Hát az úgy van, hogy nagyon kialvatlan vagyok. Visszatért az állkapocsgyulladás, menzesz, valami fájdalom mindig ébren tart.
---
Pénteken alig vonszoltam haza magamat, szédelegtem az aktuális lakógyűlésen, mert ismét volt, kocsival elugrottam bevásárolni, de alig volt parkolóhely, meg sréhen rámállt egy harsány p.na, akit megkérdeztem, hogy szeretne-e arrébbállni, mielőtt kitolatok, mondta, hogy nem, én meg mondtam, hogy nem féltem a kocsim fényezését, szóval őőőő tíz centire xarakodtam ki magamat mellőle, ő meg végignézte aggódva...
---
Szombat reggel elfutottam egész napos mesterkurzusra, ami zseniálisra sikeredett, vidám, röhögős, hasznos, színes, minden, amire vágytam, kivéve, hogy az ígéret szerint kész valamivel jövünk el, amibe bele sem kezdtünk.
Az életben nem fogok ennyit magamtól befejezni.
Mindegy.
---
Aztán hazarohantam, zuhany, kikaptam a mélyhűtőből egy kész tortát, mert arra volt csak időm, és már jött is Kócos.
Nagyjából egy órát bírtam ébren lenni, egy keksz+masszázs után úgy bealudtunk, hogy döbbenten riadtunk fel a csengetésre, megjött a kajánk. (Amit a héten kivonnak az étlapról, ezért az utolsókat ettük az Il Treno hétmagvas bucijaiból. A legjobb házhozrendelős kaja volt tizenöt évig. Grillezett csirkemell, mustár, sajt, bacon, millió saláta, paradicsom, paprika, hagyma, Kócosnak meg zöldséges-fetás változatban, sokmagos házi pizzatészta-szerű buciban, hozzá finom öntetek, jaj!).
Hajnali ötkor már a kanapén szenvedtem a fájdalomtól, hagytam aludni, csak a macska kergült meg, de ő puha talpakkal rohangált fel-alá szerencsére.
Reggel beugrott, hogy a tortát a hűtőben felejtettem, éshátugye egy évesek vagyunk, bevittem Kócoshoz az ágyba, ott majszoltuk el a felét. Majd végre kitisztult a fejem annyira, hogy tudtam figyelni, mizu a vizsgákkal, meg a szakdolgozatával. :D
---
Elcukiskodtuk a délelőttöt, aztán gyorsan összedobtam pár salátát, tésztasalit, felpakoltam a lomokat, amit este hattól lehet kitenni, ezért addig bezsuppoltam a kocsiba, felszedtem útközben Gét és kimenünk E-ékhez kertipartizni. Mindig akkor rendezik, amikor szemerkél...
Ott volt szinte minden réglátott cimbi, meg öt minigyerek és váratlanul mindenki formában volt, szóval imádtam.
(Új a szemüveged, vagy nagyon kivagy? :D)
Aztán amikor már nagyon esett, behúzódtunk, engedélyt kértem a hétévestől a Rubik-kockájának kirakására.
Na onnantól én voltam az isten.
Megmutattam, mikre figyeljen (sztem még kicsi az algoritmusokhoz, de átküldtem az anyjának pár videót, hátha megérti).
Egyébként is cuppan a kisfiú rám (ezzel a korosztállyal már szótértek :DD), de kijelentette, hogy nagyon jó vagyok és nagyon szeret. :D
...hogyan legyünk menők a Rubik-kocka révén.
---
Pé anyázott, hogy a beszállítókkal small talkolni kell a reptér meg az iroda közt, majd TCsV felvihog, hogy azt ő is utálja, mint beszállító... :D
---
Megörültünk a házigazda szusijának is, mert suttyók vagyunk, kiderült, hogy az sima rizs, formára alakítva. :D
---
Tovább elemeztük a teóriámat, miszerint sok torokgyulladás oka a khöm o.r.lis keksz is lehet akár, kiderült, egy ismerősünk így kapott el komolyabb nemi betegséget a torkára. Öh.
Jobb' szeretem a megcáfolt konspirációs elméleteimet. :D
---
Az a jó a cimboráimban, hogy hangosan ki lehet mondani egy ilyen mondatot, hogy isten ments, hogy gyerekem legyen. :D Nemhogy nem akadnak fenn, még egyetértően bólogat is a fele*, heterok, nem heterok egyaránt. :D
És most nem is én mondtam ki.
(*A másik felének meg már van. Ők meg elfogadóak.)
(Nem, semmi bajom a gyerekekkel, csak nekem ne legyen. :D)
