Pénteken elmentem fél nap szabira, Anyuval, nagynénivel, unokatesóval felköszöntöttük Nagyit, aki millió éves és marha jól bírja. Imádom.
(Alig lobbant be az allergiám nagynéni tortájának valami összetevőjére, hát a fejbúbomtól... na, odáig szétviszkettem magamat.)
Aztán Anyuval jysk meg media markt, majd a szokásos epilálás, rendrakás, blabla.
Szombaton suli, és bár az intézet körbeírt, hogy ha tudunk fertőző betegekről, akkor jelezzük, de csak abból, mert taknya-nyála egyben meg tüsszög, honnan tudnám? Meg ki nyomná fel a csoporttársait?
Na mindegy, én demonstratíve kézfertőtlenítettem, mert a lány mellettem úgy köhögött, hogy a kézfejemen éreztem, a szembepasi meg prüszkölt. Úgyis megfertőznek négy óra csacsogás alatt...
Aztán megálltam fizu utáni bevásárolni, és teljesen elviselhető mennyiségű ember volt a Sparban. Az Aldiba többen mentek, szerencsére azt utálom.
A polcok full tele a hatalmas áruházban, csak mondom.
Vettem szagmegkötős babapúder illatú cicaalmot karanténos boltzár esetére, mert pár hét kibírható főtt tésztán, de a macska napi többször kakil és marha büdös lenne a lakás pár nap alatt. :DDD
Aztán még felvásároltam a fél pepcot háromezervalamennyiért, meg némi kiket.
Aztán jött Kócos és nőnapra felköszöntött egy tonna naranccsal, meg magokkal, meg bonbonnal és ez irtó cuki tőle, aki a hétköznapokban is nagyon figyelmes.
Aztán mivel szombaton kiderült, hogy NEM két, hanem EGY hét múlva lesz a záróvizsga (úúúúristeeeen!!!), én meg semmit nem tudok, hát nekihasaltam a nyelvtannak.
Aztán Bével elmentünk A Kedvenc darabomra és tíz perc múlva már a könnyeimet töröltem a nevetéstől.
Ma már megvolt a lebaxcsizós skype-unk, igazi kereszténynek, eredendően bűnösnek érzem magam. Nem tudom, mit tettem, de biztosan rossz. És reformátusként még csak meggyónni sem tudnám! :D
-Bassza meg?
-Az csak instrukció.
-Segítségre van szükségem.
-Vaan.
