Tobber életblogja

(Nyugi, a cégnél van vagy tíz magassarkúm, blézerem, stb.)

Tegnap megint a Katonában voltunk, nagyon nem szórakoztatott, pedig semmi rosszat nem tudok mondani a rendezésre, a színészekre pláne nem, csak hogy unalmas. :D

Előtte összefutottunk Tével, Pével, szintén ide jöttek (kicsi a világ), majd fél órát csúszott a kezdés, szóval a legnagyobb hőségben hesszöltünk kint az utcán a tömeggel, hurrá.

Utána próbáltam sugallni Bének, hogy nem akarunk velük tartani iszogatni (megértette), mert ott nem mindenki lesz szimpi, inkább megnéztünk egy épületfelújítást, majd taxiba ültem, felhívtam Anyut csacsogni.

...aki meséli, hogy épp kisült a sajtos sütije. Odaszóltam a taxisnak, hogy jobb helyett balra kanyarodjon a házuk elé! Anyu kihozott egy kis dobozzal. Ha már ott gőzölgött, megkínáltam a taxist is, örömmel elfogadta. :D

Otthon a macsek a hőguta szélén lehet, amikor lehet, hűtöm, meg hektoliter ivóvíz van mindenfelé, meg bevizezett párna a kádban, ahová bemenekülhet lehűlni, redőnyök lent, este meg kimegyünk a teraszra hűlni. Tegnap este tízkor volt 30 fok, szóval nem fagytunk szét.

Az előbb leugrottam az iroda alatti törzshelyre kávézni egy exkollégával, aki már a konkurenciánál húzza a szekeret. Jó volt látni, hiányzik. Nomeg ezer pletykát hozott az iparágból, a legpletyósabb pasi evör. :D

Ma még elugrom egy táncbemutatóra, majd este átjön Kócos, állítólag jégkrémet eszünk egymás testéről, hogy lehűljünk. Szerintem nem fogjuk elérni a célt, de jó lesz...

Reggel átmegyünk TCsV-hez és leugrunk a tóra strandolni édeshármasban (35 fokot mondanak, szép!).

Éééés marad egy napom semmit sem csinálni. Igaz, a katlan lakásban nem maradhatok (sürgősségi felárral kb. két hét az új légkondi beszerelése), szóval elmegyek szemüveget venni, vagy valami értelmeset csinálni, esetleg az új francia bruncholóhelyen (légkondis :D) quiche lorrainet zabálok olvasgatok, millió olvasnivalóm felgyűlt.

Ígértek esőt, imádná az allergiám végre!

Jövő hét pihenés, apu szülinapja, kondik, mert a héten nem tartom a három alkalmat, nomeg bunkó volt az edzőcsaj, ugye (amit elkottyintottam annak a kollégának, aki hozzá jár, remélem, visszajut), szóval lehet, hogy keresek mást a régi termemben (amit sokkal jobban szerettem, csak épp mindig tömegnyomor van), ott edz egy szimpi edzőnő, kedveltem.

Elvesztettem a kinézzek valahogyan harcot a nyárral szemben. Sem smink, sem haj, sem gyűrődő ruha. Ma konkrétan egy dzsörzé ruha-bokalengető nadrág-birkenstocknak kinéző tamaris lábujjközös bronz papucs-retikül.

---

Cégem mára hirdetett véradást. Ha nyáron pénteken bent is van valaki, tök praktikus a hőségriadó többedik napján tikkadva. Grat.

---

A beteg kolléganő visszatért, elkértem tőle az orvosa, anyukája elérhetőségét, milyen gyógyszert kell szednie, nehogy baj legyen, de legyünk felkészülve (én vagyok az elsősegélyes). Meghatódva megölelgetett, hogy milyen gondoskodó vagyok. :D

Nem merek munkáról írni, nagy rész titok, egy rész meg senkit nem érdekel.

Bár szerintem végtelenül izgalmas egy nagymulti élete, hogyan lehet életben tartani ekkora gépezetet, főleg ilyen monstre átalakításoknál.

Most már percekre is elzárom a dokumentumokat, amint kiugrom p.silni, nem mintha bárki turkálna nálam, de ne is lássa meg az esetleg rá vonatkozó anyagokat.

Mennek el az ismerős arcok, búcsúzunk, ki-ki vehemenciája szerint. Már csak ismételni tudom magamat, nagyon sajnálom a legtöbbüket, 25-30 éve nálunk dolgozó fix munkatársakat.

Sok szívemcsücske kollégának sikerült elhelyezkedni a cégcsoporton belül, remélem, tartjuk a kapcsolatot majd!

Az én helyzetem kicsit labilis, nem tudom, mit gondoljak. Ígéretem van, lepapírozva nincsen, a projektnek pár hét múlva vége. Szerintem kisebb gondjuk is van nálam, legalábbis merem remélni. Én szeretnék itt dolgozni még, ha esetleg menni kell, akkor kb. fél évnyi jövedelmemet (néhány havi fizumat, szabimat, prémiumrészt) megkapnám. Abból viszont jópár hétre kimennék egy spanyol tengerpart közelébe, és egész nap csak a jó levegőt szívnám, hogy tisztuljon a tüdőm.

Ha maradok, akkor ősszel egy távolabbi utazást szeretnék bevállalni meg ha jól értelmezem, Bével is ki kell költözzek Dániába :D.

(Beszélgettem ma a konkurencia emberével céges ügyben, nálunk dolgozott korábban. Őt is egy ex-HR-esünk találta meg az új munkával, nekem is volt már hasonló fejvadász megkeresésem. :D)

Ellenben visszakaptuk ideiglenesen a kedvenc HR-esünket a sok papírmunka miatt, aki lelkiismeretes, precíz és hiányzott nagyon. És imádok vele dolgozni.

Ha már ennyi munka van nyárra, legalább jó arcokkal menjenek el a napok. (Pl. ma a szuperzseni tanácsadónővel egy kávé mellett kibeszéltük a Marvel filmeket. Háááát, hasonlóan látjuk. :))) )

Ja, nem az a bajom, hogy mások mennek nélkülem bárhová, csak hogy Té és Gé külön szervez ugyanoda, ahová közösen, szerintem érthető.

Azóta Té írt, hogy menjünk ma ki. Hát, jobb dolgom van. :D

Kinéztem egy szemüvegkeretet, mindenkitől zöldutat kaptam, erre elfogyott pont ez a szépséges árnyalat mindkét helyen.

Szétrobban a fejem, szétfagyok a cégnél, fúj a jéghideg levegő a koponyámra, vállamra, otthon hőség, menzesz, nulla vérnyomás, szédülök, ököllel dörzsölöm az allergiás szemeimet, annyira rossz a közérzetem minden nyáron!

Este kiültem a teraszra a macsekkal, néztük a sötétedő eget (vagy ő a denevéreket és szúnyogokat, nem mondta), élveztük a kis szellőt, és alig várom, hogy havazzon.

Ja, pihentem. Azaz így is hívhatjuk. A hőségtől és a menzesztől pláne lezuhant a nehezen mérhető vérnyomásom. Szóval félkómában végigszédültem a három napot.

Éééés végszóra elromlott a légkondim. Tetőtér, hosszanti falon végig nagy üvegfelületek, hát, a lakás egy katlan.

Macseknak csorgatom a kádnál a csapot esténként, bármikor vágyna egy kis hideg vízre, igya csak.

Én meg félájultam szunyókáltam. Járt nálam Kócos, őt is kiosztottam, mert már nagyon unom, hogy ha megkérem, a kekszben mit NE csináljon velem, mert ne, akkor is csinálja.

Meg a boltban visszaszóltam egy h.lyepinának, akinek az út közepén hagyott bevásárlókocsijában megbotlottam, véletlenül hozzáértem a karjához, elnézést kértem, ő meg hőbörögni kezdett, hogy micsoda világ. Na itt elszakadt a cérna, hogy ha egyszer elnézést kérek az ő nemtörődömsége miatt, akkor fogadja már el, inkább neki kellett volna, majd duzzogva elvonultam. Hallottam még egy oké bocsit fél füllel.

Aztán ráírtam az edzőcsajra, hogy mikor ér rá, írta, hogy tele, de hátha lesz visszamondás, írtam, hogy „oké, köszi”, mire kiosztott, hogy nem ilyen későn kéne írjak. Hogy mi? : O

Nem válaszoltam.

Aztán befejeztem az Agymenőket, meg a Good wife-ot.

Aztán cimbikkel utazós fotókat néztünk, ettünk és dumálgattunk és az jó volt.

Aztán TCsV-vel megbeszéltük, hogy megyünk strandolni, és kissé elegünk van, hogy a fele nem hajlandó a strandért fizetni, egy része meleg helyre akar, nagyon komoly veszekedések előznek meg a sima napozást, nekünk meg mindegy, de ne a proli tömegben aszalódjunk már a másik lábával a szájunkban, úgyhogy elmegyünk kettesben a nyugis törzshelyünkre. : D

Felvetettem egy holnapi szabadtéri bulit, amire elkottyintotta magát Té, hogy nem jó, ma mennek. Gyerekkorom sérelme, hogy sok mindenből kihagytak, szóval érzékeny pont, merthogy engem nem hívtak. De mivel én meg őket hagyom ki a fürdésből (bár sztem nyomósabb okom van : D) és ez megint Té ovis oszd meg és uralkodj játszmája, nomeg mivel a fél évnyi szlogenjeimmel teli kis táblám első helyén az áll, hogy nem izgatom magamat frusztrált embereken, ezért nem izgatom magamat. : )

Jobban érdekel, hogy ilyenkor képtelenség klímást találni, egyelőre augusztus eleje a legkorábbi időpont.

Meg hogy sorban látom olyan emberek felmondását, akik még reménykednek. Áh! : (

Rákaptam és szeretem a dress over pants öltözködést, szinte minden nap abban dolgozom, rohangálok.

Kényelmes, nyári és nem fázom fel a hideg irodában és pont nem izgat, ha más harisnya-kisszoknyában dolgozik mellettem.

Ilyen:

Éééés megkezdődött a június.

Pihenek ,mert elutaztam a vagyonomat májusban.

Nem tervezek napi egy programnál többet. (Oké, a Nagy Projektünk épp finish hónapban van, az épp elég.)

(A hónapban kihagyok egy imádott Proton színházas előadást, meg egy érdekesnek tűnő stúdióbeszélgetést a Sufniban. Pedig nagyon hívtak mindkettőre. De egyszerűen sajnálom az estéimet, meg akkor nem férnek bele fontosabbak.)

Tegnap négy allergiagyógyszerrel és cseppel, sprayvel biztosítva fizikai munkát végeztünk a szabadban. Főleg drótkeféztünk (hajnalban végtelen hát- és vállfájásra ébredtem, ellenben a térdem a sok kondi miatt most tökéletes, sosem tudtam órákig guggolni-felállni ennyit), de tökéletes nap volt.

1,5 órát álltunk a reggeli dugóban (számoltunk vele) és vihorásztunk. Meggyőződésünk, hogy két kollégánknak össze kéne jönni, de még mindketten az exről dumáltak. A tükörben néha összenéztünk a bűntársammal, mikor jönnek már rá, mennyire összeillenek. :D

Aztán más multik lelkes dolgozóival összefogva ezer dolgot rendbehoztunk, cipekedtünk, a végén a megérdemelt bableves, aztán haza egy óra dugó. Míg vezettem, a lányok már retusálgatták a fotókat. :D

Bokrokban mászkáltunk, a fűben ülve ettünk, úgyhogy az esetleges kullancsok miatt beültem szépen egy kád langyos vízbe (a langyos nem a kullancs miatt, hanem mert jobb a hisztis bőrömnek), beleeresztettem a pollendús hajamat és lebegtem vagy mi.

Aztán jött az árnyék: két cicafül. Aztán egy fehér szőrös nózi. Majd két mancs, majd a macska felkapaszkodott a peremre, ott sétálgatott fel-alá. Aztán szépen odamászott a könyöklőre és bedugogatta a vízbe a kezét, elvarázsolva nézte a kis hullámokat.

Jól elvan.

Rendeltem egy pizzát, majd csak olvasgattam este. Jaj, de kellett!

Három napos hétvége, bevásárlás (két nap zárva a boltok, nekem meg elfogyott a Domestos kendőm! :D), aztán visszaviszek 3 blúzt az Orsayba, mert gáz az anyaguk. Aztán nézek új szemüveget, bár még nem kaptam jóváhagyást a cégtől, ellenben pocsékul látok. Fél dioptriákat szokott ide-oda ugrálni a szemem, de most sokat romlott érzésem szerint. És kéne egy vidám, kényelmes szemüveg. Tehát kontkatlencsével kell menjek, mert különben xart sem látok a tükörképemből. :DDD Akinek az nincsen, hogyan választ keretet? :D Aztán jön Kócos izélgetni, meg cukifaktornak, aztán nem csinálok semmit vasárnap este (kreatívkodás? olvasás? eljött a vasalós blúzok ideje, szal vasalhatok?), hétfőn meg cimbikkel bandázunk.

És ennyi a program, imádom.

Nagyon vigyázok, hogy apám előtt semmi témát ne dobjak fel, max. rákérdezzek, hogy milyen volt itt-ott. Rákérdeztem. A következő mondattól már habzó szájjal horthyzott és zsidózott. :O

Ültem ott kifejezéstelen tekintettel, megkentem a következő lángost fokhagymával, és vártam, hogy kihiperventillálja magát.

Jézusom, de betegek a mai öregedő magyar pasik!

Aztán kifaggatott, hogy mennyi a fizetésem, gondolom, megy az info a KDNP-s cimbiknek.

Kaptam az alkalmon, hogy eláruljam a hétszámjegyű összeget, amit évente adózok, illetve jelezzem felháborodásomat, hogy mennyi áfa van a tamponon/betéten, bakker!

Aztán kifaggatott, hogy a cafeteriám miért nem az önkéntes nyugdíjpénztárba megy idén. Hát azért, fszom, mert több, mint százezerrel több adót kell befizetnem, ha nem SzÉP-kártyára megy. De azért éreztette, hogy hülye vagyok.

---

Nem mentem el az érettségi találkozómra, nem igazán izgatott. Nézegettem az ott készült képeket, láttam a szemétláda osztályfőnöknőnket, még mindig az a gonosz nézés, ejj, már ez is felforgatott.

Néztem a hatvanasnak tűnő kopasz, pocakos, ápolatlan öregembereket, akik velem egyidősek (43), szörnyű. Biztosan én is ennyit öregedtem.(?)

Aztán a csoportba beírt az egyik pasi, hogy nem jófejek, akik nem mentek el. Na ő az, akivel párhuzamos sorban álltam egyszer vagy 20 percet, állandóan találkozott a tekintetünk, de inkább elkapta, nem volt képes köszönni.

Ő a nem jófej.

*középsőujj*

---

Annyira abszurdnak képzelem a brit királyi család - Trumpék találkozót!

Felnevettem a metrón, ahogyan elképzeltem Melania és Károly "könnyed" beszélgetését. Az az üres nő, meg a végtelenül udvarias, higgadt brit trónörökös mi a fenéről tud csacsogni? :D (Eddig szinte csak felső-középosztálybeli briteket ismertem, közgazdászokat, jogászokat, ők a vééééégtelen udvariasság és magas szórakoztatatás mesterei voltak. Igaz, Király utcai bulirészegekkel sosem beszéltem, kellemes kép él bennem a britekről.)

Károly meg állítólag zseniális humorú. Ejj, de unatkozhatott! :D

(Megj.: Ellenben az a nő hihetetlenül mutatós.)

---

Ma nagyon sajnálkoztak vidéki kollégáim, hogy nem kaptam pozíciót.

Ami így van, de tudtommal az enyém nincsen betöltve és még van egy hónap az átszervezésekből, úgyhogy azért reménykedem. De nem esett jól. :D

---

Hokis üldögél a kanapémon egy szál törölközőbe csavarva. A cica szerelmes belé. Látom a kis fején, ahogyan ül vele szemben a parkettán, hogy ebből hamarosan érzelemkitörés lesz. :DD

Szerelmesen ránéz, fej oldalra dönt, majd helyből felugrik egy harci kiáltással és Hokis arcánál landol, hogy beledörgölje a pofiját az arcába. :DD

Hokis felsikoltott, hogy megtámadta a macska. :DD Jaa, erős érzelemkitörései vannak néha...

---

Hokis a legrégebbi szeretőm, neki is én. (Négy éve tindereztem ki magamnak.) Valahogy különösen klappolunk testileg meg stílusban. Vele nem kell nyünyükézni, meg udvariasan csacsogni kettő között, nem akar gizdulgatva ego-villantani, nem untat a munkájával/sportjával, nem játssza meg az eszét. Jaj, mekkorákat röhögünk, vele merek csipkelődni, mert egy még viccesebbet kapok vissza. Á, de szórakoztató pasi!

A lesz*romságból is sokat lehet tőle tanulni és teljesen igaza van. Amibe kell, odateszi magát, szépívű karrier, a többin nem idegeskedik. (És imádja a fenekemet, meg izélni velem, na.)

---

Kifogások: Szüleim a kifogások generációja. Mármint nem a koruk miatt, hanem ez a korosztály ilyen. Teljesen beleragadnak abba, hogy miért NEM lehet valamit megcsinálni. Tehát felsorolják az ellenérveket, majd ezzel lebeszélik magukat, ahelyett, hogy nekivágnának, felkészülvén a várható akadályokra. (Tegyük hozzá, hogy így is nagyon vagány nyugdíjasoknak számítanak!)

Rém idegesítő, amikor engem akarnak lebeszélni ugyanígy. Mintha egyébként 40+-ként nem tudnék mérlegelni.

Én meg mostanában elég lezser vagyok a régi önmagamhoz képest, lényegtelen dolgokban ahogy lesz, úgy jó lesz. Nem vagyok hajlandó felesleges energiákat feccölni az agyalásba, élvezem, ami jön... :)

Holnap négy kollégát viszek önkéntes dolgozni, az egyetlen izgalmam, hogy legyen mosdó menzesz első napján... :D

Apukám felhívta a figyelmemet, hogy a macska terjeszthet betegséget, ami veszélyes a terhes nőkre.

(Tudtam. Ő valszeg nem tudja, hogy nem akarok teherbe esni.)

---

Macska felismeri a lépteimet (meg Anyuét és Kócosét is). Este felértem a lépcsőn, ajtón át hallom, hogy dobog valahol, majd tompa de hangos puffanás, nyekergett kicsit, mire nyitom az ajtót, már a küszöbön szédelgett dezorientáltan. Valszeg a szekrény tetején pihent, és izgalmában kapkodva-futva leesett szegénykém. :D Megnyugtattam.

Nem, nem az első ilyen alkalom.

---

Csak akkor ömlött monszunszerű eső, amikor átrohantam a szüleimhez.

Nem, nem mostam autót ezek után.

---

Volt egy pillanat a Skype-ban, amikor éreztem, hogy el kell némítanom a mikrofonunkat, és egy olyan replikát mondtam, amin a helyben lévők könnyesre röhögték magukat, azóta is emlegetik.

Rém unalmas ez a sok Skype, mint most is, a héten még háromszor. Sajnos kihozza a pikírtet belőlem.

---

Voltam éves kötelező dokinál. "Magának nagyon alacsony a vérnyomása."

...és ennyiben maradtunk. Két erős kávé után voltam, nem fogom minden alkalommal ragozni a témát, adottság.

A szemem sokat romlott, a vonal alatt semmit nem láttam a -5,5 és -4,5 szemüvegemmel. Megpróbálok a cégtől kicsikarni egy új szemüveget, mert a vékonyított spéci lencséim kurvextradrágák. A mostanit egyébként is utálom, rém kényelmetlen.

---

SOS szívműtét egy kollégának.

Beszélgessünk a stressz hatásáról negyvenkörüli embereknél?

Rövid távú terveim:

Pihenés.

Ma szüleim is felköszöntenek, ezzel zárul az ünnepségsorozat, amit a cimbik kezdtek a kerti partin.

Aztán késő este elugrom a kocsimosóba, lemosom kívülről, kiporszívózom az ipari porszívóval (a harmadikról otthon nem tudok áramot kivinni az utcára, meg ne is nézze a fél ház a fenekemet közben), ideje szegénynek.

A cégnél jön a "bezzeg neked biztos a helyzeted, nekem nem", olyanoktól, akik már kaptak ajánlatot (én nem). És ez fekrja az agyamat. Általában a neked könnyű kezdetű mondatok fel szokták. (Ja. Akinek gyereke van, annak nehezebb. Akinek sérve és gyereke, még nehezebb. Aki meg kerekesszékes, annak mindentől függetlenül. Attól még egy szimpla tályog is fájhat. Oké, meg fog jönni.)

A héten csak strandpapucsot akarok nézni.

Meg Hokissal, Kócossal találkozni.

Lesz júniusban önkéntes munka ismét.

Meg színház.

Négy napos kreatívos elvonulás, megkíméllek titeket a részletektől.

Kézműves vásárt szeretnék nézni.

Cimbikkel fotónéző bulit tervezünk, annyira szép helyeken jártak mind.

Apukám szülinapi buliját intézzük.

Ennél többre egyáltalán nem is vágyom, akármilyen laposnak is tűnik az életem.

Kicsi a világ, kolléganő ahhoz a dokihoz jár, aki 10 évesen (még nem doktorként) velem járogatott görkorizni a kertvárosban. Cuki kölyök volt, én unatkozó huszonéves, nagyon bírtam. :)

---

A társasházban pörögnek az események, DE bármilyen jóindulatú gesztust betámadnak a 40+ férfiak. Milyen beteg már a mai magyar pasik lelke?

Én eluntam a sértéseket, elmondtam Szominak (50+ férfi), aki erre jól megbántott. Ezt elmondtam neki, majd elhatároztam, hogy a félévi kis to do listám első helyére felírom, hogy nem húzom fel magamat frusztrált férfiak (és persze nők) gonoszkodásain.

Nem az én agybajom, ne az én energiáimat leszívva szórakoztassák magukat.

A kivitelezést még nem tudom elképzelni. :DD

Hát ez remek szülinap volt!

Kezdve azzal, hogy a múlt heti csudaszuper Dánia szülinapi ajándék volt.

Aztán kismillióan felköszöntöttek, imádom, hogy a Keresztfiam már tud csetelni velem, a kollégáim összefogva (is) vettek nekem szépségeket és finomságokat, megleptek ebédnél.

Aztán elmentünk színházba, és az elmúlt 4-5 év legjobb darabját néztük meg a Katonában. Ugye szoktam itt sírni, hogy a régi minőségi Katona már a múlté, de a Berlin, Alexanderplatz igazi művészet.

Olyan, mint a régi minőségi Katona.

Imádtam minden percét, Mészáros Bélát és a legkisebb szerepeket játszókat, és Dér Zsolt ortodox zsidónak öltözve egy az egyben Szacsvay. És Vajdai angyalként még jobb, mint ufóként. :D

Aztán otthon megtaláltam egy héliumos lufit és kedvenc mogyorós likőrömet, Anyukám felugrott. (Memo: Vajon miért hízik a macska? :D)

Tegnap átjött Kócos, zavartan átadta az ajándékát, egy nekem szóló filigrán kis swarovskis ezüstékszert. Annyira édes volt!

Reggel hatkor már keltünk, neki vizsga, nekem előbb volt megbeszélésem, hétvégén megint vele leszek, szülőkkel hétfőn ünnepelek.

Feltöltődtem.

Három külföld megvolt három nap szabiból.

A júniusi elvonulásunk két napot igényel. (Miénk az egész ház és a medence!!! <3 Engem fürdőruha+köntös kombóban találtok meg, ha keresnétek. :D)

Jé, mi van a pedagógus ismerősökkel, idén még egy sem kérdezte meg, hogy mik a nyári tervek (projektek, határidők, estig tartó meetingek, oktatások, új szoftverek, sok kihívás, 6:20-as kelés, hőségben lerohadó smink, összeugró frizura és összegyűrt blúz, fülledt tömegnyomor a bkv-n, 9-től estig stresszes munka és helyettesítés nyűgös kollégákkal és a monitort bámulva a szmogos főútvonal mentén (=vagy légszennyezés, vagy mesterséges légkondi sálban), majd hulla fáradtan rohadunk a büdös tömeggel hazafelé az izzadt melltartónkban, hogy még egy naplementét elcsípjünk hazaérve)… : D

(KDNP-s) Apám teljes döbbenettel vette tudomásul, hogy az általa megfigyelt választókörzetben "csak" 35%-on végzett a Fidesz. Szerinte teljesen hülyék az emberek.

Ebben mondjuk egyetértünk.

Anyukám meg ellenzéki, de bizonytalankodott, alig tudott valamit az ellenzéki pártokról (ebben nem segített, hogy otthon csak az M1 mehet, a neten meg csak a fiatalokat szólították meg, valszeg be sem talált hozzá hirdetés).

Erősebb kommunikációra van szükség ekkora zajban bárkinek is...

Nem, még nem teszem zárttá. :)

Napom:

Az ételemben avas ÉS kukacos volt a dió. :)