A Vékony Lány poénkodott, hogy neki jó lesz Judós3, majd menjünk ki a szobából. A fiú egyszerű lélek, annyit kérdezett tőlem este: komolyan azt hiszi, egy nyolc éves kisfiútestet akár bottal megpiszkálnék?
:D
Láttam az exnői fotóit, kivétel nélkül mind kerekded, nőies alkat.
...kb. fél év után eljön a pillanat, hogy Judós3 könyörög, NE csináljunk semmit a hétvégén.
Persze felröhögtünk. Olyan nincsen, hogy aznap akár hat programot ki ne találjunk, de ezt most elhatároztuk.
Jó, egy szombat reggeli edzés még belefér...
Na így kezdődik.
:D
Adria szerelem.
Jártam már többször is arra, Horvátországban is, most zúgtam bele teljesen.
Békés, kis turistaforgalmú sziget, eldugott öblök, girbe-gurba, fehér kövekkel kirakott bájos sikátoros ékszerdoboz kisvárosok a víz partján, kéklő mélység, kellemes hőmérséklet, barátságos helyiek, és főleg isteni ételek.
Még idén vissza akarunk menni Judós3-mal, aki minden fotón elégedett gyerek fejet vág...
És aki annyira, de annyira mediterrán, hogy ő haza sem akart jönni és teljesen komolyan gondolta. Jövőre költözik velem, bárhová, ahol van tenger és meleg.
Nekem is ez a tervem...
Biztos fáradt vagyok és pms és eléggé mélyponton (nem, ez még nem depresszió, akkor kikelni sem tundék az ágyból), de elegem van.
Judós3 rávett, hogy menjek le kondizni, okés, azt szeretek, csak hányingerem/hasmenésem van. Ő leedzette Műegyetemistát, aki késett, úgyhogy két órás lett az én kondizásom, alig vagyok hulla.
Oké, nyolckor hazamentem kocsival, Judós3 elindult utánam bicajjal. Majd kiszállok a kocsiból, hív: defektet kapott, menjek vissza érte. Hurrá.
Oké, akkor már vegyünk vacsorát, mirelit hamburger jó lesz.
Hazaértünk, kérdezte, mit csináljon, kértem, hogy a hamburgerhusit legyen kedves az odarakott serpenyőben forgatni sülésig (7-8 perc!), addig én kipakoltam a bevásárlást, felraktam új törlőt, kicipeltem több kanna vizet a kádból és meglocsoltam a teraszon lévő húsz virágot, átnéztem a számlaleveleket, felírtam a határidejüket, beáztattam a sportmelltartómat, (még mindig nem ültem le, vagy ettünk ugye) majd odamentem megmosni a paradicsomot, amikor rámszól, hogy csináljam meg a salátát.
Milyen salátát? Nem is volt szó róla, meg nincs is otthon zöldség, mert elutazunk és amit két napja készítettem, azt is egyedül ettem meg.
Mondom neki, hogy salátáról nem beszéltünk, mire hisztizve elfordul, hogy jól van, akkor mindent neki kell csinálnia.
És ezen a ponton elvesztettem az önuralmamat.
Mindent én csinálok!
Én takarítok, ő széttapossa a konyhakövön a kekszet, leszórja a morzsát, én intézek mindent a számláktól a bevásárlásig, a lakástól a kajájáig, a vizsgájától az edzéstervgépelésig, nyaralásoktól az anyja névnapjáig, munkája, tankolás, autómosás, basszameg!
Neki meg forgatni kell a hamburgerhusit?
Még reggel is anyáztunk, alig aludtam, nem pakoltuk be a táskákat, pedig ma munka, kondi után a szüleinél leszünk órákig, hajnalban meg indulunk.
Azóta ír, hivogat, hogy mennyire nagyon szeret és hülye volt, engem meg ez az egész nem érdekel.
Sok nőt ismerek a korosztályomban, belőlük vonok le két, lehet, hogy a valóságban közel sem igaz statisztikai adatot:
1. A legtöbbnek már volt szüksége pszichológus/pszichiáter terápiás támogató segítségére, és aki segíteni is akart magán, nem csak úgy beült aztán várta a sült galambot, azon egy teljes terápia sokat lendített. Én pl. örök hálával tartozom Drpr-nek tíz évvel ezelőttről.
2. Bocs, pasik, de amikor röhögtök azon, hogy nők szedik a bajszukat, epilálják a pajeszukat, gyantázzák a szakállkájukat, akkor bunkók vagytok, tízből nyolc nő tuti csinálja valamelyiket, csak idióta tabu erről beszélni:
pihés az arcunk, és a korral jobban előjön. Mondjuk nálam egyértelmű, egy mediterrán, fekete szemöldökű, sokhajú nő vagyok, de bizony, a fehérebb csajok is küzdenek ezzel. Épp tegnap beszéltük át kávézás közben.
Jobb lenne, ha szőrös arcú nőket látnátok?
Látszik, hogy ma csak öt feladatom van, a többi várhat.
És akkor hazaértem és CSEND volt két órát és már el is felejtettem, az milyen.
És Judós3 megjött és übercuki volt és vidám és gondtalan és figyelmes és végigdumáltuk az estét nevetgélve, és bújt és szórakoztatott. És ma is levelezik és kokettál és bókol és kicsit sem erőltetett, ahogy én lennék a helyében.
Ez a fiú az élet császára, sodródik és mindig jó helyen köt ki, vagy mentik ki a hülye helyzeteiből.
A Jóisten tuti azért küldte nekem, hogy tanuljak már egy kis lazaságot tőle, hogy ne tervezzek, agyaljak ki mindent az utolsó részletig, hagyjak esélyt a majdátmegyünkhaahídnálleszünk megoldásoknak.
De azért értékelném, ha nem mindent ekkora svunggal élnénk meg.
A gyomoridegem megvan, a hányingerem dettó, pms miatt leszakad a hasam és fáj a mellem, most még öteltem sincsen, hogyan lóduljak tovább, nincs lelkierőm sportolni menni, vagy kreatívkodni.
Na majd megoldom.
Elugrottam fodrászhoz, de nem tetszik az új, nagyon világos szín (nem ezt kértem), lassan érik a gondolat, hogy újra egyencsokibarna legyek pár hónapig. Aztán megint egy kevés tejeskávé mehet bele. Mármint a szín.
Ha egyenszínű, magamnak is be tudom festeni, ergo spórolok 3-4 hetente 3 500 Ft-ot (igen, annyi festék nélkül!), egyébként is pofátlanságnak érzem, hogy a hosszú hajúaknak drágább a tőfestés! Ugyanakkora a fejem, minta rövid hajam lenne, festék ugyanannyi kell, munka ugyanannyi, max. a sampon több, de még fixálót sem használ, na.
De legalább puha a hajam végre.
Tegnap a kolléganőimmel mentünk ki uzsonnaidőben a közeli kávézóba pletyózni, ma a cégcsoportból nyolcan a Jófej Csajokkal, kicsit szocializálódunk, amíg ennyien szabin vannak.
A kávéjuk zseniális, a szakértelmük is, szimpatikus hely, én meg kávéfüggő vagyok. Tetszik a dolog.
hashtagilovebudapest
---
A bolond recepciósokkal másoknak is meggyűlt a baja, mesélik, nem száz a nő.
---
Nincs kedvem végigbőgött fél éjszaka után kondizni, ilyenkor szoktam lesérülni hónapokra, inkább összekapom magamat, mire Judós3 hazaér. Ma azzal hívott fel, mintha mi sem történt volna, hogy akkor ő motorozni akar, megmondtam neki, hogy akkor szakítunk, egyébként is egy felelőtlen kockázatvállaló alkat, én nem fogok sem aggódni, sem ápolni. Ismerünk srácot, aki motorozott, azóta kerekesszékben, ismerősi körben otthagyott három árvát egy másik, én nem fogok izgulni.
Menjünk extrém parkba, bándzsizni (mármint nyilván engem nem tartanak meg a csavarjaim, de ő erős), a Práterbe, csúszdázni, strandolni, judózzon, ha adrenalin kell.
---
SOS keresnem kell egy nagyobb sporttáskát, ha nem csak bikinit, tampont és tömény szeszt akarok csomagolni az Adriára. :D
Szombat hajnalban indulunk.
Lehetek még barnább?
:)
Gondoltam, én elmondtam, amit akartam, innentől kedves leszek és önmagam. Hát ez tegnap egy órát sikerült, majd flegmázni kezdett és elment aludni nyolckor, amikor ő is hajnali fekvő.
Hát 3-ig bőgtem a teraszon, majd reggel nem értette, hogy miért nem vagyok boldog. Felöltöztem csinibe, amitől kapott egy féltékenységi rohamot, pedig oka akkor még nem volt, utána egy órával írt rám Rosszfiú, hogy ma végre találkozzunk.
Nem lesz időm munka és Judós3-mal kondizás között.
Most sodródom, de egyedül ezt nem oldom meg. Mármint a kapcsolati részt. A kezdődő mélyrepülést nem tudom.
Ismét egy aligruhás, dekoratív lány jelölte be facebookon, állítólag nem tudja, honnan ismeri. Épp a szingli nyaralása utáni nap. Mindegy, én már nem tépem magamat miatta.
Dehogy fogom megnyitni a kommentálás lehetőséget a Prüdéria Országában.
Aki akar, úgyis megtalál, szerintem a legtöbben ismertek.
Volt még néhány sumákság az elmúlt napokban. Judós3 is, én is, bár neki inkább csak a vágy volt meg rá, a megvalósítás nem jött össze.
Hétfő délelőttre ígérte magát, addig a Balcsin már csak isznak, punnyadnak. Rácsörgök vasárnap estefelé, véletlen felveszi a telefonját, hallom, hogy vezetnek, előzgetnek. Méghogy ott lent punnyadnak.
Elegem volt az újabb kamuból is, meg hogy extra szabadságot kap tőlem, amivel visszaél, belenéztem a nyitvahagyott csetekbe: a tesójának is megírta, hogy vasárnap hazajön, meg a haverja is írt, hogy végre Pesten vannak.
Ő meg sehol.
A telefonját kikapcsolta.
Nagyon idegesít, ha hülyének néznek, ráírtam a fiúkra, hogy ha velük van, csörögjön rám Judós3, mert tisztázni szeretném azonnal!
Hív tíz perc múlva, hogy mizu, leszedtem a fejét, hogy melyik városban is van éppen. Jaaa, hát az anyjáéknál Pesten. Miiii? Állítólag meg akart lepni, hogy kinyomozza, hová mentünk piknikelni a haverjaimmal és oda akart jönni meglepetésnek. Hát, én meg végigbőgtem a délutánt, ezért nem mentem a barátaimmal piknikelni, bakker!
Hazajött, de nekem ez az egész sántít. Mint aki akart még Pesten egy éjszakát valahol, és másnap beállítani, csak lebukott.
Vagy nem. Passz. Mert egy haverja visszakérdezett, hogy így végül nem sikerült a meglepetés... Hát, nagyon nem.
Ezekután kiskutyaként bekísért dolgozni. Majd értem jött. Ideges volt.
Mutogatja a messengerét megnyugtatásul: onnan közben eltűnt egy cset, amit az egyik exével kezdett. Magyarul törli az üzeneteit. Tehát volt benne valami titkolnivaló. Hát, innentől nem jófej, hogy mutogatja, megint magát buktatta le. És utálom, hogy csekkolgatom más csetjeit, mindig a bizalomban hittem, nem a nyomozgatásban, az annyira pitiáner.
És akkor két órás nagybeszédbe kezdtem (nem vagyok ez a típus, de most betelt a pohár!), hogy nem kötelező velem élnie, hogy pont ő nem engedi a nyitott kapcsolatot, hogy ha nem lett volna az az öt szuper nyaralós nap, akkor most csomagolna és kidobnám, és hogy vagy tud korrektül velem élni, vagy hagyjuk a pixába.
Hát, ezen meglepődött, szerintem azt hitte, tovább is elmehet nálam, mert odavagyok érte. Hát, nem.
Úgyhogy most kapar, ölel, körbeugrál, imád, demonstratíve letiltotta a három gyanús csajt a facebookon, hivogat ebédidőben, irogatja, hogy hiányzom, hogy szeret, és tulajdonképpen így is van. Csak nem vagyunk monogámok, cuki, vicces, humoros vele, de nem bírom, ha hülyének néznek. Nyilván nem.
---
Btw. elintéztem a továbbképzéses vizsgás problémáját. Vettem neki komoly 590 Ft-ért egy övet a C&A leárazáson, mert olyan karcsú a dereka, hogy lecsúszik a nadrágja, ilyen méret meg másnak nem kellett. Rendeztem a névjegyzékét, mert megkért. Beírtam a naptárjába a dátumokat, mikor nem ér rá a fiúkkal edzeni. Tényleg a pótanyja vagyok néha.
Ma csak bőgök.
Egy edző válaszát várta Judós3, és egyébként is megbízott, hogy figyeljem a gmailjét.
Tegnap ellenőrzöm, értesítést kapott: női név írt neki facebookon. A szigorúan csak fiús buli alatt?
Átmentem a facebookjára, túl gyanús volt, ahogy eltávolított a buli közeléből.
Két exére is ráírt, mikor találkoznak ott lent.
Bammeg!
Nem érdekel, ha megcsal, azt utálom, hogy hazudik és hogy megtiltotta a nyitott hétvégét! Amivel mindketten hazudni kényszerülünk!
Felhívtam, kikérdeztem, elküldtem a fenébe!
Állítólag csak haverkodni akart velük. Na ja.
Úgyhogy jócskán bedühödve este 11-kor ráírtam a híresséváltsportolóra, meggondoltam magamat, hol jár. Fél óra múlva nálam volt. Itt aludt.
Így nézzenek a pasik nőket hülyének.
---
Még este nekihasaltam, kimostam két adagot géppel, kettőt kézzel, egy 160 literes zsákot telitömtem szeméttel, kidobtam 12 melltartómat és 27 bugyimat(!!!), felpróbáltam, mi divatos a tavalyi ruhákból, kb.semmi, azokat kipakoltam, rend, növények, kádfertőtlenítés, illatos a lakás.
Megnéztem az UnREAL legutóbbi évadzáróját, ami vmiért kimaradt, szép feminista mű!
Hogy mit kezdek Judós3-mal? Nem tudom. A kapcsolatokat nem igénylem, a lelkemnek is rosszat tesz, a poligámiába nem megy bele, de amint hátat fordítok, udvarolgat, ellenben übercuki, megnyerő srác, minden órában jól szórakozunk együtt, rugalmas, alakítható, meg szép.
Ja, de ezt már megírtam ide negyedéve is.
...ez a szar, meg kéne előzni.
Tegnap fél óra néptánc után inkább kiültem a kertbe a lányokkal, majd hazajöttem sírni. Judós3 még akkor indult az éjszakába. Reggel hétkor is hívott, akkor ért haza.
Idegesít, hogy csajozhat.
Meg magamat is idegesítem. Pocsék a kedvem, csak sírnék.
Mennék kondizni, de fáj mindenem.
Reggel taliztam Nagyonlétrával, cukika, de nem dobott fel.
Lebeszéltem a híres sportolóvá vált nemtomitthogyanhívtammal, lemondtam.
Vásárolgattam szandált, kávét, sportfelsőket, karperecet, hajgumit, mert Judós3 nagyfogyasztó, nem dobott fel.
Fekszem és tehetetlennek érzem magamat, forog a szoba és súg a fülem, gyomrom a torkomban, halálra zabálom magamat.
A lakás dráma, a nyári ruháimat elő sem pakoltam, mosni kéne, komódot szerelni, elszakadt sarut megvarrni, tanulni, leckét írni, nyomaszt a sok feladat, miközben mozdulni sincs kedvem.
Tíz napra indul strandolni.
Nem tett el:
-Fürdőnadrágot
-Törölközőt
-Dezodort
-Fogkefét
-Farmert
-Borotvát
-Papucsot.
Eltettem helyette.
De a szétválásunknál nem figyeltem eléggé.
Először a szobában hagyta a feltűnő türkiz nagybőröndömet, hogy majd ő hozza. Nem.
Meg is álltam Almádiban, hogy a kocsiba tuti berakta-e.
És az összes(!) alsóját abba tette, nem tudom, miért. Szóval itthon van tiszta. Nála 5 napig nincsen.
Ehhez képest nem meglepő, hogy a vonatra egy szál napszemüveget akart vinni. Rákérdeztem, hogy nem hiányzik-e valami. Ja, a táskája.
Legalább a fürdőgatyája benne van.
Megszeretni a Balatont. Belementünk 20 percre, max. derékig érő víz, végtelen hínárerdő, a jelzésen túl tilos úszni.
Pedig mindketten vízmániásak vagyunk.
Szuper 5 napot töltöttünk a medencés, saját strandos központi hotelben Füreden.
Mintha nem is itthon lettünk volna!
Kilátás a tóra, Tihanyra, légkondis, tiszta szoba, cuki személyzet, finom kaják!
És főleg Judós3. Egy tündér volt, bújós, előzékeny, puszilgatós cukifalat.
Első nap a másik parton(!!!) lévő Soundtól remegtek az ablakok, a többi este a több órás viharoktól. Az erkélyről csodáltuk a tó feletti felhőket, villámokat, elvarázsolt!
Nappal kánikula, víz, bikini, csoki bőr, ránkfért a pihenés.
A vízben megtanultam pár judó dobást, fél napokat végigbírkóztunk a medencében röhögve. Jó, néha hagyta magát eldobni.
A teraszról figuráztuk a kertben magamutógató jógásokat. (Többet fotózták egymást, mint jógáztak!)
Neki ez élete első barátnős nyaralása, imádta. Könny gyűlt a szemébe, hogy el kell jönni.
Az összeköltözés 3. hófordulójára koccintottunk, vittünk gyertyákat.
Nem terveztünk ennyit.
Megmasszírozott lágy zenére.
Sétáltunk, jöttünk-mentünk, találtunk sétányt különböző kavicsokkal, fával, kővel kirakva. Hát kiderült, mennyire fáj a talpam! :O
Biliárdoztunk, a gyerekek körbeálltak, nekem szurkoltak és dicsértek, régóta játszhatom (öreg vagyok, kuss!), gyakoroltam a minimális németemet, poénkodtunk velük.
Judós3 azt merte mondani, kurvára odavan értem, bárcsak korabeli lennék, gyerekünk lenne, minden. :/
Aztán jobban megfigyelte a családokat a strandon és kijelentette, hogy ő így sosem akar gyereket, homokvár, fagyiért síró, szót nem fogadó kölkök, tök béna szerinte. :D
Hát, szerintem sem egy apatípus.
Feltettem a vonatra giccses, pityergős búcsú végén, ment a haveros 5 napra, én meg haza. Itthon kisírtam magamat. Ne kérdezd!
Már közben hívott háromszor, azóta is.
Nem szeretem, ha velük bulizik, mindig kikapja vmi csaj. Na mindegy, nem zárhatom börtönbe.
És én sem vagyok szent.
Ma mostam, kondiztam két órát az edzőmmel, autót mostam, manipedi, haj, indulok cimbikkel táncolni mindjárt, telik a hétvégi naptár, hétfőn jön haza Judós3, én már dolgozom.
Pénteken elmosta az eső a teraszos éttermes randinkat, mentünk közeli másikba.
Meg biliárdozni. Kb. azóta nem játszottam, hogy Judós3 megszületett.
Azt hitte, elverhet. Hehe.
Csomagoltunk, másnap ő még leedzette a két cimbimet, értükmentem, a tónál találkoztunk a bandával. Pancsoltunk, társasoztunk, nyerő szériám van. Bevásároltunk, szüleim telkén szalonnát, kolbászt sütöttünk, sztorizgattunk. A kert egy csoda, 15-20 méteres fák erdeje, kis kongó vadriasztók, rejtekhelyek, éjjelig sztoriztunk.
Éjszakára csak Judós3 és a cuki haverja maradt (de most sem engedte). :D
Vasárnap átvittük a közelben partizó Anyuéknak a kulcsot, irány a Balaton immár kettesben.
Folytköv
