Azért csak agyalok rajta, mennyi minden jót csináltunk együtt, kalandok, élmények tucatszámra. Mintha nem is fél év lett volna, és annyira egy húron pendültünk, nem voltak játszmák, sértegetések, műbalhék.
Hétvégén a nyakambazúdult egy csomó infó mindenfelől, ezalapján a srác:
1. Megy egy ultragáz környékre egy hétre nyáron a tesóval, azok barátaival. Amikor nem is dolgozik, ügyes azért
2. TCsV és a legtöbb edzettje meg sem osztja a hirdetést, amit kér az oldalán, három helyett már csak kettőt jelöl meg helyszínnek --> valahonnan kirúgták egy hónap alatt. Egyetlen megosztása van. Ötven követője, csak a barátai, családja is 10-14 ember lenne. Nahát ennyire fontos bárkinek
3. Nem is járnak hozzá a pletykák szerint
4. (Gyanítom, a tesója) ma leszedte a közös romantikus képeinkről a betegelést így 10 hét után. Na ez meglepő, úgy látszik, a nővére rábeszélte. Amin a barátaim is rajta vannak, vagy csak ők, azokon rajtahagyta. És az sem jutott eszükbe a laptop fölött, hogy az instán is ugyanúgy fenn vagyunk.
5. A feltöltős kártyám nála, szeretném mihamarabb átiratni (de ahhoz találkoznunk kéne), vagy letiltani a fenébe (ezt tanácsolják a legtöbben, szemét módon és váratlanul hagyott ott, annyi mindent kapott, felsorolni nem bírom, miért ne tilthatnám le a saját kártyámat, hálátlan s.ggfej), mielőtt valami illegális üzletbe kezd, én meg kis naiv törvénytisztelőként belekeveredek. Na de azt hogyan intézzem? Nem akarok találkozni vele.
6. Visszafogadni sem akarom. Irtó jó vele, szórakoztató, jóhumorú, bújós kiskutya, és életem legjobb fél éve volt, ezt kétség nélkül állítom. De nem vagyok átjáróház, inkább egyedül, mint attól félve, mikor lép le megint váratlanul.
Lóg a levegőben a Nagy Sírás, amikor három órát pityergett, mennyire szeret és vissza fog jönni pár hónap után.
Meg kéne beszéljük, hogy ne.
Pedig nagyon szeretem.
