Rövid távú terveim:
Pihenés.
Ma szüleim is felköszöntenek, ezzel zárul az ünnepségsorozat, amit a cimbik kezdtek a kerti partin.
Aztán késő este elugrom a kocsimosóba, lemosom kívülről, kiporszívózom az ipari porszívóval (a harmadikról otthon nem tudok áramot kivinni az utcára, meg ne is nézze a fél ház a fenekemet közben), ideje szegénynek.
A cégnél jön a "bezzeg neked biztos a helyzeted, nekem nem", olyanoktól, akik már kaptak ajánlatot (én nem). És ez fekrja az agyamat. Általában a neked könnyű kezdetű mondatok fel szokták. (Ja. Akinek gyereke van, annak nehezebb. Akinek sérve és gyereke, még nehezebb. Aki meg kerekesszékes, annak mindentől függetlenül. Attól még egy szimpla tályog is fájhat. Oké, meg fog jönni.)
A héten csak strandpapucsot akarok nézni.
Meg Hokissal, Kócossal találkozni.
Lesz júniusban önkéntes munka ismét.
Meg színház.
Négy napos kreatívos elvonulás, megkíméllek titeket a részletektől.
Kézműves vásárt szeretnék nézni.
Cimbikkel fotónéző bulit tervezünk, annyira szép helyeken jártak mind.
Apukám szülinapi buliját intézzük.
Ennél többre egyáltalán nem is vágyom, akármilyen laposnak is tűnik az életem.
