oké, állandóan nyígok itt, idén elkezdtem gyűjteni a pozitív történéseket is, számolatlan zárójellel
- lencsefőzelékünk. tökéletes, mióta TCsV receptjét főzzük (a kaszinótojás(t elbaktuk) isteni tojáskrémmé alakult végül pirítósra, de addigra úgyis benyomtunk az s.k. eper/erdeigyümölcslikőrrel
- gyümölcs télen. a tescoban hatalmas megdöbbenésünkre a legjobb féle zacskós narancs kapható, a piacon meg egyszerűen isteni a mandarin
- későn megérkező cuki ajándékom
- megbeszélés alatt kanapétámláról homlokot szuszogva arcomba nyomó kismacska
- barátkozós felajánlás kedves kolléganőtől, de egyszerűen nem fér semmi a lelki időmbe, egyedül akarok lenni és így is sok a nemegyedüllét
- láttam szép kiállítást festőtől, akinek másoltam már képét és a nappalimban lóg (a másolat kép)
- végre jártam színházban és van újabb jegyünk
- fekete/pink domestos – másfél flakon másfél óra alatt megoldotta a vécécsésze alján a vízkövesedést, csillogó hófehér (a vécé, a domestos gyönyörű-gyönyörű pink)
- (btw rájöttem, hogy az otthonom fejlesztgetése fontosabb, mint néhány wellnesshétvége (oké, még jobb lenne, ha mindkettőre lenne pénzem!), szóval elkezdtem spórolgatni a 18 éves* fürdőm teljes felújítására. a fehér a heppem, szóval semmi bézs meg tojáshéj meg sötét. a kádban talán tízszer ültem 18 év alatt, szóval esélyes a zuhany, a többihez még gyűjtöm az ötleteket)
*basszus, mióta itt élek, felnőtt egy generáció!!) - beszereltettem a kocsirádióba bluetootht/kihangosítót, mert nekem olyan nem volt és untam a rádiót/két darab cédémet meg fülhallgatóval telefonálni vezetés közben. este vettem át, imádom
- haladunk a tanítványommal, legutóbb akkor ráztam le, amikor jött a hívás, hogy Nagyihoz rohanjunk a kórházba
- idén két ékszert csesztem el hibás tervezés miatt (hatodika van) (nem is értem magamat), úgyhogy duzzogva elővettem egy hatalmas gombolyagot és horgolok
- nem tudom, pozitív-e, de január negyedikén egy ízléses unikornisos cicanaciban-pulcsiban a teraszon dolgoztam napsütésben-madárcsicsergésben, a hőmérő 21 fokot mutatott, most is nyitott ajtónál ülök
- késői tinik: zenéket küldözgetünk. év végi össznépi forgatagban (az is pozitív, csak hónapok tespedése után a négy óra kardió hajnali fél órás mindkét lábas görccsel járt, hát az átkozottul fájt, de én baromságom!) együtt táncoltam egy zenésszel, egyszerre pedzegetve, akarnak-e/adnánk-e jó zenéket, fejlődnének a specialitásunk irányába. mi meg oktathatnánk. naná
- célbaért az üzenetem, nem fogom tudni utolérni magamat, ha két hétre nem vesznek át a feladatokból a szabim alatt. megoldották, azzal fogadtak, hogy ne is olvassak leveleket. :D az vad lett volna, de a felét megoldották, tudok a többszázas listára figyelni (tényleg többszáz eset)
- célbaért az üzenetem. a kollégák hibáit javítom a lefuttatott listák alapján, kiálltam magamért, a 400+ befejezetlen, ám nem hibás adattáblát ők fejezzék be, miért én kutakodom heteket az SAP-ban. maradt 200 valódi hibakutatás és mintafelismerés
- kaptam spéci nyomozós feladatot pár hónapja, másodjára már egyedülhagytak vele, egészen megkedveltem
- beugrottam apu beutalójáért a háziorvosunkhoz (és akkor már rákérdeztem a szubjektív véleményére: szerinte apu 1-1,5 éven belül agresszívvá és engedetlenné fog válni, és ő briliáns elméjű volt, de látja a rohamos romlást (szvsz így is magasabb az értelmi szintje, mint átlagembernek), indítsuk el az otthonkeresést SOS), úgy mutatott be az új asszisztensének, hogy Tobber jóarc. :D majd engedélyt kértek megtapizni a paplankabátomat és elkérték a linket (ezt a kabátot az ismerőseim 90%-a el akarja a csaklizni, a maradék döbbenettel nézi, hogyan lehet ilyet hordani. nincs köztes vélemény. én meg imádom, hogy meleg, kényelmes és esőálló meg még olcsó is volt
- a pszichológus segít kiállni magamért, hát én olyat sosem tudtam. nem tudom, mennyire lesz hasznos, de értelmes lány, bírom.
