Szerintem egyáltalán nincsen értelme, hogy olyan dolgozó, aki tényleg mindent megtesz a cégért, a munkatársaiért, aki próbálja fejleszteni önmagát, hogy minél simulélkonyabb, alkalmazkodóbb, megalázkodóbb és megalázható lehessen, amivel már helyből szarul érzi magát, DE mosolyog és tűr, annak visszajelzéseket kell kapnia a fejlesztendő területeiről. Mert könnyen sértővé válhat a kritika.
Nyilván nem vagyok angyal, de nagyon figyelek, hogy a legjobbat hozzam ki magamból, néha erőmön felül.
Csak az ÚjNagyfőnök feladatait kéne elvégeznem, ha kérek valamit, akkor az ő nevében teszem és übercukin. De tényleg. A többi 30-40 embernek szívességből teszek nem kevés dolgot, szó nélkül.
Nézem mások reakcióit hasonló poziban és mind taplóbbak Kolleginánál és nálam. Vagy szimplán lepasszolják, ha nem feladatuk egy kérés.
Jódolgukban nem tudják, mit mondjanak, ezért bár szinte maximumra felpontoznak, régebben ilyenekért levonnak egyet-egyet például, hogy nincs céges mobilunk. Kösz. Idén azt írta valaki, hogy nem kérek valamit elég szépen, mert hangulatember vagyok, és így késve fogja megcsinálni. (Akik lenézően beszélnek velem, azok nem hangulatemberek, merthogy mindig bunkók???)
Ha rosszkedvem van, ha begyógyszerezve, depressziósan húzom az igát túlterhelve, miközben csak a halálra tudok gondolni, akkor is hatszor megköszönök bármit, dicsérek, megalázkodom, de van s.ggfej, akit talán le is kéne szo.ni, hogy megtegye a feladatát nekem (=az igazgatónak)?
Jó, tudom, ennek a típusnak mindig lesz valami kötekednivalója, d.ghatna végre. Naszóval idén csak ez az egy negatívum volt, mások ódákat zengtek rólam, én mégsem tudtam aludni, ezen agyaltam, ki lehetett és mi a fene baja lehet velem.
Ja, látszik, hogy már nem szedek szorongásoldót.
