Negyedik nap fixen az irodában. Bent vagyunk az emeleten talán huszan.
Már tudom, merre vannak dugók. Még nem tudom, hol/mikor nincsenek. Lassan vége a sulinak, szabira mennek az emberek és jön a fizetős parkolás, reménykedem kisebb tömegben.
A legjobb az egyébként is kedvenc útvonalam (bár imádok újakat kipróbálni!), ott 300 méteren kb. 10 perc átjutni, de utána nulla forgalom (mármint budapesti szemmel, na).
Egyelőre 37-47 perc az időm, próbálom lefaragni, az egy órás bkv-zós szintidőn mindig belül vagyok. Minden nap esett és nem áztam el, bevásároltam és nem kell cipekedni, eddig pozitív.
Együtt ebédelünk, dumálgattam Illetővel, kedves mérnökfiúval, kávéztam egy órát Gével a kávézóban, ahová mindennap leugrom délutáni koffeinért, ez is hiányzott.
A kollégák viccesebbik felével vagyok azonos hétre összesorsolva, egyelőre jó így.
A ch-szegény kenyeremnél a néni nem enged borravalót adni a piacon, a kulcsmásolós bácsinak előadtam, hogy elszakadt a kulcstartóm lánca, nem fogadott el egyetlen karikáért pénzt, a kertészeti szakboltos retroeladónéni minden bugyuta amatőr kérdésemre olyan kedvesen és rutinnal válaszolt, amit a poros slagok és műanyag kaspók között elképzelni sem mertem, megyek máskor is.
