet (ez azért megérne némi vizsgálatot is, nem?).

Nem volt olyan jó, mint Bével szokott.

Aztán folytattuk a vitát, hogy egy hónapja benne a naptárjában egy program, akkor miért nem késhet el róla. Főleg mert miatta megyünk.

Szombaton elment leedzeni Műegyetemistát, majd értementem, elrohantunk a Lovira. Ott már vártak minket a vezetőink, meg még vagy 25 ember az öreg platánok alatt. A programot még Judós3 kapta együttélésünk 4. hónapfordulójára, a lényege, hogy körbemutatják az istállókat, simogathatunk lovakat (már aki akar!), mehetünk egy kört egy ügetőkocsival, kapunk vezetést, patkószöget, oktatást a fogadási módokról, majd a panorámaétteremből élvezhetjük a meglepően finom ételeket kilátást a versenyekre.

Sétáltunk 2-3 órát a csodás levegőn, mintha minden gondunkat elfújták volna!

A vezetés egy kvízzel zárult. Nahát, Judós3-nak sem kell több, ha versenyhelyzetbe kerül, nekem sem, ha okos lehetek valahol! :D

Úgyhogy meg is nyertük a kvízt, hibátlanul!

De még két másik csapat is, holtverseny.

És akkor jött a tippelős kérdés: intettem a srácnak, hogy várjuk be a többi tippet, ha többnek gondoljuk, elég csak kicsit fölétippelnünk a legmagasabbnak, azzal is nyerhetünk. Így is lett, nyertünk. :D

Elmehettünk a versenyt kísérő autóval egy (két) körre, ott fordultak a lovak előttünk, kb. karnyújtásnyira! Nagy élmény volt. :)

Még megnéztünk pár futamot, röhögtünk a drukkoló öregeken, hazafelé már vettünk náthára gyógyszereket, Judós3 nagyon bekapott valami köhögős-tüsszögős-taknyos betegséget, azzal telt a vasárnap, hogy gyógyuljon.

Legalább volt időm olvasgatni, tanulni.

Azóta már 5. hónapja együttélünk, ma egy olasz főzőtanfolyam-estet kap ajándékba. Annyit emlegeti, hogy olasz tésztákat készítene, hát nem lesz akadálya.

Ma van az utolsó két spanyolóránk a nyári tanfolyamból. Elfogyott az energiánk...

...és hogy azonnal ellentmondjak magamnak, színházba egyáltalán nem vágyom, pedig Bé is, TCsVexkollegina is csábít.

Még tart az elvonóm, annyi értéktelen, unalmas, mondanivaló nélküli darabot láttam minőségi színházakban, főleg A Nagy Katonában, ami ráment a középszerű feldolgozásra, az égető társadalmi problémák számomra cégeskonyhai szinten való feldolgozásaira. De komolyan. Így, ennyire mi is kibeszéljük a cégnél/barátokkal az elvándorlást, a migránsokat, az életközepi válságot, stb. stb. Semmi újat nem nyújt, ami szerintem a színház lényege.

De például Pintér Bélára képtelenség jegyet szerezni. Bár annyira mélydrámaihoz szintén nincsen kedvem még este nyolctól, kényelmetlen székeken, legutóbb az olyan levegőtlen Szkénében, hogy elsötétült a világ és fényes pöttyöket láttam percekig.

Jó, tudom, a boyfriend farmerem bővebb, csak olyan fotót nem találtam hirtelen.

---

Én úgy várom az új dél-budapesti híd terveit! Hídbuzi is vagyok, meg sokat segítene tehermentesíteni kb. a fél várost. Már a Rákóczi-híd is öröm, ezzel még többet nyernénk.

http://hvg.hu/gazdasag/20170907_Megis_megepul_a_Galvanihid#rss

A Megyeri hídnál úszkáltunk pár hete a Dunában éjszaka, annyira csodaszép kivilágítva is! Ja, már mondtam.

---

Asszem végre kezdek önérdekérvényesítősebb lenni a párkapcsolatomban. Tegnap ismét hosszan kifejtettem Judós3-nak, akivel egész este az új szakmai oldalát b.szkuráltuk, hogy pár hónapja elvesztem ebből a kapcsolatból és vagy törődünk velem is, vagy máshol keresek figyelmet.

Alapjaiban, gesztusaiban egy figyelmes, körülugrálós típus, de már baromira unom, hogy esténként vagy neki tanulunk, vagy ő beszél 0-24-ben, vagy dolgozunk a munkakeresésén, karrierindításán (nem egy irány a kettő).
Oké, hogy közben ölel, puszilgat, kávét főz nekem, de az én hobbijaim, szórakozásom, kikapcsolódásom kimaradt a képletből. És nem. A konditermet nem tartom sem kikapcsolódásnak, sem megfelelő szellemi feltöltődésnek, nyilván.

Anyunak vettem a szülinapjára egy kis minisütőt, azt a klasszikus melegszendvicsest, ami mindenkinek volt 1982-ben, bádog, NDK-s levehető ajtajú. Utángyártják, párezer forint.

Merthogy ő a negyven éves ósdi készülékkel készítette minden reggel a pirítósát. Megkérdeztem, örömmel vette az újat. És elkunyeráltam tőle a régit.

Na azóta slágervacsora nálunk a melegszendvics, az a retrós fajta.

Judós3-t nem nehéz boldoggá tenni. :D

---

Anyukámék a Mátrában lógnak, hotel, teljes ellátás, valami kezelés apunak, uszoda Anyunak, délutánok szabadok.

Anyu felmenta netre, kinézte, hogy felbuszoznak a Kékestetőre. Hívom őket, mizu, azt mondja, épp jönnek el Egerből.

???

Hát kidobta a menetrend, hogy Egerbe előbb indul a busz, mint a Kékesre, hát oda kirándultak! :D

70+-os szüleim nem bírnak a fenekükön. Jövő hónapban Drezdába utaznak, apu az ottani egyetemen tanult, meglátogatják a régi helyeket. Javasoltam, hogy kutassá fel a régi évfolyamtársakat is, ha Anyu facebookon van, egy német nyugdíjas is nagy eséllyel, nem?

---

Judós3 szerint szuper jó az öltözködésem, mindig csinos vagyok, de nem feszengős ruhákban, amikben alig lehet járni, vagy leülni. Hát, aznap épp a fehér sneakersemben voltam, felhajtott boyfriend farmerban és oversize fehér felsőben, de ő tudja...

---

Tegnap leültem egy öregedő, kopaszodó pasi mellé a metrón, borzongva néztem, hogy mennyire nem bírnék én már egy 50 körülivel randizgatni, amikor beugrott, hogy ezzel a faszival 7-8 éve, amikor még komoly kapcsolatot kerestem, randiztam!

:O

De megöregedett!!!!

---

Csetelgettem egy tinikori exemmel, mizu a szüleinkkel, stb, megkérdezte: "Neked gyerek? Vagy nincs hozzá igazi alany?"

Férfiaknak végképp eszébe nem jut, hogy egy nő esetleg nem akar gyereket... Amikor a legutóbb erről beszélgettünk a meleg fiúkkal, hogy isten ments, hogy 0-24-ben ott legyen 1-2 gyerek és felejtős a pihenés, magánélet, akkor belépett E, hogy jó hír: jön a harmadik gyerek.

:D

Persze azért másénak nagyon örülünk, meg imádunk velük játszani, na.

A hétvége röviden: málnaszörpös vodka (eltűnt otthon a Tabasco) és a Sportarénában rohangálás egy óriás plüsskutya után.

Bővebben: csütörtökön átmentünk Judós3 szüleivel koccintani a vizsgára, aztán átjött oda a haverja megmutatni az új autót és új nőt. Judós3 előttük is megköszönte a segítségemet, de a szülei is megköszönték nekem a sok segítséget, meg hogy olyan okos voltam, hogy a vizsga helyszínét bejártuk előtte nap.

Este halálosan fáradt voltam, zuhany után a srác még nem engedett ki a fürdőből: hangulatvilágítást kapcsolt, pezsgőt bontott és körbeugrált kicsit. Nagyon rámfért.

Pénteken szabi, ő elment állásinterjúra, ami nem jött be neki, pedig felvennék, nagy nehezen rávettem magamat egy felkelésre, indulnánk wellness/kondizni, de a kocsiban már totál kibuktam, úgyhogy Judós3 felvetette, hogy talán inkább együnk, mielőtt megöljük egymást. A trendi és drága ismert étteremben (ismét) akkora tahó volt a pincér, hogy inkább rákerestünk a közelben lévő többi étteremre, találtunk is új kedvencet, udvariasak voltak velünk, elegáns, finoman főznek…

Nem mentem le vele kondizni, kialudtam magamat, egy óra alatt glancba vágtuk a lakást, majd átjöttek a haverjai éjjelig pókerezni. Engem csak a vodka+málnaszörp éltetett, pedig szeretek kártyázni. (A pókert még tanulom.)

Másnap pakolás, majd indulás előtt mosdó: 17 napra megjött, nagyon durván, azóta is fetrengek a hasfájásról. Remélem, csak a stressz állította le a hormonrendszeremet és az indult újra a vizsga után.

De hullafáradt vagyok. Levezettem másfél órát, kerti partiztunk a cimborákkal, örülünk a legújabb jövevénynek. A fiúk nekiálltak pecázni, mi társasoztunk, megbeszéltük, mit táncoljunk egy közelgő esküvőn (én legszívesebben semmit, azóta vannak jobb állapotban az ízületeim, mióta nem néptáncolok, csak ha olyan kedvem van, a kondi ugye nem erőlteti meg, bár azóta hízom mint a fene :D), szóval ránkfért a zen, csak épp ömlött az eső, ami sokat ront a kertipartik/horgászások élvezetén. Hazafelé töksötétben, ömlő esőben, hullán méginkább élmény volt vezetni, semmit nem láttam. :/

TCsV-nek elígérkeztünk még egy késő esti látogatásra, szerencsére lemondta.

Másnap kimentünk a judo VB-re, hát, amennyi csodaszép embert ott láttunk!! Elképesztő testet alakít ki ez a sport, a sok szép fiatal gyönyörű látvány volt. Oké, nekem is van egy, csak úgy mondom…

A két óra szünetben hazaugrottunk ebédelni gyorsan, aztán kitalálta, hogy ha már megvettük a legnagyobb kabalafigurát, akkor ő akar egy fotót az élő kabalafigurával is.

Na azt élmény volt elkapni. Fentről figyeltük a mozgását, de vagy a tatamikon lófrált, vagy a másik oldalt fotózták. Aztán megláttuk, ahogy a kijárat felé kimegy (mi az Aréna másik végében!), na akkor épp unalmas mérkőzés ment, gyorsan felkaptuk a táskát, spuri!

Fél csarnok folyosóján át rohanás, le egy emeletet: Az óriáskutyának addigra nyoma veszett. Hát megálltunk egy korlátnál, onnan néztük a VB-t, hátha ugyanott jön vissza. Izgalmassá az tette a szórakozásunkat, hogy nagy mennyiségű fekete öltönyös, fülbedugós valtonos biztonságis védte az egész csarnokot, tippünk szerint Viktor is kint lehetett, akár Putyin is titokban(?), mi meg nyilván feltűnőek voltunk, ahogyan rohangáltunk, nézelődtünk. :D

Fotó megvan, aztán az egyik versenyzővel is (akivel még cselgáncsozott valaha, ismerik egymást). Este hazamentünk már sötétben, tanulás, survivor, sms Judós3 anyukájától, hogy mikor lesznek a családi ebédek és azokra várnak szeretettel engem is, beájulás, ma már munka, este lesz spanyol, munkakeresés.

Nagyon, de nagyon fáradt vagyok.

MEGLEEEEETT!!!!

El sem hiszem, még mindig sokkban! :)

Azt mondja, nélkülem egyáltalán nem sikerült volna, annyit tanultam vele és nyúztam és ösztönöztem, meg sulit sem váltott volna, ha nem kérjük meg az edzőmet, hogy az ő sulijában fejezhesse be. (Nem, nem volt protekciós.)

Erre megkapta azt a tételt, amit utált. Megkapta azt a híres fitneszszakembert vizsgáztatónak, aki a másik suliban megbuktatta. És híresen buktatós, meg szőrszálhasogató.

És HATból NÉGY tanulót megbuktatott ma. Bakker.

Judós3 nagyon jó lehetett! :)

Megírtuk mindenkinek, ideugrott, lementem kávézni, ebédelni vele, átveszi a bizonyítványát és mostantól orrba-szájba reklámozni fogjuk, hogy edzést vállal! Ki kell alakítani az ügyfélkörét, addig meg elvállal valami átmeneti munkát, reggel megy interjúra a cégem melletti épületbe...

A régi fodrász, akinél ugye fél évre előre be kellett írnom magamat 4 hetentére, és kezd az agyamra menni az állandó időpontpakolgatásaival, hogy mindig áttenne nekem szar időpontokra (akkor mi a fszomnak vagyok beírva?), nem érzi a vesztét, meg hogy már a mostani tőfestésemet is megoldottam nélküle, most írt, hogy akkor a legközelebbit tegyük át hétfőre, mert akkorra neki közbejött valmi. Már megint. Nekem akkor hétfőnként spanyolom van, és az a hét egyáltalán nem jó, de elegem is van belőle, fuck.

...a vezetőinknek két napos vidéki programot szerveztem potenciális külföldi befektetőkkel.

Ma végre szabin, aludtunk tízig (mert este kifingatott az edzőm), néztünk judót, átvettük a latin kifejezéseket, az izomanatómiát, lementünk a terembe, ahol a vizsga lesz és átnéztünk minden egyes gépet, beállítást, programokat, magyarul, angolul.

Sütöttem gyorsan, majd elugrott az edzőmhöz, akivel átbeszélnek néhány kérdést, addig tecsóztam, szereztem körömlakkhigítót, most meg két illatozó fokhagymás lángossal várok rá a termem előtti parkolóban.

Még pár definíció, csoportosítás, aztán holnap reggel tessék szorítani!

Előre feldolgoztam pár témát, felkészülve a határidőkre, nyár van, na.

Mára maradt 7-8 feladatom, a fele már kész, úgyhogy –bevallom,- ma laza nap van.

Ebédidőben kimentem egy tőfestésre a szomszéd házban lévő fodrászatba a tanulólányhoz. Szebben készíti, mint a saját fodrászom, aki mindig sötétbarna festékesen hagyja a homlokom, a fülcimpám, volt, hogy a fülembe folyt és napokig tisztítgattam, amihez képest baromi drága a csaj, 22 évesen, nem sok rutinnal elkér vágás-szárításért tizensokezret, melírért még többet. Előre fél évre be vagyok írva négyhetente, mégis úgy mondta le már nem először, hogy kizárólag munkaidőbeli új dátumokat ajánlott be a 17:15 helyett, sőt, olyan hetekre, hogy vagy még alig nőtt le, vagy már durván. Hát akkor megyek máshoz…

Szép lett és puha, illatos és NAGYON egyenes. És olcsó.

Most dolgozgatok már, de fél szemmel a telefonom UPC-s alkalmazásán nézem a Survivort, elkezdődött magyarul. A gyengém a stratégiai reality, évi kettőt megnézek.

Évi 1-2 ilyen laza nap van, holnap meg szabin leszek, Judós3-mal tanulok a finishben.

Na megyek számlákat kontírozni, gondolhatjátok, mennyi koncentrációt igényel. :D

Majd még kaptunk 20 oldal spanyol anyagot… Egyelőre az állóképességfejlesztő edzések fajtáit profibban nyomom, pedig végigvettünk minden (abból mindig akad egy új!) jelen idejű kötőmódot.

Ősszel kezd a tanárunk a CEU-n egy tanfolyamot angolul, már amennyit nem spanyolul beszél, most vagyunk intermediate szint körül, decemberre eljutnánk az upper-intermediate elejére.

Lehet, hogy kicsit maximalista a hozzáállásunk, de ami az Intézetben kétszer ennyibe kerülne és tovább tartana, azt megugranánk idén.

Ennyit arról, hogy idén már pihentetem a nyelvtanulást és inkább barista tanfolyamra megyek. Btw arra nem jönne el valaki velem? Jó móka lehet!! :)

Óra után készítettem pár fotót a CEU belsejéről, mert gyönyörű épület, imádom a letisztult, minimalista vonalait, aztán bevásároltunk Judós3-mal, majd elmentünk autókázva tanulni, gyakorolni. Egyetlen óra alatt átnéztünk 18 tételt! Bevált a módszertan.

Hazafelé mekdrájvoltunk két fagyit, elsétáltunk megnézni a karambolt, ami miatt elterelve kellett hazamennünk, és le is dőltünk.

Ha már mindent kipróbáltál és kikészít az allergia, adj egy esélyt az Avamys orrspray (2x2x2 puff) és Opatanol szemcsepp kombónak. Allergiám 39 éve alatt nem voltam ennyire elfogadhatóan augusztusban. Kb. 10%-a jelentkezik így a tüneteknek, ha kúraszerűen használom, ami még mindig bosszantó, de tudjuk, milyen a 100%...

---

Megyek spanyolra, SENKI nem csinálta meg a tegnapról mára feladott 15 sűrűn teleírt oldalnyi leckét, plusz kb. 15 gyakorlós linket és a meghallgatandó dalokkal is le vagyunk maradva.

Én ezt egyszerűen nem bírom tempóval.

Ja, a többiek sem.

Este megint tételek kikérdezése, vezetek egy listát a kritikus pontjairól, azok jönnek a következő két napban. Pffff.

Nem szervezünk semmi extra programot a vizsgáig. Utána lesz wellness nap, Duna parti bulizás, judó vb, lovis nap, minden, amiket kihagytunk!

---

Pénteken Judós3 elémjött, közben hívták abból a boltból, ahol reggel vásárolt, hogy mehet interjúra.

Otthon morogtam (éhes és fáradt és has/fejfájós voltam, ő meg mogorva), hogy pont aznap reggel szabin leszek, így meg kelnünk kell. Na erre ugrott, hogy ő ezért miért hibás (nem az), és úgy egymásnak estünk, mármint szóban, hogy hazaküldtem, ő meg elkezdett csomagolni, aztán kiborultam, hogy hülyének nézett és kihasznál, amit egyébként nem, és megbeszéltük, hogy legyen vége, bár én nem akarom, ő meg nagyon imád, aztán addig balhéztunk, amíg egymásba nem gabalyodtunk... Béke van azóta is, bújós kismackó megint. Hát így élünk mi, bár ekkorát még nem balhéztunk.

Átmentünk a kötelező kerti partira a srác tesójának a barátnőjének a meglepetésbulijára, ami elvette az egész esténket, de megtudtam mindent a kacsasültek készítéséről a kikérdezett szakácsfiútól (aki annyira ismerős, hogy sztem tuti cseteltem vele tinderen, és aki megkérdezte, ő is odaköltözhet-e hozzám, szólhatok bármikor).

Hazafelé kiderült, hogy autóban tudunk a legjobban tanulni, én nem unom szét magamat a válaszok alatt, mert vezetek, neki meg nem vonja el semmi a figyelmét, mint otthon, úgyhogy autókáztunk egy nagyot.

Másnap elvittem a teremig edzésre, de én annyira gyenge voltam, hogy kihagytam, hazamentem aludni, majd érte pár óra múlva, TCsV-vel eldumcsiztunk a terem előtt, majd átmentünk Anyuhoz, mert beígért egy hatalmas adag lángost. Szegény TCsV csak nyelt nagyokat, nem is jött velünk, őt Judós3 diétára fogta! :D

Aztán tanultunk, majd annyira odahallatszott a szomszédos utcabál, hogy inkább lementünk (a fiú kitörésekkel, mert addig is sportol, én mellette cigizgetve), meghallgattuk a zenekart, Té tesójának bandáját, hazafelé is végig énekeltünk... :)

A vasárnap meg alvással, keksszel, meccsek nézésével, és ezek váltogatásával telt el, végre kipihentem magamat!!!! :)

És megfőztem életem eddigi legjobb tejfölös borsos tokányát csirkemellből. Annyira durván finom lett, hogy egész este azt hallgattam, mennyire zseni és fantasztikus vagyok. Hát most igazat mondott.