Túl sok volt 3-4 hetente valami új kihívás. Békét akarok pár hónapig.
Tegnap összegyűjtöttem, mi terhelt le az elmúlt hónapokban, erre a hosszan megírt elveszett.
- Augusztus, Judós3-mal tanultunk minden áldott este, megszereztem az igazolásokat, átirattam másik suliba, ahol elintéztem, hogy csak a vizsgára kelljen mennie, megszereztem a könyveket, a tételeket, amit kidolgozunk, tűrtem a hisztiket, hogy ő fáradt és kimerült (ő nem dolgozott, nekem egész napi multis munka után kellett egy diszlexiásnak felolvasni az anatómiakönyvet)
Mentort szereztem gyakorolni, szabit vettem ki átnézni a termet (ahová most Békával megyek).
A vizsga sikerült, hála nekem. (Harmadszor futott neki.)
Feladtam, hogy spanyolozzak, a nyári tanfolyamra sem tanultam, nem is fizettem be a következőt.
Kimerített az egész, meg hiányoztak a nyári belvárosi esték, strandok, pihenés…
- Szeptemberben fel kellett pörgetnem a karrierjét, a hirdetéseit, fotókat, videókat készítettem róla, reklámoztunk, posztokat írtam, levelekre válaszoltam (nekem egész napi multis munka után).
Végtelenül fárasztó volt minden este, miközben ő heti 20 órát (4x5 h) dolgozgatott. Anyagilag megrokkantam.
A cégnél mentek a fúrások, a stressz, Nagyfőnök bejelentette, hogy elmegy, engem meg otthagy.
- Ezer új feladat jött októberre, kezdtem kiborulni. Judós3 karrierje nem indult be (ki sem osztotta a szórólapokat, nem csinált semmit érte), én már nem bírtam, kértem, hogy menjen el heti 40 órában dolgozni, el is küldtem az önéletrajzát. Felvették, majd:
- November elsején, egy végigcukizott este után kidobott, elköltözött.
Elemezgettük a pszichoval, szerinte egyértelmű, hogy azért dobott, mert nem akart dolgozni és meg akarta előzni, hogy én dobjam ki. Lehet benne valami.
Ez a fiú nem szerető volt, hanem szerelem. Ő nálam is jobban szeretett, ezért állunk a történtek előtt értetlenül.
Azóta sem dolgozik.
- November 15. Átmeneti igazgató, millió dolog, alkalmazkodás. A kollégák is féltek. Stressz a köbön.
- Végtelenül kimerült és ideges voltam. Éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel., úton-útfélen bőgtem, éjjel pánikolva riadtam. Mintha egy lyuk mélyén rettegtem volna, kilátástalanul.
Tudtam, hogy ha otthon maradok, nem élem túl, ezért mentem, bár nem tudtam semmit élvezni. Béká, Gé és I állandóan szerveztek nekem valamit, hálás vagyok.
- November közepén felkerestem egy pszichológust, aki rájött, hogy ez nem szimpla szakítás utáni mélypont, decemberben átküldött pszichiáterhez. Kaptam gyógyszereket.
- November végén felvettem kamatmentes céges hitelt, hogy rendbehozzam az anyagi helyzetemet.
- Eladtam a Judós3-mal közös színházjegyeimet, nem akartam ott bőgni.
- Anyu kiborult (nem emiatt) és világgá rohant, nyilván nekem kellett elrendezni a szitut, lenyugtatni a családot. Anélkül is fasza állapotban voltam, ha nem vagyok begyógyszerezve, megölöm magamat.
- Havi ÉS éves zárás, totális káosz, elúszó mutatók.
- A gyógyszerek hatni kezdenek, kibírom a 3,5 nap családos karácsonyt. Segített Bével egy pizsiparti, meg egy színház.
- Magánórákat vettem a neten spanyolból.
-Visszaszivárogtak a régi szeretők, jöttek(-mentek) újak.
- Szilveszterkor is egy újjal szórakoztunk hajnalig.
- Január 4-én 1,5 nap szabival kezdtem az éves lázas betegeskedést.
- Elmentem egy stílustanácsadóhoz, aki nagyon érdekes infókat mondott, imádtam minden percét. Hazafelé be is ugrottam egy drogériába, visszafestettem a hajamat az eredeti színre (mármint nem az őszre). Youtube alapján megigazítottam a frizurámat, a fodrászomnál fél évre lefoglalt időpontjaimat lemondtam, évi bő százezer forintot megspórolok.
- Befizettem a spanyoltanfolyamot.
- Január 15-én megérkezett az ÚjNagyfőnök, millió feladat, stressz, ismerkedés, alkalmazkodás, kihívások.
- Január 25-31. Az IT-nk összeomlik, egyetlen feladatunkat sem tudjuk intézni, befejezni, totál gáz.
- Eladtam a régi sílécemet, -bakancsomat, a szívem szakadt meg. Már sosem síelhetek, minek álljon a pincében? Egy életérzés vége. :’(
- Tegnapelőtt Anyu megette a szokásos kedvenc sütijét, csak elfelejtettek szólni, hogy közben szorbitot tettek bele. Ő meg allergiás rá. Úgyhogy belobbant a bőre csúnyán. Elküldte apámat a háziorvoshoz, ha iratja az inzulinját, kérjen már neki kenőcsöt. Apám kért recepteket, majd átment a patikába, szépen kiválogatta, neki mi kell, azokat kiváltotta, majd otthon letette anyu elé a kenőcse receptjét. Bammeg. :(
- Tegnap apám átment a sebészetre, mert durvult egy problémája: Anyutól jön ötkor egy sms, hogy apád a hatodik a kórházi ügyeleten a műtétre még tegnap este. Mi vaaaan?
Persze Anyu mindent elfeledve rohangált körülötte. Megműtötték, jól van.
Reggel nem volt kedve megvárni a zárójelentést, ezért hivatott egy taxit és lelépett az osztályról. Hazament láncdohányozni végre. Anyunak csörög a mobilja, azt adták meg kapcsolattartásra: hölgyem, a férje lelépett, a zárót meg a recepteket itthagyta. Úgyhogy Anyu rohant el a kórházba, bkv-val.
Tudjátok, mikor mentem volna… :/
(Történelmi adalék: Anyu gyerekkoromban kb. minden évben egy hónapot kórházban/rekreáción volt, suli után mentem be hozzá leckét írni. Apám volt, hogy egyszer sem látogatta meg…)
- Lassan itt a dátum, amikor síelni (én csak wellnessezni a hegyekben) mentem volna Judós3 családi-baráti körével, az a nap még valszeg rosszul fog esni. Meg hogy addig visszakéri a nálam levő meleg sportholmijait esetleg. Próbálok nem találkozni vele, elküldöm valakivel.
- A jövő: koncert, színház, dumaszínház, kollégás vacsora, farsangi beöltözés, húsvét, választások, jó előre megvásárolt hoki VB-bérlet, pipa.
- A szorongásoldót elhagytam, a másik kell még pár hónapig (évig?), meglátjuk majd.
- Tegnap megbeszéltem a pszichoval, hogy én úgy látom, már nincs rá szükségem, ő is így látja, lezárjuk lassan.
Szeretnék egy hosszabb boldog időszakot. Mondjuk Judós3-mal azok voltunk, kár, hogy így lett vége…
