Nagyon vigyázok, hogy apám előtt semmi témát ne dobjak fel, max. rákérdezzek, hogy milyen volt itt-ott. Rákérdeztem. A következő mondattól már habzó szájjal horthyzott és zsidózott. :O
Ültem ott kifejezéstelen tekintettel, megkentem a következő lángost fokhagymával, és vártam, hogy kihiperventillálja magát.
Jézusom, de betegek a mai öregedő magyar pasik!
Aztán kifaggatott, hogy mennyi a fizetésem, gondolom, megy az info a KDNP-s cimbiknek.
Kaptam az alkalmon, hogy eláruljam a hétszámjegyű összeget, amit évente adózok, illetve jelezzem felháborodásomat, hogy mennyi áfa van a tamponon/betéten, bakker!
Aztán kifaggatott, hogy a cafeteriám miért nem az önkéntes nyugdíjpénztárba megy idén. Hát azért, fszom, mert több, mint százezerrel több adót kell befizetnem, ha nem SzÉP-kártyára megy. De azért éreztette, hogy hülye vagyok.
---
Nem mentem el az érettségi találkozómra, nem igazán izgatott. Nézegettem az ott készült képeket, láttam a szemétláda osztályfőnöknőnket, még mindig az a gonosz nézés, ejj, már ez is felforgatott.
Néztem a hatvanasnak tűnő kopasz, pocakos, ápolatlan öregembereket, akik velem egyidősek (43), szörnyű. Biztosan én is ennyit öregedtem.(?)
Aztán a csoportba beírt az egyik pasi, hogy nem jófejek, akik nem mentek el. Na ő az, akivel párhuzamos sorban álltam egyszer vagy 20 percet, állandóan találkozott a tekintetünk, de inkább elkapta, nem volt képes köszönni.
Ő a nem jófej.
*középsőujj*
---
Annyira abszurdnak képzelem a brit királyi család - Trumpék találkozót!
Felnevettem a metrón, ahogyan elképzeltem Melania és Károly "könnyed" beszélgetését. Az az üres nő, meg a végtelenül udvarias, higgadt brit trónörökös mi a fenéről tud csacsogni? :D (Eddig szinte csak felső-középosztálybeli briteket ismertem, közgazdászokat, jogászokat, ők a vééééégtelen udvariasság és magas szórakoztatatás mesterei voltak. Igaz, Király utcai bulirészegekkel sosem beszéltem, kellemes kép él bennem a britekről.)
Károly meg állítólag zseniális humorú. Ejj, de unatkozhatott! :D
(Megj.: Ellenben az a nő hihetetlenül mutatós.)
---
Ma nagyon sajnálkoztak vidéki kollégáim, hogy nem kaptam pozíciót.
Ami így van, de tudtommal az enyém nincsen betöltve és még van egy hónap az átszervezésekből, úgyhogy azért reménykedem. De nem esett jól. :D
---
Hokis üldögél a kanapémon egy szál törölközőbe csavarva. A cica szerelmes belé. Látom a kis fején, ahogyan ül vele szemben a parkettán, hogy ebből hamarosan érzelemkitörés lesz. :DD
Szerelmesen ránéz, fej oldalra dönt, majd helyből felugrik egy harci kiáltással és Hokis arcánál landol, hogy beledörgölje a pofiját az arcába. :DD
Hokis felsikoltott, hogy megtámadta a macska. :DD Jaa, erős érzelemkitörései vannak néha...
---
Hokis a legrégebbi szeretőm, neki is én. (Négy éve tindereztem ki magamnak.) Valahogy különösen klappolunk testileg meg stílusban. Vele nem kell nyünyükézni, meg udvariasan csacsogni kettő között, nem akar gizdulgatva ego-villantani, nem untat a munkájával/sportjával, nem játssza meg az eszét. Jaj, mekkorákat röhögünk, vele merek csipkelődni, mert egy még viccesebbet kapok vissza. Á, de szórakoztató pasi!
A lesz*romságból is sokat lehet tőle tanulni és teljesen igaza van. Amibe kell, odateszi magát, szépívű karrier, a többin nem idegeskedik. (És imádja a fenekemet, meg izélni velem, na.)
---
Kifogások: Szüleim a kifogások generációja. Mármint nem a koruk miatt, hanem ez a korosztály ilyen. Teljesen beleragadnak abba, hogy miért NEM lehet valamit megcsinálni. Tehát felsorolják az ellenérveket, majd ezzel lebeszélik magukat, ahelyett, hogy nekivágnának, felkészülvén a várható akadályokra. (Tegyük hozzá, hogy így is nagyon vagány nyugdíjasoknak számítanak!)
Rém idegesítő, amikor engem akarnak lebeszélni ugyanígy. Mintha egyébként 40+-ként nem tudnék mérlegelni.
Én meg mostanában elég lezser vagyok a régi önmagamhoz képest, lényegtelen dolgokban ahogy lesz, úgy jó lesz. Nem vagyok hajlandó felesleges energiákat feccölni az agyalásba, élvezem, ami jön... :)
Holnap négy kollégát viszek önkéntes dolgozni, az egyetlen izgalmam, hogy legyen mosdó menzesz első napján... :D
