Tobber életblogja

Romantikus, eleinte kedves, rózsák, bonbonok, pezsgő, bociszemek. Izgalmas diplomamunka, érdekes hobbik, normális életszemlélet.

Aztán beszélgetés közben feltűnt, hogy akármit mondok, meghazudtolja (bár ott sem volt, de "úgy nem történhetett"), megkérdőjelezi, bármi apróságot jól teszek-e (nem a hajadra kéne a parfümöt fújni, pedig télen oda szeretem 60 ruhában), kinevet, ha kérek valamit (igen, pattanásos leszek, ha összenyálaz, meg egyébként is, miééééért?), végül előjött némi rasszizmus és homofóbia és bár egyikben sem vagyok érintett, úgy felhúztam magamat, hogy korrekt nagybeszédet tartottam. Nem bírom a társadalmi normáktól eltérőek mit (ne) csináljanak kezdetű egybites gondolatfolyamot, nagyon nem, Judós3-ban benne volt a csírája, de hamar átbeszéltük, ez a srác már 26, talán megérthetne többet a világból (főleg, hogy sem meleget, sem zsidót nem is ismer).

Aszerint nekem, 41,8 éves vénkisasszonynak a "társadalom normái" szerint macskát kéne tartanom és b.szatla boldogtalanul, magányosan otthon kötögetnem.

F.szom.

Na jelentkezzen, aki ráismert benne apámra.

Megvan az a klasszikus kérdés, hogy hogyan élhettem én valaha ezzel az emberrel?

:D

Dehát Judós3 egy tündéri, segítőkész, talpraesett, 0-24-ben imádós, szórakoztató, szépséges csodapasi volt.

Most meg egy kis szerencsétlen bénácska erősen hízásnak indulva, aki a szülei zsebpénzén tengődik a kisszobában 23 évesen.

Este a Papírkutyákat szórakoztattam a bukdácsolásával, nagy sikerrel. :)

A tinder a vizsgaidőszak vége - szorgalmi időszak kezdete előtt belendült, ráérnek a fiatalok. ÚjD-t szeretném lecserélni...

Ez is biztosan segít, a szorongásoldókból még napi hármat kéne szednem, de kétnaponta egyet szedek, elég. Nem akarok rákapni, és mihamarabb gyógyulni akarok.

Igaz, nem is frusztrálom szét magamat a munkán túl, kondizni sem megyek, diétásan sem étkezem, nem izgat, ha egy pasi jön vagy megy az életemből (úgyis visszatérnek :D), akár egész este csak csetelek vagyok olvasgatok. Semmiről nem maradok le, ha pihenek pár hétig.

Gé írta irigykedve, hogy neki hozzám képest dögunalmas az egyébként pörgős élete, szerintem meg nem.

A pszicho szerint meg ingervadász vagy mi vagyok, hogy mindig keresem az újdonságot, és azokra rápörgök. Szerintem csak unalmas az élete, ha valaki nem így él... :)

Ma leültünk mindent átbeszélni ÚjNagyfőnökkel, kiderült, hogy a régi Kisfőnököm az ő főnöke volt előttem, és remek röhögős-nosztalgiázós sztorizásba ment át a megbeszélés. Ritka nagy fazon volt az öreg, az biztos!

Telepítenem kell az új Office365-öt, két óra. Már töltöm a mobilomat, vagy 15 tindertalálattal kell zsonglőrködnöm.

ÚjD pénteken, tegnap is átjött. Nem kedves igazán, mondjuk Judós3 után senki nem az.

Tettem valamit, amit meg kellett, de irtó lelkiismeretfurdalásom van miatta, mondjuk meg is nyugodtam, és nem én kezdtem a nemkorrektkedést, ez meg ki sem derül, szóval letudtam egálra.

Pedig annyi szemétséget tudnék csinálni, de nem vagyok az az alkat! De ha bárkinek gonoszkodni támad kedve, hívjon fel bátran, kiváló ötleteim vannak.

Pénteken az ömlő esőben teszteltem az új dzsekimet, 15 perc alatt nem ázott be egyáltalán, imádom. Egyik szomszédcsaj jelezte, hogy az alattam lévő lakásba költözik, amíg felújítanak, bocsika. A kalapálás nem zavar, de jó tudni, hogy halkabbak legyünk, lefelé nem szigetelt a hálóm. Éjjelre jött ÚjD, szombat reggel Cs-t költöztettük, amiről Pével feltettünk egy összebújós képet, hát felpezsdült a levelezésem! :D Jópáran megkérdezték, hogy-hogy, meg gratuláltak, még a szomszéd is, a céges liftben is. Utána egy jót pogácsáztunk a dobozok között sztorizgatva, a nap sütött a jéghideg lakásban és olyan nagyon jó volt.

(Hipomán, tudom.)

Évek óta nem vettem blúzt, mert nem szeretek vasalni, bementem a CundA-ba, ahol 8-9 000 Ft-ért olyan elszabott nejlon förmedvények voltak, hogy kiájultam a boltból. Oké, akkor legyen Van Graaf. Hatalmas leárazásokat lehet kifogni utolsó darabokra. És láss csodát, ami blúzt még októberben kinéztünk Judós3-mal, épp az én méretemben volt akciós. Meg akkor már vettem még egyet.

ÚjB lemondta az estét, viszont Hokis felvetette, hogy meccs után, ha nem nagyon fáradt, felugrik. Kértem, hogy majd hívjon, és bealudtam. Hívott is, hogy hullafáradt, meggyőztük egymást, majd máskor.

Reggel szépen felvettem a sportmelltartót, kondicuccot, amikor Béká megtiltotta, hogy elmenjek vele kondizni, és meggyőzött. Azért délre elolvadt a csúszós hó jó része, Anyuéknál ünnepi ebéd, Anyu virág helyett étcsokis kávészemeket kért, én meg a szokásos sztrádamatrica helyett az összeget. Ez a helyzet most.

Estére ÚjD ígérte magát, hogy majd együtt sütit sütünk, én előkészítettem mindent, de aztán nem volt kedve. Majd megcsinálom magamnak.

A hétre szándékosan nem tervezek semmit, megpróbálok a nettől is távol maradni.

Munka sok, de nincs kedvem.

Egyik havernőnk elvetélt. Hát mit lehet erre reagálni? :( Felajánlottam, hogy hívjon, írjon, találkozzunk, dehát erre nem lehet okosat mondani.

Jól megterveztem, hogy semmit nem csinálok hétvégén, erre mindegyik este találka, meg költözés asszisztálás Cs-nek, kondi, Anyu névnapja, tanulás, szépülés.

Leültem a pszichológusnál, hogy boncolgathatunk más témákat, a szakítós problémákon már túl vagyok. Fáj, mert kuvva jó volt, de marad a szép emlékek polcán előkelő helyen.

Nyilván az intimitásproblémáimra tértünk rá, de szerintem az a szintű barátság, ami pár emberhez köt, elég. Hittem többet barátságokra, hittem, hogy szorosan közelállok valakihez, de az tudtomra adta, hogy én nem vagyok annyira fontos. Nincs igényem intimebb ölelkezős barátságokra, vagy gyengéd kekszualitásra, tökéletesen elégedett vagyok így. Illetve Judós3 volt a kivétel, nem is értettem magamat mellette. Bújtam, öleltem, átadtam magamat, belém is rúgott. Minek nekem intimitás, ugye? Na mindegy, Judós3 már a múlt.*

Tegnap ÚjD előtt megnéztem az F&F leárazást, vettem féláron egy mély fukszia szín téli síelős pufidzsekit, vízálló, szélálló, légáteresztő, pihe-puha finomságot hétvégi rohangáláshoz, kondiba menéshez. Megy a színtípusomhoz és vidám színt hoz a télbe. Bár pont én vagyok az a színvilág, akinek a fekete nagyon jól áll.

Jó nyűgös volt a srác is, én is este, de az ágyba kávé nagyon jó tulajdonsága továbbra is. Azt írja, hogy kicsit más volt fáradtan az esténk, de így is nagyon szereti a társaságomat. Vasárnap ünneplünk.

*Azért egy kicsit ezen bőgtem, hetek óta először:

Tóth Árpád: A vén ligetben

A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.

Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
Lehullott egy csöpp csipke-rom,
Fehéren és halkan röpült le,
Akár egy elhervadt szirom.
Szeme rámnézett kérdőn, búsan:
(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)
Ily szomorúan, ily koldúsan
Mért hívtuk egymást ide? mért?

S mondta, hogy késő már az éj, s ő
Megy... mennie kell... s elfutott.
Hallottam haló zaját a lépcsőn,
S nem tudom, meddig álltam ott.
Aztán... le s fel jártam a parkban,
Mint aki valakire vár.
Gázolt a sarkam síró avarban,
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...

Nahát az úgy van, hogy amelyik gyógyszert átmenetileg kell szednem, kvázi szorongáscsökkentő, abból a legkisebb egységűből 4 helyett már 3 a napi adag.

Illetve ahogyan érzem, adagolhatom magamnak. Nem akarok rászokni.

És mivel a randik, vagy a habfürdő tényleg segít, így tegnap egyetlen tablettával megúsztam, ma még nem vettem be.

A részleteket most inkább nem ecsetelném itt.

De jó.

Egy csomó témát elengedtem, így pl. nagyon hízom, hehe, a konditerem közelébe max. heti egyszer megyek, nem izgat, ha lemaradok egy jó buliról, táncról, társasról, iszogatásról, vagy csak otthon fekszem fél napot hétvégén. Nem érdekel, ha nem olvasok el mindent pro-kontra Gerébről (de), lemaradok színházakról, vagy hogy napok óta csak copfban van a hajam. Ami nagyon jó lett sötétbarnán, imádom új sminkekkel. Már amikor sminkelek egyáltalán, ezzel a hajjal a bőröm is szebb vagy hogy.

Nem izgat Judós3, látom, hogy mennyire botladozik, semmit sem csinál, a szülei pénzén él, és tényleg befizették egy újabb suliba (kitartást a korrepetitornak!), a marketingjét pedig tanítani kéne "hogyan ne" kurzusokon, 1-2 lájkok a családtól, még a haverok sem, megosztani önmagának szokta. Apja annyit nem tett érte, hogy a profi fotósfelszereléssel új képeket készítsen (pedig mennyire ígérte!), az én nyári fotóimmal reklámoz(gat), egyiken látszom is a tükörben. :D

Befizettem a következő spanyol tanfolyamot és mozgósítottam egy régi bandatagot, hogy tartson velem, úgyhogy ideje elkezdeni ismételni, van már mit, hál'istennek.

ÚjNagyfőnök harmadik napja van nálunk, már hatalmas a felfordulás, zsizseg a hangyasereg vihar előtt...

ÚjD meg olyan, amilyen... :)

Azért fel tudok mutatni napokat, amikor irtó hatékonyan dolgozom. Ezer feladat, tízezer ping-pongozás a hr-it-treasury-támogatások vonalon, mert egyik elvár másiktól olyat, amit az nem is hallott, én meg közvetítek millió csatornán és szoftverben. Nem fogok előkeresnyi az ő cégeiknél többtucat folyamatleírást többezer utasításból, nem hiszem, hogy először kéne bankkártyát, vagy telefont rendelniük (ami egyébként vidéken egy polcon van, de addig nem küldik, amíg főnök a százezredik rendszerben át nem kerül a nevemre, de azt meg senki nem képes átírni hetek óta), vagy ha nincs gazdája egy témának, akkor előbb adjanak jogosultságot, akár nekem, de ne írják le hosszan, hogy a gazdának mit kéne csinálnia, ha az első felvetést megírom.

Mintha egy csomó fogyatékossal leveleznék.

De alakul, új Nagyfőnök ma jött, sokkoltam 50 kérdéssel, ő kért kb. 40 dolgot, készítettem olyan kimutatást, ami még sosem volt a cégnél, élvezem.

Aki még nem ismerné az oldalt: tinder nightmares.

Erősen hezitálok egy magyar indításán (bár számos angol, spanyol nyelvű baromság is előkerül).

Most trollkodós kedvemben vagyok. Megtalált elitegyetem (nekem is van onnan papírom) arrogáns fiatalja, aki egy tanácsadó cégnél gyakornok lehet 21 évesen, de úgy adta elő magát kb., mintha övé lenne.

Írta, hogy komoly témákról szeret vitázni. Felvetettem hát Hegelt, de mint kiderült, egyetlen filozófust sem ismer.

Felvetettem, hogy ők ránk is erőszakolják a trendi módszertant, amit mi, a fogadó fél komolytalannak tart és köznevetség tárgyai.

Belementünk, de annyira röhejes volt, mennyire beképzelt és tudálékos, hogy direkt provokáltam, majd általa gondolom szarkasztikus, ám inkább rém humortalan megjegyzése után elbúcsúztam és szétváltam.

Remélem, a cégnél nem futok bele! :D

Épp a legtaknyosabb, köhögős korszakban vagyok. ÚjD-t lebeszéltem napok óta, de meggyőzött, hogy csak beteglátogatóba jön. Hát jöjjön, ha nem fél a fertőzéstől.

Este beállított három hatalmas fejű, gyönyörű sárga rózsával, amit imádok!

Megettük a még tőle kapott bonbont, és egész este a kanapén csacsogtunk. Olyan okos, meg kedves.

Tényleg semmi nem történt, ha a csóktól nem fertőződött meg, akkor nem vagyok fertőző. De vállalta.

Ma elutazik, vasárnap már jönne. Hétfő.

Kedvelem.

Titokban rendszeresen olvasom a gyerekmentes övezet és hasonló csoportokat.

Nem vagyok gyerekellenes, családellenes, amiért én nem akarok gyerekeket, de annyira vicces azt az oldalt is olvasni a sok olvadós szirupanya mellett. Szerintem önkritikus szülőként is szórakoztató lehet. :)

Hullámosan hagytam a most már sötétbarna hajamat, szőrmés kapucni a vállamon, nézem magamat a metró üvegében.

Visszaköszön egy ismerős arc. Jon Snow.

https://static.independent.co.uk/s3fs-public/thumbnails/image/2015/06/15/09/jon-snow.jpg

Az normális, ha néha úgy érzed, a terapeutád egy szánalmas kis hülyének tart, és pont leszarja, hogy mik a problémáid? (Kemény pénzekért. Jó, mondjuk azt profin átlátta, hogy mi a betegségem, meg küldött át a kollégájához.)

Elmeséltem Anyu durva kirohanását* karácsony előtt, meg hogy egy fél napig remegtem utána és ordítani tudtam volna, hát kb. annyit reagált, hogy mióta vagyok én a szüleim szülője. Amióta emlékszem, mindig is az voltam. Ez épp olyan helyzet volt, ahol ki akartam magamat vonni egy manipulációból és asszertíven egy életszagú megoldást javasolni, erre reagált Anyu hisztériával, majd drámai világgámenéssel. Ami nálam végződött, benyugtatóztam. Mit a fenét kéne tegyek???

Aztán kritizált, hogy a szakítás után nem mutattam Judós3-nak, hogy az mennyire fájt nekem, nem írtam neki, az instán csak azt láthatja, hogy minden ment tovább. Mit tettem volna, ha kidobott szünetet tart? Csak van annyi büszkeségem, hogy nem hívom fel hetente, hogy rohadjon meg, vagy posztolok szomorú kiscicákat, nem? Úgyis tudja, hogy kivagyok, és csak sajnálna.

Elmeséltem, ki mit mondott nekem, hát kb. utalt rá, hogy az biztos csak hazudott.

Próbálok megértő lenni minden hangnemmel, ez a munkám alapja is, de pont ilyen helyzetben nem kéne annak lennem. Ez valami terápiás módszer vajon? Mert nem érzek benne fejlesztő szándékot, ám kurvára megalázottan jövök el.

*tegnap este épp azt kellett hallgatnom a telefonban, hogy őőőőő mennyire kiborult, amikor Judós3 engem elhagyott.

Az utcám csendes kertváros, napi kétszer végigbattyogok rajta.

Egyetlen mozgás az új építkezés körül van.

Megszoktam, hogy a munkások összenéznek, vagy mondanak valami kedveset, de úgyis "zenét" (spanyol popizéket) hallgatok.

Ma viszont nagyon kiabált nekem valaki a sártenger és sitthalmok mélyéről.

Hát az építtető srác, aki 13 éve a mi társasházunkat is építette.

Csak azóta már 50 éves pasi. :D Nagy pacsival köszöntött, csoda, hogy felismert ennyi év után, kb. csak szemem kilátszó téli ruházatban, kapucniban.

Dumátunk tíz percet, hogyan alakul a biznisz és szóljon, ha megint errefelé keveredne, jó befektetés nála lakást venni. Igaz, 700 000 Ft/nm...

Jaj, úgy örülök, hogy összefutottam vele, szeretem a vidám, gondtalan, laza embereket. Megbeszéltük, facebook, stb.

---

Köhögök, mint egy kutya, ez egy niagarás mensivel hatalmas élmény és aludni sem bírok.

Lemondtam ÚjD-t, de ő ma vagy holnap meglátogatna csak úgy is. Hát nem édes? Kb. mosogatórongy fejem van (a hajam szép, Béká, ne aggódj!), akkor epilálni is kell, otthon minimális ruhában (sem) vagyok, és a hascsikarást is kontrollálni kéne.

Inkább holnap...

---

Van egy vidéki kolléganőm, nagyon kedvelem, pörgős, szabadszájú, hasonló temperamentumú, ezer dolgot kézben tartó, kicsit sz.xközpontú alkat. És panaszkodik, hogy szorongáscsökkentőt, hangulatstabilizálót írtak fel neki, mert néha úgy hullámzik a kedélye és már pánikolva ébred éjjelente.

És akkor bevillant: minket ennyire egyszerű felismerni?

Én csak annyit kértem a dokitól, hogy az egészséges pörgős periódusaimat nehogy megszüntessük már, azt úgy szeretem, meg a munkám, az életem is úgy van behangolva. De szerinte ilyen alkat vagyok, ne aggódjak.

Jó.

Csak depresszió ne legyen megint, mert az mindig kemény volt, de most nagyon durva (volt/van?). Azt tudod, ha megállsz, ha nem csinálod rutinból a kötelező minimált, akkor vége.

---

A 10 éves Kindleről akartam még írni, hogy én imádom, pedig igazi könyvszagolgató gyerek voltam, meg a metoo hashtagről, aminek örülök, mert rohadt szar érzés, amikor senki nem hisz neked, meg bagatellizálják, meg Geréb Ágnesről, de röviden annak is örülök.

Nem tudom, mit foglalkozom a sráccal, de az egyetlen kiútja, ha továbbtanul a pályáján (van mit), a suliba járva addig sem kell dolgoznia, vagy legalábbis otthon beadhatja. De az többszázezer forint. Bár ügyes fiú, kimanipulálja.

Igaz, az alapképzésen is megbukott kétszer, utána készítettem fel egyetlen vizsgára egy teljes hónap alatt. Ez nehezebb lesz.

Közben azért zajlik az életem, mielőtt bárki aggódna. :D Főleg ÚjD körül, de jön ez-az.

Volt, aki valami komolyabbat is akart és izgalmas és tetszett is volna, de én érzelmeket meg nagyon nem, valszeg soha többé.

Boldogabb egyedül, ahogyan a kollégák házasságait látom... :(

Gé hivogat magához, meg kávézózni, de annyira taknyos, köhögős vagyok, hogy pihenek inkább. Edzőmhöz bérletet váltó kollegina nyúz, hogy elvisz a teremig a cégtől, csak járnak vele. De attól még egy órát cipelem be a cuccot, nem éri meg.

Állandóan felfut a lázam, pedig szemig sapkában, kapucniban, síelős sálban járok. A párkapcsolat egyetlen előnye, akkor nem voltam beteg. Vagy nem volt tél.

Hétfőn jön az új Nagyfőnök, akit az elmúlt évtizedben sem nagyon láttunk, öt éve meg külföldön dolgozott. Közvetlen alatta leszek, előkészítem az érkezését. Kb. másfél oldalas to do listát írtam össze neki emailben, tele adatokkal, kérdésekkel, feladatokkal. Fél óra múlva hiánytalanul kitöltve visszaküldte. Ajaj, lesz itt tempó! :D

Azért csak agyalok rajta, mennyi minden jót csináltunk együtt, kalandok, élmények tucatszámra. Mintha nem is fél év lett volna, és annyira egy húron pendültünk, nem voltak játszmák, sértegetések, műbalhék.

Hétvégén a nyakambazúdult egy csomó infó mindenfelől, ezalapján a srác:

1. Megy egy ultragáz környékre egy hétre nyáron a tesóval, azok barátaival. Amikor nem is dolgozik, ügyes azért

2. TCsV és a legtöbb edzettje meg sem osztja a hirdetést, amit kér az oldalán, három helyett már csak kettőt jelöl meg helyszínnek --> valahonnan kirúgták egy hónap alatt. Egyetlen megosztása van. Ötven követője, csak a barátai, családja is 10-14 ember lenne. Nahát ennyire fontos bárkinek

3. Nem is járnak hozzá a pletykák szerint

4. (Gyanítom, a tesója) ma leszedte a közös romantikus képeinkről a betegelést így 10 hét után. Na ez meglepő, úgy látszik, a nővére rábeszélte. Amin a barátaim is rajta vannak, vagy csak ők, azokon rajtahagyta. És az sem jutott eszükbe a laptop fölött, hogy az instán is ugyanúgy fenn vagyunk.

5. A feltöltős kártyám nála, szeretném mihamarabb átiratni (de ahhoz találkoznunk kéne), vagy letiltani a fenébe (ezt tanácsolják a legtöbben, szemét módon és váratlanul hagyott ott, annyi mindent kapott, felsorolni nem bírom, miért ne tilthatnám le a saját kártyámat, hálátlan s.ggfej), mielőtt valami illegális üzletbe kezd, én meg kis naiv törvénytisztelőként belekeveredek. Na de azt hogyan intézzem? Nem akarok találkozni vele.

6. Visszafogadni sem akarom. Irtó jó vele, szórakoztató, jóhumorú, bújós kiskutya, és életem legjobb fél éve volt, ezt kétség nélkül állítom. De nem vagyok átjáróház, inkább egyedül, mint attól félve, mikor lép le megint váratlanul.

Lóg a levegőben a Nagy Sírás, amikor három órát pityergett, mennyire szeret és vissza fog jönni pár hónap után.

Meg kéne beszéljük, hogy ne.

Pedig nagyon szeretem.