Értékelnék bármi gyógymódot, ismét begyulladt az emésztőrendszerem.
A legjobb megoldás, amikor semmit nem eszem, de ezt kicsit nehéz hosszabb távon megoldani.
Pénteken fogalmam sincsen, mit csináltunk, Judós3-t behívták próbanapra a közelben (=gyalog 4 perc!) délelőtti beosztásban (cserébe néha hétvégén is kell mennie), imádta. Pörög, szeretik, jófejek. Vasárnap mehetett megint.
Szombaton megpróbáltunk 6 órát aludni, naná, hogy nem bírtam, szétrobbant a fejem a frontoktól. Tanultunk, besütöttem a hajamat hajvasalóval, sztem mióta a srác velem él, nem volt energiám rá, átmentünk a szüleihez pár órára, kutyáztunk, kávéztunk, elvihettük az anyja kocsiját és gyakorolt fél órát, egész jó érzéke van a vezetéshez. Megmutatta, hol edzett gyerekkorában, sétáltunk a sportpályán.
Aztán bementünk a városba, leparkoltunk a MüPánál és az volt a terv, hogy levillamosozunk a Szabadság hídig. A tuja nem járt. Pótlót nem kerestünk, akkor sétáljunk egy nagyot, hűvös, szellős délutánunk volt.
Szépen kiépítették a sétányt, ápolják a parkokat, hangulatos környéken vitt az utunk a folyó mentén.
A Bálnában kiültünk a teraszra bekapni 1-1 menő hamburgert.
Eljátszottuk, mi lett volna, ha az első találkozónk egy ilyen randi lett volna, mintha most ismerkednénk. Háááát, valahogy a mi módszerünk jobb volt! :D
Aztán csatlakoztunk Géhez, I-hez egy páros randira a hídon a naplementében. Ők már pokrócba burkolózva vártak ránk, én még kisszoknyában voltam, a fenekem befagyott a híd közepén! :D
Meghallgattuk a koncertet, már amennyi hallható volt belőle, beszélgettünk sokat, Judós3 rákérdezett, hogy minden néptáncos ilyen fura alak-e, mint akikkel összefutottunk (nem, és a nevüket sem tudom, de attól még jó érzés ennek a fura közösségnek a részese lenni).
Megcsodáltuk I új autóját, aztán irány vissza délnek két hidnyit.
Na, ezt jól elkalkuláltuk! Közben már viharossá erősödött a szél, 13-14 fok, soha nem fogunk a kocsihoz érni! Bár végülis romantikus a sötéten hömpölygő Duna mentén lófrálni szoknyával a nyakamban, arcomban a hajammal, naplemente, csodaszép hidak, útközben áthangzott a Dunán a Zorall a Barba Negra Trackből, az A38 hajón is ment a buli, láttunk nosztalgiahévet elsuhanni, igazi pesti este. Csak fáztunk nagyon.
Vasárnap a fiú 5:30-kor kelt, fél hétre ment dolgozni, 11:30-kor elengedték, hogy megvan a nyolc órája, pihenjen csak. Ez így egészen pontosan öt óra munka volt, reméljük, a fizuját ügyesebben számolják! :D :D :D
Átugrottunk a pizzéria teraszára megebédelni, napsütés, tavaszi szél, lemostuk a kocsit és kiporszívóztuk, bevásároltunk, megtaláltam a kedvenc szárazsamponomat (sötét haj balayage-zsal, mindig zsírosnak tűnik a töve), beugrottunk másik hiperbe Anyunak venni finomságot, náluk ettünk még egy kicsit, aztán hazaestünk, beájultunk, este tanulás, teraszon beszélgetés.
Valahogyan színesíteni kéne a hétvégéket, de előbb a vizsga a lényeg. Utána már két hétvégénk foglalt teljesen...
Jó lett volna még pár strandolás, de lehet, hogy az idén már nem fér bele. Té-ék hívtak minket a francia Riviérára októberre, de most szeretnék spórolni végre.
Ja, mielőtt végleg sugarmommynak lennék elkönyvelve: nem, nem tartom el Judós3-at. Felezzük a rezsit, a bevásárlást, bulit, cigit, mindent, a suliját, vizsgáit ő fizeti. A két nyaralást én vállaltam be (egy kuponos akciós öt nap pihenést a Balcsin, meg 4 napot low budgetből az Adrián), mert egyébként egyáltalán nem mentem volna, vagy max. a lányokkal, de akkor meg őt hagyjam otthon? Mérlegeltem, nekem így is megérte. A csajok meg hősiesen tűrték Horvátországban, hogy egész napokat végigcsacsogjon nekünk. Mondjuk cserébe szép... :)
