Oké, az étkezéseket, italozásokat Judós3 fizette (utólag, egyben), enyém volt a többi, nyilván nagyobb hányad a nyaralásokból. De így sem jön jókor, hogy nem dolgozna.
Már interjún van, fel is vették, holnap megy egy másikra, az nekem jobban tetszik.
Közben kiderült, hogy még ebben a hónapban vizsgázhat, az edzőm ismerőse elintézte protekcióval, szuper!
De az még harmincezer, plusz könyvek, korrepetálás/kikérdezés, amikorra bemagolta velem (diszlexiás, semmit nem tud megjegyezni, ha olvassa, ergo én olvasom fel).
Hogymire nem marad energiám? A saját tanulásomra.
Szerencsére a tegnapi óra utsó percben le lett mondva, kis könnyebbség.
Tegnap Anyuval kávéztam ebédidőben, meg munka után is összefutottunk egy üdítőre, belefutottunk TCsV-be, párjába is.
Olyan feszült vagyok, utálom a bizonytalanságot, meg hogy megint tele a hétvégénk, hogy eljegyzési buli lesz, ami teli lesz 20 éves lányokkal, és egyébként is hivatalos vagyok, de nem is akarnám, hogy Judós3 egyedül menne oda. Ha ottalszunk berúgva az agglomerációban, reggel hogyan megyünk el a lufikért Anyunak? Vasárnap őt ünnepeljük. Ja, pénteken meg fesztiválra megyünk.
Ja, csütörtökön meg inni megyek a kollégáimal.
Szétrobbanok a bizonytalanságtól.
