Tobber életblogja

Jó, nem egy durva költés, kb. 10 doboz cigi ára. Vagy egy fél Converse-é. Nem kell nagy összegre gondolni.

Bé üzeni, hogy más külföldi webshopnál is érdemes átállítani a váltást.

Nem bírtam ki. Kapok extra bónuszt a cégnél és ezer éve szemezek egy szemhéjfesték palettával.

Amennyi pénzt elköltök olyan színekre, amik aztán nem tartósak, vagy szimplán szürke lesz rajtam, inkább már meg sem veszem az ArtDecot, M.A.C-t és társait, méééééregdrágán nem szépek a szememen.

Viszont van egy Urban Decay Naked palettám, na azok színe 10-12 órát is kitart a zsíros és fura színű bőrömön.

És kijöttek egy limitált szériával. Csodaszép.

Ami az oldalukon már el is fogyott. Gyorsan rákerestem, a kedvenc drogériás weboldalamon még akadt, 10% kedvezménnyel, pár nap alatti ingyen házhozszállítással Angliából, hát megajándékoztam magamat.

És a lényeg: Ha PayPallal fizetsz bárhol, akkor állítsad át a Settingsben a Conver with PayPal opciót Convert with card issuer-re, persze így kockázatosabb, de nagy eséllyel olcsóbb, ezen a vásárláson 500 Ft-ot spóroltam.

https://www.urbandecay.com/naked-smoky/UD550.html
Hát hogy lehet ennyire szép???

A végeredmény szempontjából lényegtelen, hogy azért nem ismétlem a spanyolt, mert lusta vagyok, vagy mert félek a kudarctól, hogy ha belenézek, sokkol a nemtudásom. De nem tanulok. Pár oktató ábrát átnéztem, meg néhány könnyű feladatot, de megszólalni nem merek. Vettem gyakorlós könyvet, de azt nem fogom a metrón cipelni. Letöltöttem pár hanganyagot, persze mit is képzeltem, Maupassant-ból (spanyolul persze!) egy kanyi szót nem értettem.
Na jó, ma rendrakás után* nekihasalok, holnap már tinderrandi, nem lesz időm...

*Jön a teraszburkoló felmérni, nehogy azt higgye, kupi van. Mert az fontos, mit gondol.

Péntek éjjel végigszenvedtem a mensi első éjszakáját.

Ami jó indok volt, hogy minden szombati programot lemondjak, Békával kondizást, Nagyikát.

Átaludtam a napot, amikor Anyu telefonja ébreszt: levegőt kapkodva kiabálja, hogy a bolond öccsük megtámadta, lökdöste őket Nagyikánál, ordított, hogy mind szemetek, még unokatesóm és én is (négyünk közül egyikünk sem ártott soha életében neki, én hozzá sem szóltam kb. 5 év óta, akkor is csak egy boldog szülinapotot, szóval őrült az ürge), rendőröket hívtak.

Kib.szott ijesztő!!!!!!

A 25 éve nem dolgozó, Nagyi nyugdíján, Anyuék adományain és kajáin élő nagybátyám néha elveszti az eszét, és épp akkor támad két 70+ nővérére, amikor azok nekik pakolják ki a tonna kaját.

Átmenekültek a szomszédhoz, akik mesélik, hogy vagy tízszer előfordult az elmúlt hónapokban.

A rendőrök viszont nem tudnak mit tenni, ha ők nem tesznek feljelentést. Ha tesznek, akkor meg az öccsük még jobban elborul és mivel egy másik nagynénémet fenyegette már fegyverrel(!), jobbnak látják nem ujjat húzni.

Na most akkor erre mit tudnék mondani? Anyu kérte, hogy ne mondjam el apunak. Én meg kértem, hogy ne mindent rám terheljen egyedül, apu a társa, nem mellesleg ő is jobb, ha felkészül, hogy egyszercsak felbukkan náluk a bolond nagybácsi.

Mi a teendő ilyenkor?

Naszóval ennél nyugisabbnak szerettem volna hétvégét. Fáj a hasam, tegnap volt egy éve, hogy Judós3 berobbant az életembe, az is szomorú, hogy már nincsen benne.

Összekaptam magamat és csináltunk egy shoppingos csajos délutánt a keresztfiam nővérével és az unokatesómmal. Elköltötte a szülinapi vásárlási utalványait, vettünk sok ruhát, a könyvutalványaival könyveket is, majd forró csokiztunk egy nagyot zárásig.

Az jó volt.

Kiderült az első osztályban, hogy keresztfiam még nagyobb maximalista, mint a családom többi megrögzött tagja, a vér nem vált vízzé.

Hazafelé színházas CC-vel futottam össze, ötévente látom, mindig örülök neki. Kicsi a világ.

A tindert túltoltam, pedig nagyon-nagyon válogatok (már csak a kockahasúak mennek jobbra, abból is a szimpik (akinek egyetlen fotóján sincsen mosoly, vagy van fegyver a képen, illetve a szedett szemöldökűek, meg a rondák mennek balra, kb. 90%), nahát így is vagy 15 szépséges egyetemistával levelezek, plusz a régiek is talonban. Valahogy még szelektálok hétvégéig...
Belefutottam a milyen könyvet olvasol okoskákba, akiknek megírom, visszakérdek és kiderül, ők semmit, csak gizdulnak, ha már a szépségükkel nem tudnak. Szóval csak trollkodásból lájkolom őket, komolytalanok.

A Testnevelési egyetemista az egyetem/vizsgák (Judós3 suli nehézsége beszorozva tízzel) melletti munkájával megkeres havi 170 nettót. A kissrác anno egyetem nélkül felét sem kereste. Na mindegy.

A zűrös korszakos pasitól kaptam egy izgalmas ajánlatot, még hezitálok, ma meg újra munka, csak a hasam ne görcsölne ennyire.

Ja, egyébként semmi bajom, csak itt jó morogni.

A zűrös időszakombeli pasika mikre emlékszik tizensok év után is! :D Jó nosztalgiázni, mennyit fejlődtem, mennyire alakult az ízlésem a saját igényvilágom felé a hagyományosan elvárttól (broáf)! 30 (pláne 40) fölött a szerencsés ÉS tudatos ember már úgy él, ahogyan szeretne, nem kényszeríti a család, iskolák, munkahely, karriervágy, komfortzóna, ha bárhol rossz, hát mer változtatni, érdekessé tenni a saját világát. Látok a cégnél olyan kisgyerekes egyedülálló anyát, olyan párt három gyerekkel, ahol nem adják fel önmagukat, mindig újabb célokat tűznek ki, remekül szórakoznak, "nem mondtak le az életükről a gyerekért".

Nagyon sajnálom a korosztályom befásult tagjait, már a nyugdíjas életet várják és B oldalról beszélnek. Fúj, de felcseszem magamat, amikor mondják. :D Nagyi 99 évesen mobilozik, szívja az infókat a világhelyzetről, családról, mobilozásról, bármiről.)

Változásra képesség, blabla.

A februárban az a legdühítőbb, amikor mindenki boldog vigyorral a képén kérdi, ugye milyen szuper, hogy jön a tavasz?

Nem, gyűlölöm a tavaszt. Mint minden évben.

Jön az allergia, fulladás, szteroid, így is egy hete véreset orrfújok, akkor totál kivan a nyálkahártyám.

És képtelenség felöltözni a bkv-záshoz, utcán reggel hűvös, metrón meleg, irodában légkondi, izzadok/megfázom, 4 réteg ruhával kell zsonglőrködni naponta tucatszor. Metrón tömegben kabátot levenni-kapaszkodni táskával, bevásárlással a kézben ritkamód utálok. (Látszik, hogy kiskoromtól napi szinten tömegközlekedem? :D Utálom azt is.)

Az én bosszúm, hogy jön az eső és a hó hétvégére.

Túl sok volt 3-4 hetente valami új kihívás. Békét akarok pár hónapig.

Tegnap összegyűjtöttem, mi terhelt le az elmúlt hónapokban, erre a hosszan megírt elveszett.

- Augusztus, Judós3-mal tanultunk minden áldott este, megszereztem az igazolásokat, átirattam másik suliba, ahol elintéztem, hogy csak a vizsgára kelljen mennie, megszereztem a könyveket, a tételeket, amit kidolgozunk, tűrtem a hisztiket, hogy ő fáradt és kimerült (ő nem dolgozott, nekem egész napi multis munka után kellett egy diszlexiásnak felolvasni az anatómiakönyvet)
Mentort szereztem gyakorolni, szabit vettem ki átnézni a termet (ahová most Békával megyek).
A vizsga sikerült, hála nekem. (Harmadszor futott neki.)
Feladtam, hogy spanyolozzak, a nyári tanfolyamra sem tanultam, nem is fizettem be a következőt.
Kimerített az egész, meg hiányoztak a nyári belvárosi esték, strandok, pihenés…

- Szeptemberben fel kellett pörgetnem a karrierjét, a hirdetéseit, fotókat, videókat készítettem róla, reklámoztunk, posztokat írtam, levelekre válaszoltam (nekem egész napi multis munka után).
Végtelenül fárasztó volt minden este, miközben ő heti 20 órát (4x5 h) dolgozgatott. Anyagilag megrokkantam.
A cégnél mentek a fúrások, a stressz, Nagyfőnök bejelentette, hogy elmegy, engem meg otthagy.

- Ezer új feladat jött októberre, kezdtem kiborulni. Judós3 karrierje nem indult be (ki sem osztotta a szórólapokat, nem csinált semmit érte), én már nem bírtam, kértem, hogy menjen el heti 40 órában dolgozni, el is küldtem az önéletrajzát. Felvették, majd:

- November elsején, egy végigcukizott este után kidobott, elköltözött.
Elemezgettük a pszichoval, szerinte egyértelmű, hogy azért dobott, mert nem akart dolgozni és meg akarta előzni, hogy én dobjam ki. Lehet benne valami.
Ez a fiú nem szerető volt, hanem szerelem. Ő nálam is jobban szeretett, ezért állunk a történtek előtt értetlenül.
Azóta sem dolgozik.

- November 15. Átmeneti igazgató, millió dolog, alkalmazkodás. A kollégák is féltek. Stressz a köbön.

- Végtelenül kimerült és ideges voltam. Éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel., úton-útfélen bőgtem, éjjel pánikolva riadtam. Mintha egy lyuk mélyén rettegtem volna, kilátástalanul.
Tudtam, hogy ha otthon maradok, nem élem túl, ezért mentem, bár nem tudtam semmit élvezni. Béká, Gé és I állandóan szerveztek nekem valamit, hálás vagyok.

- November közepén felkerestem egy pszichológust, aki rájött, hogy ez nem szimpla szakítás utáni mélypont, decemberben átküldött pszichiáterhez. Kaptam gyógyszereket.

- November végén felvettem kamatmentes céges hitelt, hogy rendbehozzam az anyagi helyzetemet.

- Eladtam a Judós3-mal közös színházjegyeimet, nem akartam ott bőgni.

- Anyu kiborult (nem emiatt) és világgá rohant, nyilván nekem kellett elrendezni a szitut, lenyugtatni a családot. Anélkül is fasza állapotban voltam, ha nem vagyok begyógyszerezve, megölöm magamat.

- Havi ÉS éves zárás, totális káosz, elúszó mutatók.

- A gyógyszerek hatni kezdenek, kibírom a 3,5 nap családos karácsonyt. Segített Bével egy pizsiparti, meg egy színház.

- Magánórákat vettem a neten spanyolból.

-Visszaszivárogtak a régi szeretők, jöttek(-mentek) újak.

- Szilveszterkor is egy újjal szórakoztunk hajnalig.

- Január 4-én 1,5 nap szabival kezdtem az éves lázas betegeskedést.

- Elmentem egy stílustanácsadóhoz, aki nagyon érdekes infókat mondott, imádtam minden percét. Hazafelé be is ugrottam egy drogériába, visszafestettem a hajamat az eredeti színre (mármint nem az őszre). Youtube alapján megigazítottam a frizurámat, a fodrászomnál fél évre lefoglalt időpontjaimat lemondtam, évi bő százezer forintot megspórolok.

- Befizettem a spanyoltanfolyamot.

- Január 15-én megérkezett az ÚjNagyfőnök, millió feladat, stressz, ismerkedés, alkalmazkodás, kihívások.

- Január 25-31. Az IT-nk összeomlik, egyetlen feladatunkat sem tudjuk intézni, befejezni, totál gáz.

- Eladtam a régi sílécemet, -bakancsomat, a szívem szakadt meg. Már sosem síelhetek, minek álljon a pincében? Egy életérzés vége. :’(

- Tegnapelőtt Anyu megette a szokásos kedvenc sütijét, csak elfelejtettek szólni, hogy közben szorbitot tettek bele. Ő meg allergiás rá. Úgyhogy belobbant a bőre csúnyán. Elküldte apámat a háziorvoshoz, ha iratja az inzulinját, kérjen már neki kenőcsöt. Apám kért recepteket, majd átment a patikába, szépen kiválogatta, neki mi kell, azokat kiváltotta, majd otthon letette anyu elé a kenőcse receptjét. Bammeg. :(

- Tegnap apám átment a sebészetre, mert durvult egy problémája: Anyutól jön ötkor egy sms, hogy apád a hatodik a kórházi ügyeleten a műtétre még tegnap este. Mi vaaaan?
Persze Anyu mindent elfeledve rohangált körülötte. Megműtötték, jól van.
Reggel nem volt kedve megvárni a zárójelentést, ezért hivatott egy taxit és lelépett az osztályról. Hazament láncdohányozni végre. Anyunak csörög a mobilja, azt adták meg kapcsolattartásra: hölgyem, a férje lelépett, a zárót meg a recepteket itthagyta. Úgyhogy Anyu rohant el a kórházba, bkv-val.
Tudjátok, mikor mentem volna… :/
(Történelmi adalék: Anyu gyerekkoromban kb. minden évben egy hónapot kórházban/rekreáción volt, suli után mentem be hozzá leckét írni. Apám volt, hogy egyszer sem látogatta meg…)

- Lassan itt a dátum, amikor síelni (én csak wellnessezni a hegyekben) mentem volna Judós3 családi-baráti körével, az a nap még valszeg rosszul fog esni. Meg hogy addig visszakéri a nálam levő meleg sportholmijait esetleg. Próbálok nem találkozni vele, elküldöm valakivel.

- A jövő: koncert, színház, dumaszínház, kollégás vacsora, farsangi beöltözés, húsvét, választások, jó előre megvásárolt hoki VB-bérlet, pipa.

- A szorongásoldót elhagytam, a másik kell még pár hónapig (évig?), meglátjuk majd.

- Tegnap megbeszéltem a pszichoval, hogy én úgy látom, már nincs rá szükségem, ő is így látja, lezárjuk lassan.

Szeretnék egy hosszabb boldog időszakot. Mondjuk Judós3-mal azok voltunk, kár, hogy így lett vége…

Lakberendezési csoport, új poszt:

"Segítségeteket szeretném kérni. Tudnátok ötleteket adni, hogyan lehetne feldobni a hálószobánkat?

Képes ötleteket is szívesen fogadok."

És akkor fogjam vissza magamat a trollkodással.

---

Just for the record, éjjel a testnevelési egyetemista jött át ismét, gyönyörű alkata van.

Nyáron Horvátországban Bével fotózgattuk a strandon Judós3-t, ahogy fürdőnaciban kacsázni próbál a partról, mint egy Adonisz. Aki kacsázik.

Hát ennek a fiúnak még szebb az alakja, a bőre finomabb az enyémnél. Vidám kismajom.

---

Az építkezésen napok óta egyetlen kőműves srác dolgozik az utcánkban. Tegnap reggel is odanézett, amikor ÚjS-sel sétáltam a város felé. Ma reggel épp lehajolt, felemelte a fejét, egy tanulmány volt az arcán a döbbenet, hogy másik pasival lát.

A legtöbb szkillem javult az elmúlt években, pl. nem zavar az emberi hülyeség, amíg nem rosszindulatú vagy okoz bajt, sok ember között is szeretek középpontba kerülni, ha ismerem őket, és Judós3-t és E. anyukáját egy csomót tudtam ölelgetni (a szüleimet egyáltalán nem). Nyilván, E. anyukája készít nekem ikrakrémet dögivel.

ÚjS-sel teljesen összegabalyodva, összebújva, átkarolva aludtunk, puszilgattuk egymást, ha felriadtunk (zajos volt a redőny a széllökésektől), vicces, szép, őszinte, na, ilyen a jó szerető. (Utálom, ha sunnyognak, van-e másik tindernő pl.)
Ezt az irányt kellene követnem a pasik kiválasztásakor. A közvetlen, vidám, önreflexióra képes, jó humorú emberek mellett tudom csak elengedni magamat. Meg ha lehet, legyen olyan okos, mint a Papírkutyák, de nem mindig akad ilyen jelentkező...

A turistákat hanyagolom, nem éri meg 2 nap csetelés egyetlen randi kedvéért. Egyetem meg sok van a közelben, mindig jönnek újak. Hát, ez az én életem jelenleg.

A mélypontról kijöttem nagyjából, heti 1-2x20 percig van pocsék kedvem, de annyi szerintem átlagembernek is van.

A szorongásoldót elhagytam, mondjuk nem lettem hurráhepi, de nem is akarom megölni magamat, vagy nagydrámázni feleslegesen. Nekem (és szerintem a legtöbb betegnek) már ez is bőven elég.

First World Problem.

---

Volt egy zűrös időszakom 2001 körül, másoddiplomáztam, nem volt túl szociális kedvem, na abból az időszakomból megtalált egy régi pasi. Állítólag vicceset írtam egy retro fotós csoportba és beugrottam neki.

Meglepett, mennyire részletesen emlékszik rám, mennyire szeretett velem lenni, szerinte nem változtam azóta, és korrekt voltam, amikor átvághattam volna némi pénzzel és szóltam neki, hogy elszámolta. Én már nem sokra emlékszem, látom, nála élénken élnek emlékek, wiw-es levelezéseink, az akkori lakásom, meg főleg én. Hát, nagyon meglep, mikre emlékszik valaki 17 év után.

Hát nem lett jobb a derekam, ugyanekkor a huszasával vásárolt gumi elfogyott reggel. Látok összefüggést. Nem emlékszem rá, mikor fogyott ki bármi a lakásban, kényszeresen előre vásárolok, amint megnyitok valamit.

Vagy ezeket nem én nyitottam ki.

ÚjS szórakoztatott éjjel, lassan elköltözik vidékre, szomorú.

"-Hozzád egy nő sem ér fel!
-Alacsonyak?"

...avagy negyven után ne izéljük hatszor, 24 órán belül.

Casting időszak van, és itt jegyezném meg, hogy mennyire sajnálom a tinderező pasikat, még a jobbképűeknek is kevesebb a találata egy hét alatt, mint nekem egy átlag szombaton. Pénteken randiztam egy fiúval, nem lesz állandó része az életemnek, másnap Hokis jött órákra, magától elkezdte ecsetelni, hogy egy edző fő feladata a saját marketingelése, mert úgy jönnek csak az edzettek (lásd még: idióta Judós3), aztán találkoztam még egy testnevelési egyetemistával, csak mert aki oda jár, automatikus jobbrahúzás (tipp a nem odajáró pasiknak: kamuzzatok), aztán szimpatikus is volt, meg ragaszkodós, hát legyen. Én ilyen csodaszép testet talán csak Judós3-nál láttam, sőt, a TE-s srácé szebb is talán, meg jobban is őőő használja és a bőre egy babáé. <3

Aztán kondiztam Békával, akitől a legjobb névnapi ajándékot kaptam, meg megmutatta, hogyan aláz le kiöregedett csipendél fiúkat.

Ne legyetek rosszban vele, csak mondom.

Miután alaposan kimazsoláztam a mezőnyt, már csak egy judós pasika maradt, aki most edzőtáborozik, aztán meglátjuk. Hát, gyönyörű, meg a sportág is kedvenc...

---

Feltettem egy zárt csoportba a pénztortát, amit egy esküvőre készítettem, azonnal 500 lájknál tart és kaptam privátban egy felkérést, hogy jó pénzért készítsek ilyet nekik is. Nincs az a pénz, hogy én otthon nem saját örömömre kreatívkodjak. Mondjuk időm semmi.

A cégnél totális stressz, meg zsizsegő-nyalizó helyezkedés, már engem is próbáltak belerángatni, leállítottam. Jaj, ne dolgozzatok nagymultinál, ha rosszak az idegeitek (sztem az enyém nagyon jól bírja). Igaz, luxus csoda irodaház, pöpec üdülők, fixen hatodikán fizu, teljesítménybérezés, teljes bejelentés, közösségi izék, ami néha elég fárasztó.

De komoly teljesítménycélokat állítanak fel, amiket nehéz elérni és tőle függ a fizu/prémium egy része, néha jóval több a meló, mint belefér kétszerennyi időbe is és persze teljesen hektikusan és mindent azonnal, most épp két vezető üzengetett egymásnak velem, úgyhogy már megemeltem mindig asszertív hangomat, hogy hívják fel egymást és döntsenek kettesben, mindig van egy rosszindulatú ember, főleg új főnök érkeztével nyomulnak, totális a káosz néha feladatok-felelősség-miholvan témában, ma egy nyomtatóra(!) küldtem levelet, hogy aki olvassa, hívjon már fel, mert egy kollégámnál van a nyomtatója tonere. Egy másik cégünktől csörgött rám valaki. Egy másik cégünktől, Veszprémből. IT a topon, ma is.

De a banda legalább topértelmiség, meg csinosak-illatosak*, a legújabb kütyükön és programokon dolgozunk (amiket az IT képtelen szinkronizálni, lásd lejjebb), rendelhetek szép tollakat magamnak, meg csillogó füzeteket, ami máshol nem alap...

*Idén kb. 120 000 Ft-ot akarok spórolni fodrászon, pl. a hosszú haj vágása majdnem 20 000 Ft volt egy nem szépen vágó fodrásznál, melír (néha foltosan) dettó, a tőfestésre 3-4 hetente 4 000 Ft-ot otthagytam plusz a festék, úgyhogy szépen leléptem tőle (van nagy sopánkodás, meg kolléganőimmel üzengetés, hogy majd vár), dehát mocsok drágán nem túl jó szolgáltatásért bosszantó. És adót sem fizet, ám luxusköltései vannak, cseszi a csőrömet. Mindegy, az én cafeteriámból bőven jut az államnak, kiszámoltam. :/
Naszóval tegnap öt youtube videó átnézése után szépen megigazítottam a hajamat magamnak, nem egy agysebészet. Magamnak festem, sima barnára. Tök szép. Mehetek nyaralni. Vagy spórolhatok inkább.

Az informatikánkat módszeresen nyírták ki az elmúlt tíz évben. Szétdarabolták, közben elvesztek egész folyamatok, feladatok, vagy ugyanúgy szétdarabolódtak, néhányat ránksóztak (még ez a legjobb), ezért követhetetlenül elkallódtak az igényeink, majd kiszervezték, majd kitelepítették, majd egy részét visszavettük, majd fél évente új vezető akar reformokat, amit a kidolgozás közepén abbahagynak.

Az értelmesebbje már rég elhagyta a céget, maradt a resztli, azoknak is kivették az eszközöket a kezéből.

Nagyjából úgy kell dolgoznunk (napi 8 órát gépen), nehogy szükség legyen rájuk, mert 10-ből 9-szer csak még nagyobb galibát okoznak. (Megesett, hogy egy szoftverben volt hiba, nem tudtam és kellett volna dolgoznom benne, felhívtam őket, még a sw nevét sem értette a support, le kellett betűznöm. Ezzel nem sokat érek, a felhasználói kézikönyvet én is le tudom tölteni (le is szoktam). De ezer ilyen történetem van és ticketem, amiket hetek-hónapok óta nem tudnak megoldani, sőt, tovább rontják (és nem azért hőbörgök, mert nem hozzá nem értő banda, hanem mert gondot okoznak és nem tudjuk a munkánkat elvégezni. Nyilván a vezetés a hibás, nem a mezei betanított munkás.)

Tegnap öt órát települt az O365 a gépemre második nekifutásra, ami sztem világrekord, mindegy, elfoglaltam magamat.

De hogy a főnökömet egy héttel előbb migrálták egy szerverre, mint engem, ezért egy teljes hétig nem tudok vele dolgozni, az rém amatőr!!!! Idióták. A fele munkám vele közös, ebből most semmit(!!) nem tudok csinálni, épp a belépése utáni felfokozott és feladatokkal teli hetekben! Ha mégis tudnának migrálni (bocs egy héten belül semmiképpen, de azért reménykedjél), akkor meg a többiekkel nem fogom tudni elvégezni a munkám másik felét.

Annyira korlátolt felfogásúak, akik ezt így leszervezték, nem gondolták át, vagy elfogadták a mi oldalunkról, elképesztő.

Az a legkevesebb, hogy O365 telepítés után zárolódott sokunk gépe, 32 perc volt a call centerünk elérése. Indok nincs. Dallamragadt ericclapton changetheworldje örökre.

Több helyen feljött az ablak, adjuk meg a vállalati azonosítónkat. Nyolc van. Nyolc. Végigtippmixeztük, mire rájöttünk, hol melyiket akarja, megy a körtelefon.

A legszebb, hogy a rettegett HR igazgatónknak a teljes levelezését és telefonon a mobilszámait sikerült egy új telepítéssel eltüntetni. Egyelőre nem tudják, mi a megoldás.

Hát van itt szakértés, kérem.

Ezek nem általános, kicsike bakik, amit gyorsan megoldanak, bár azokat sem tudják, de azt megoldjuk házilag, simán telepítek, mobilokat, notebookokat átrakok, kiskapukat találok házilag buherált programjainkban, senkitől nem tudunk segítséget kapni. A magyar supportunkat helyben leéptették (értsd egy padlódoboz aljzatot nem tudnak kiépíteni), igazgatók maguk installálják a kütyüiket, szerintem jópár munkaórát elvesz a vastagon fizetett vezetőink idejéből, gratulálok.

Két nagy gond van: nem ez a munkám, ami órákat tolódik, és nem vagyok informatikus és rohadtul utálom is ezeket a buherákat a valós munkám helyett. Mintha egy tanárnak minden óra előtt újra kéne festenie a táblát és megvárni, amíg megszárad. Hogy addig ketyeg az óra és a diákok várnak? Mindegy, ez a folyamat. Hogy a buszsofőröknek minden megállóban ellenőrizni kell az olajszintet? Nem baj, majd vár az utas. Hát, ránk is várnak. És pont nem érdekelnék a kifogásaim, hogy dehát nem működik a gépem...

Gondolkoztam, hogy milyen érdekességeket meséljek a tinderes életről.

Statisztikákat tudnék gyártani, jellemekből kekszre levont következtetéseket dettó, a hülyék párbeszédéből (én csak tettetem(?) ) képernyőképeket küldözgetek barátoknak, mert vicces.

De az első gyűjteményem tuti az lenne, hogy "A fiúk, akiknek szebben van szedve a szemöldöke az enyémnél".

Bezuttyantam a pszicho foteljébe, megkérdezte, hogy vagyok, mondtam, hogy nekem semmi problémám, beszélgessünk most róla.

A szorongásoldót nagyjából elhagytam, napok óta egyet kaptam csak be. 45 perc után jutott eszembe, hogy ja, a szakításról, Judós3 múlt heti bejelentkezéséről el is felejtettem beszélni. Nem is akarom látni, csak fájna, ami cucca nálam van, visszaküldöm futárral.

Intimitásgondjaim akadnak, de Béká tiltakozik, hogy barátságosabb legyek vele.

Mindenkinek milliárdszor nagyobbak a gondjai az enyémnél. Egyik barátunk most várja a harmadik gyereket, halálosan fáradt, egy elvetélt, egyet fizikailag is bántalmaz a felnőtt testvére, Gé szív az exével, kolleganőm négy napja magas lázas, egy hányós vírussal fetreng lázasan, a kölykök szívnak a vizsgákkal, unokatesóméknál hasfájós a kicsi, a nagy meg 13 hónapos, az is elég hard core, ahogyan kinéznek.

Úgyhogy nem fogok panaszkodni.

Hazarohantam, hajatmostam, szárítottam, pakolásbalzsamolajhővédőhajfény, aztán ledőltem, mert csak este tizenegyre jött egy régi kis szeretőm. Fogalmam sincsen, hogyan hívtam itt, tuti Kismacska lehetett, mert az. Dekandens szépség, ahogy Bé az ilyen pasikat szokta hívni. Még mindig rendkívül fiatal és édes és lelkes, látta, hogy nincs új fotó az exszel, hát rámírt.

Amíg vártam, csetelgettem Bével, aki rólam a lenti Nirvana dalra asszociált… :D :D :D

A kölyök pont olyan profi tehetség, ahogy emlékeztem, maradt reggelig, ment suliba. Most lesz húsz, suli mellett két helyen is bedolgozik, nyáron két hónapot Angliában dolgozott és tökéletesítette az angolját, megvan a munkahelye suli utánra. Mellette megszerezte a játékvezetőit a sportjában, ahol a válogatottban is játszik, mellette hobbiból is sportol, tanul, ugye.

Pedig ha valaki hivatkozhatna arra, hogy nem sok inspirációt kap otthonról, hogy szorgalmas legyen, na az ő.

I'm so happy because today
I've found my friends
They're in my head
I'm so ugly, but that's okay, 'cause so are you
We've broken our mirrors
Sunday morning is everyday for all I care
And I'm not scared
Light my candles in a daze (hát én ezt mindig days-nek érettem Kurt kiejtésében, nem is értettem, net meg nem volt, hogy leguglizzam/altavistázzam)
'Cause I've found god
Hey, hey, hey

I'm so lonely but that's okay I shaved my head
And I'm not sad
And just maybe I'm to blame for all I've heard
But I'm not sure
I'm so excited, I can't wait to meet you there
But I don't care
I'm so horny but that's okay
My will is good
Hey, hey, hey

I like it, I'm not gonna crack
I miss you, I'm not gonna crack
I love you, I'm not gonna crack
I killed you, I'm not gonna crack

I like it, I'm not gonna crack
I miss you, I'm not gonna crack
I love you, I'm not gonna crack
I killed you, I'm not gonna crack

I'm so happy 'cause today
I've found my friends,
They're in my head
I'm so ugly, that's okay, 'cause so are you,
Broke our mirrors
Sunday morning is everyday for all I care,
And I'm not scared
Light my candles in a daze
'Cause I've found god
...

Kétértelműen Érthető Ám Komolyan Beszélő Kolléga telefonál:

-Hello, nagy nehezen kaptunk egy profilképet az ÚjNagyfőnöktől, hogy feltegyük a hírlevélbe. Hát ne tudd meg, mi volt rajta!!!!

-:D Na mi? :D

-Hát több furcsaság is volt a képen…

-:DD

-A színe is, de hogy egy mikrofon lóg ki a szájából…!

-:’DDDD

-Úgyhogy holnap átmennék, szeretnék róla készíteni egy szuper fekvő képet.

-:’DDDDDDDD