Tobber életblogja

Nem bírom a bizonytalan dolgokat, amit lehet, szeretek elrendezni, jó lenne végre fix állás Judós3-nak, miután a pszichopata főnöknő miatt 4x11 óra után lelépett a kávézóból (amit egyedül vihetett, meg minden, csak ha a nő beállított, néha halállal fenyegette, he?), mindegy is.

Megszerezte a vizsgatételeket, van 3 hét rá, ma otthon kidolgozza.

Ma négy hónapja élünk együtt. Igen, nálam, költségeket felezve, minden nap, mint az öreg házasok. Több, mint fél éve ismerem. Hát, nem gondoltuk volna az első együtt töltött, kevés beszéd, sok keksz éjszakánk után, 19 év korkülönbséggel, más közeg, érdeklődés, célok...

De összeillünk, meg tudjuk egymást nevettetni, két forrófejű hülye vagyunk, de kb. egy perc kibékülnünk, meg tudunk beszélni bármit, remek programokat halmozunk egymásra, ő pedig gyönyörű, ezzel kompenzál engem. :D

Egyébként meg pörgünk, kedden pl. Té szülinapját ünnepeltük meg egy piknikkel, a derekam leszakad a földönüléstől, de megérte.

A hasmenésem, hányingerem nemhogy javul, de romlik. Mivel túl sok okot a gasztrós dokik nem tártak fel, esélyes, hogy az idegeskedés lesz.

Kafa a kánikulában kiszáradni, na.

Tudom, hogy első világbéli problémáim vannak, de egy megszűnt. A régi irodaházunkban Costa volt, ott egyedül az espresso iható, mindig újítottak, sosem találták el az arányokat, ízeket.

Most Frei van a közelben. Hát, én legszívesebben odaköltöznék a kávéfőző kiöntőcsöve alá. De a sós sütijeik, szendvicseik, a limonádéik, mind-mind imádom, karakteres ízek, semmi mismásolás, a kávé klasszikusan finom, a választék elképesztő, egzotikus vagy letisztult ízek egyaránt, és az ára is korrekt. Sokáig azt hittem, ez is csak egy divatos hely, amit aztán felülmúltak a belvárosi téglafalú, de sokmilliós gépekkel dolgozó baristás helyek, amik még egy fokkal jobb minőség, de a választék és a fantázia gyenge sajnos. Egyelőre élvezem, ha a százas kávélista végére érek, kezdem előről.

Szombaton Judós3 element edzeni a fiúkkal, én meg beszereztem lufikat Anyu szülinapjára, meg a srác tesójának eljegyzési bulijára. A libák túlfújták a hűvös plázában, kiérve a 40 fokba szét is robbant kettő, a nagy 7 is, a 71-ből. Beállítottam Anyuhoz sok kicsi, meg egy 1-es lufival. :(

Judós3 elmesélte a terveit apunak, aki meghökkentő módon felajánlotta, hogy szétszórja a szórólapokat a környékbeli postaládákba, ha akarjuk.

Apám. Aki Anyut a trolihoz nem viszi ki.

Aztán a srácot elvitték a nővéréék kertet rendezni, én meg este utánukmentem a partyra.

Judós3 már előtte hívott, hogy lesz egy cicánk. Na azt nem. De hogy annyira tündéri, kint találták a kertben. Jó, én meg alleriás vagyok, 40 nm-en élünk, sosem vagyunk otthon napokig, külföldre akarok költözni, ha szétmegyünk, kié lesz a macska, ha övé, nekem fog hiányozni, ha enyém, akkor 15 évig rá fog emlékeztetni?

Szóval nem.

Kiértem, a party még sehogy nem állt, elmentünk addig kávézni, trafikba.

Aztán buliztunk, én nem ittam, mert vezetek. Aztán mindenki egymásnakugrott a macska miatt. Aki kiválasztott engem. Rám valamiért kattannak az állatok, jobban szeretnek, mint én őket. Az ölemben dorombolt 4-5 órán át, ultracuki kis állat. És hogy miért nem visszük haza, itt éhen fog halni (he? egy kóborcica?), meg fog fagyni (épp lehetett olyan 33 fok este), meg kell menteni. Nekünk estek az állatvédők. Szerintem meg nem kell minden állatot megmenteni, lehet, hogy nem is akarná, tök jól elvan egy kóbormacska agglomerációs kertvárosban. Meg akkor vigyék ők haza. Na hirtelen jöttek a kifogások, ki miért nem fogadná be. És akkor mindenki veszekedett egymással, miért nem viszi haza, mi meg Judós3-mal békésen megállapítottuk, hogy sokkal normálisabb a kapcsolatunk, mint bárkié a környéken. :D :D :D

A cicát imádtuk, tényleg, én ilyen kedves állattal még nem találkoztam, de a fenti okok miatt nem akarok macskát. Jobb, mintha egy év után kiraknánk, vagy menhelyre vinnénk, ha már nem tudunk vele mit kezdeni, szívtelenség, felelős vagy azért, amit megszelidítesz, blablabla...

A holdfényben lementünk a Dunában úszni egy kicsit, én mondjuk félek a sodrástól, de jólesett a hűvös víz, a romantika, hogy Judós3-mal összekapaszkodunk és idilli minden.

Hajnalban hazavezettem, mert hatkor kelés, új munkája van. Leadta 7-8 helyre az önéletrajzát, 4 munkánál azonnal kezdhetett volna, a többi is visszajelzett. Ennyit a "munkanélküliségről" Budapesten.

Vasárnap így nyugiban plázáztam, Anyuhoz elugrottam elkunyizni a flamingós pólóját, takarítottam, pakoltam, majd hazaesett a fiú 11 óra munka (és 3 óra alvás) után, bealudtunk, másnap már munka, nekem suli, neki edzés, 23 órakor még nekihasaltunk a vizsgára tanulásnak. Készítettem egy tanulási ütemtervet dátumokkal, első nap kipipálva.

Kicsit túltáblázzuk magunkat. Megint.

Csak szerintem vicces, hogy egy vágóhidas állásra humanskill-es emailcímen lehet jelentkezni?

Volt mélypont, remélem, volt.

Éjjeli sírások, két hosszú öngyilkosságonagyalás, de már jobb.

Voltam csütörtökön egy kollégát búcsúztatni, sörözni, Illetőt végighallgatni. Azért válnak, mert "még terápián sem vert ki egy állandó sérelmet a nej a fejéből". Én ugyanezért a sérelemért dobtam 2 hónap után. Tíz év alatt sem látta be  a pasi a hibáját.

Pénteken elmentünk Judós3-mal a lovira valami gasztroizére, ettünk, ittunk, ottragadtunk a galopp- és agárversenyekre. Szerintem állatkínzás mindkettő, rabságban tartják, szaporítják, felszerelve kirángatják őket 1-1 sprintre 40 fokban is az ember hülye hobbija miatt. De én az állatkerteket is rühellem, nemhogy a cirkuszt pl. Pedig nem is bírom a lovakat, de sajnálom őket.

De vicces volt a gyerekkoromról nosztalgiázni ott, meg a fogadóablakos néni lecsapott ránk, elmagyarázott mindent, adott ingyen anyagokat, nyertünk is. Judós3 imádta.

Nyertünk két drága bort is, élveztük a nyári estét, ránkfér egy kis romantika!

---

Ellentétek vagyunk, ő az egyetlen ismerősöm, aki nem csak hazudja, hogy nyárimádó, 40 fokban simán üldögél órákat a napon hosszúnadrágban is. Én meg nyárutáló vagyok nemcsak a kánikulában, de már márciustól gyűlölöm, hogy közeleg.

Na mindegy, a változtathatatlanból kihozzuk a legjobbat.

Judós3 imádja Hofit (én hátborzongok tőle).

Megmutattam hát neki egy Kazal László rövidet, megemlítettem Salamon Bélát, Brachfeld Siegfriedet, a kis Kabost, A Latabár testvéreket, Kibédi Ervint, Kellér Dezsőt.

Várja, hogy megmutogassam majd mindegyiket. :)

Pedig egyébként übercuki, figyelmes, megbeszélős, sz.xelős bújós párocska vagyunk az időnk 99%-ában, de arról minek írjak? :D

Vasárnap vett egy skandináv rejtvényt, Anyu meg nekem adott egy logikai rejtvényekkel teli újságot, mert kettőt vett a kedvencből, úgyhogy délután én látszólag színezgettem, ő pedig a fotelból kérdezett, ha valahol elakadt. Olyan kis öregesen-összeszokottan.

Rögzíteni kell a ritka nyugodt pillanatainkat.

Joeynak volt ez az álma:

Exszeretőm, Műegyetemista együtt edz Judós3-mal, én hoztam össze őket.

És elhívott minket a lakás(albérlet)avató bulijára.

Hát, megyünk, de azért mégis bizarr egy kicsit, nem? :O

Oké, az étkezéseket, italozásokat Judós3 fizette (utólag, egyben), enyém volt a többi, nyilván nagyobb hányad a nyaralásokból. De így sem jön jókor, hogy nem dolgozna.

Már interjún van, fel is vették, holnap megy egy másikra, az nekem jobban tetszik.

Közben kiderült, hogy még ebben a hónapban vizsgázhat, az edzőm ismerőse elintézte protekcióval, szuper!

De az még harmincezer, plusz könyvek, korrepetálás/kikérdezés, amikorra bemagolta velem (diszlexiás, semmit nem tud megjegyezni, ha olvassa, ergo én olvasom fel).

Hogymire nem marad energiám? A saját tanulásomra.

Szerencsére a tegnapi óra utsó percben le lett mondva, kis könnyebbség.

Tegnap Anyuval kávéztam ebédidőben, meg munka után is összefutottunk egy üdítőre, belefutottunk TCsV-be, párjába is.

Olyan feszült vagyok, utálom a bizonytalanságot, meg hogy megint tele a hétvégénk, hogy eljegyzési buli lesz, ami teli lesz 20 éves lányokkal, és egyébként is hivatalos vagyok, de nem is akarnám, hogy Judós3 egyedül menne oda. Ha ottalszunk berúgva az agglomerációban, reggel hogyan megyünk el a lufikért Anyunak? Vasárnap őt ünnepeljük. Ja, pénteken meg fesztiválra megyünk.

Ja, csütörtökön meg inni megyek a kollégáimal.

Szétrobbanok a bizonytalanságtól.

Judós3 telefonál, hogy elküldték próbaidő alatt, mert nem azonosult a termékekkel.

Tényleg nem az ő világa.

Így is szívás anyagilag az egy hónap alatt négy embernyi nyaralás kifizetése, nem fogom eltartani.

Frissítettem az önéletrajzát, egy perc. Átküldtem neki minden környékbeli hirdetést a szárnyasfejvadászról, még öt perc. Mindent, ami nem esti meló.

Ő lepapírozott, elment edzeni (mondtam, h.ne várjon be, elájulok), még találkozik Műegyetemistával.

És felhívta az erős embert kereső vállalkozót, holnap már interjúra megy. És el tudná vállalni a gyerek sporttábort, ahová hívták jópénzért.

Nem akarok ezen is tökölni, ne lógjon a strandon, amíg dolgozom (rá is)...

Hát, kicsit elegem van. Nem fog az agyam, fáradt vagyok, nem motivál, semmi kedvem leckéket írni, órára járni, rendhagyó igéket magolni minden időben, fogalmazásokat küldeni és ellenőrizni a javításokat.

Szerintem kicsit pihentetem. Most, hogy megszerveztem négyünknek az ismétlő tanfolyamot a régi tanárnőmmel. :D

Csak kicsit maximalista a csaj, sok-sok oldalt és linket felad leckének, ami egyrészt hurrá, másrészt meg néha hozzá sem kezdek, mert úgysem érnék a végére.

Neten, ha szembejön egy teszt, azt kitöltöm, elég jó eredményekkel, de ettől még megmukkanni nem tudok bőven alapfok fölötti tudással. :(

Már nem vagyok stréber...

A másik tanárunk szerint ezen a szinten már bőven elég 70-75%-osra megírni egy szintugró tesztet, ami nekem 84% lett, de engem a legkevésbé sem ösztönöz ez, sőt, demotivál, na!

O-ék megkértek minket, táncoljunk az esküvőjükön. Én kb. minden koreográfiát elfelejtettem már, de örömmel előkapom őszre a memóriám mélyéről!

A hétvége tényleg nyugisan telt: mert bekaptam a hasmenős-torokfájós-lázas vírust.

Pénteken takarítottam, pakoltam csili-vilire, szombaton ágy-mosdóközelben maradtam. Majd az edzései után Judós3 elefonja ki volt kapcsolva (töltőről vette le, nem lemerült!), fél órával az ígért dátum után SEM ért haza, és épp előző este regélt a szimpi recepcióslányról, aki nyomul rá, aki anno Műegyetemistára is. Mivel a srác párszor már megtette, hogy szimplán nem volt elérhető, amikor megcsalt, hát berágtam, elmentem az autót feltuningolni, virágokat venni, és ugyanúgy nem voltam otthon fél órát és nem vettem fel a közben már csörgő telefont, ahogy a fiú sem tette fél órát.

Na ezen ő kiakadt (én meg tűrjem?), úgyhogy hisztizett, amikor hazaértem fél órával utána.

Engem pont nem érdekel, ő viszont azt hitte, ki akarom dobni.

Tisztáztam vele: ha megcsalogat, nem zavar, de ha megtudom, akkor én is meg fogom mindenkivel, aki szembejön és nem fogom titkolni.

(Eléggé hendikeppel indul, engem naponta betalál 1-2-3 régi szerető.)

Vita vége, én aludtam, ő Jóbarátokat nézett, már régen el akarta kezdeni előről. Kívülről tudom magyarul és angolul is, de bármikor ismétlek örömmel.

Neki is Chandler a kedvence, hatalmasakat röhög rajta.

És igen, a Jóbarátok kezdetekor Judós3 még meg sem született. :O

Estére átjött végül egyetlen haverja, megnéztük a vesztes döntőt, ügyesen kitértünk a városban iszogató-bulizók meghívásai elől, és TCsV-nek is nemet mondtunk a strandolásra: pihennünk kellett, ha nem akarunk végleg kimerülni.

Vasárnap elmentünk reggeli/ebédelni a közeli kisétterembe, bevásároltunk joghurtból, átugrottunk Anyuhoz sajtos sütiért, az jó a fájós hasra, aztán megint szeretkeztünk, aludtunk, dárcdöntőt néztünk, pihi.

A fejem még szétrobban, a hasam fáj, de már gyógyulok.

Tavaly megvettem a Forbes sikeres nőkről szóló példányát, hátha tanulok belőle.

Kinyitottam. Rém unalmas volt*, be sem fejeztem. :D

Most a Budapestért sokat tevő emberekről írnak, na ez izgi végre!

*Azaz egyikük munkáját ismertem, apám kollégája, én is dolgoztam kicsit vele, hazugság az interjú min. fele...

Kijelentettük, hogy nincs program.

Jó.

De a biciklidefektet csináltassuk már meg munka után, mert fél órával korábban kelünk, amióta bkv-zik.

Dugó kifelé, nyilván.

Hazafelé rendeltünk pizzát, hamburgert, kekszeltünk, ettünk, meccset néztünk, pakoltunk, összevesztünk, mert az anyja mindenbe beleköt és nem kezeli felnőttként, engem meg a párjaként, csak mintha egy kedves főbérlőnél élne, és ezen martuk egymást hajnalban.

Aztán a cégnél meglepő módon egyik határidős futtatásom sem futott hibára és nem kellett tökölnöm vele plusz órákat, így hirtelen rámszakadt délben, hogy kettőig nincsen dolgom. Az igazgatóm lelépett szabira. Gyorsan körbetelefonáltam, be kell-e segítsek valahová, van-e másnál elakadás, vagy töltsek-e az adatbázisba összefoglalókat, oktatási anyagokat, sehol semmi.

Hív Judós3, ő is bent unja magát. Mondom, hogy hívja már fel a tanulmányiját, kérje el az igazolását a vizsgákhoz. Majd bemegy érte jövő héten.

Majd bevillant: az irodámtól kb. 10 percre van villamossal a sulija. Gyorsan hívja már őket, bemehetek-e én érte, felkaptam a telómat, tokjában a bérletemmel, bankkártyát és megjártam 40 percen belül, hogy még a Lidlben is jártam, ami nem nagyon akad a környékemen.

Van sportmelltartóm, vettem az ablakomba virágot, megebédeltem a gépemnél. Mintha csak kajáért ugrottam volna ki és nem hiányolt senki. :D

Ritkán csinálhatok meg ilyet, imádtam a friss levegőn sétálni!

Még leküldök egy összefoglalót és irány a pihenés!

Azaz a srác mára bevállalt egy edzést, holnapra kettőt, ma takarítok, holnap délelőtt én is edzek, majd elugrunk ebédelni valahová, majd átjönnek a fiatal kölykök VB döntőt nézni hozzánk, amiből ivás és hajnalig buli lesz, ergo vasárnap kimerültek leszünk, de azt már megszoktuk.

Úgysem bírjuk a fenekünkön...

Judós3 első osztályba járt az általános iskolában hét évesen, amikor megszereztem a második diplomámat.

Bakker.

Judós3 anyja ránksózta a HÁROM kutyát (ebből kettő is kb. hatvan kilós), hogy szitteljünk rájuk múlt éjjel, hurrá.

A strandtörcsim még a táskámban penészedik, kialvatlanok vagyunk és ápolatlanok, mindegy.

A srác munka után leedzette TCsV-t, addigra megérkezett a hatalmas eső, szupercellák, isteni fotó a teraszomról, stb., így érte mentem autóval.

Oké, de siessünk, hullák vagyunk.

Jó.

De ugorjunk még be Anyuékhoz, ígért túrós palacsintát, legalább megvan a vacsi. De ha már bemegyünk, akkor kacsazsíros pirítós zöldségekkel, házi töpörtyű, bekajáltunk, el kellett mesélni az utat.

Jó, most már menjünk. Haza a másnapi cuccokért.

Aztán belehajtottunk egy teljes és egy kísérő szivárványba, hatalmas volt és pont arra vezettem percekig, ekkorákat még sosem láttam!

Aztán mire a kutyákat sétáltatjuk, már újra zuhog az eső, jippi.

A hajam dráma. A ruháim kutyaszőrösek. A kutyák ázottkutyaszagúak.

Visszaértünk a szülői házhoz, lezöttyentünk dárcot nézni, nassolni, a kutyák azonnal az ölünkben, ételt szugerálva.

Na jó, menjünk zuhanyozni, aludni. Persze a kutyák is az ágyban akarnak. Párszor lepakoltam őket (plusz kézmosás!), visszamásztak. Majd csak a könyökömet nyalogatták, az lógott le.

Értem én, hogy szeretnek, de legyenek határok! :D

Judós3 szobáját végigcsodáltam, tele kamasz relikviákkal, sportereklyékkel, csajos poszterekkel (mind hatalmas mellű barna :D), végülis csak két éve érettségizett, pár hónapja költözött el, min csodálkozom! :D

HorizonGO appon még néztük a nagy legendákat, összebújtunk, én is ki akarom próbálni a szobát, ahol a kerület csinosabbik része megfordult. Hát még izgatottak voltunk, aztán a fáradtságtól úgy bealudtunk, hogy arra sem ébredtünk fel, amikor hajnalban, munka után Judós3 sógora beugrott és elvitte az egyik kutyát. A szobából.

Hajnalban kelés, rohanás vissza a városba, dolgozni.

Hát vicces, hogy miket kritizál nálam anyósjelölt, amikor nála végtelen kosz, bűz és kupi van, ezer éves kacatokkal teli a két emelet, meg a pince is, és nem szívesen ültem le sehová. Nem Tobber-tiszta a hely, az tuti, remélem, nem kell sokat ott aludnunk majd...