Itt a tavasz. Rühellem.
Már most totál kint van az allergiám, a szemembe mintha percenként homokot szórnának, szétvakarom, nem kapok levegőt, sminkelni sem tudtam. Kezdődik.
Ritka szép telünk volt, hiányozni fog.
Egyébként is szétestem kicsit és húzós, programokkal teli hét lesz.
Pénteken rendet raktam, tanultam, epiláltam. Szombat hajnalban felkeltem, smink, frizura, táska bepakol, palack vízzel megtölt, kabát, sál fel, majd úgy döntöttem, hogy leszakad a hátam és nem akarok mééég többet ülni, hát levetkőztem, úgyis jön Bé a szüleivel, lehet, hogy maradni sem tudnék végig.
Úgyhogy várakozás közben mivel Bé szülei a NÉBIH főellenőrei, agyonfertőtlenítettem a legkisebb zugot is, nagyon szépen csillog a lakás. :)
Anyu is felugrott, levitettem vele a szemetet.
Aztán végül közbejött valami Bééknél, de jött Kócos és valahogy nem tudok nagyon lelkes lenni. Fogalmam sincsen, miért. Pedig imádom, meg irtó cuki, meg olyan lábakat akarok, mint neki van. (Ezért mondjuk a hétvégén egyszer(!) kardióztam, hmmm.)
Aztán vasárnap délután találkoztunk volna a cimbikkel, de miután egyikőjük kijelentette, hogy négy napja fekszik a láztól, meg nem tud nyelni valami betegségtől, DE ne aggódjunk, ő így is odajön, hát én lemondtam. Tényleg nem fér bele a napirendembe, hogy kidőljek... Bánom, de jó döntés volt.
Aztán írt egyik barátnőnk, hogy megint elvetélt, és erre nem is tudok támogatót írni. :(
Nem volt a legjobb a hétvégém...
A héten elugrunk Nagyikához, meg lesz színház, társasozás, kvíz, elindul az új nyelvtanfolyam is, megy tovább a régi, plusz tanulni rá, talán egy tánc, plusz Kócos és pms-em van az allergiám mellé. Háááát, gatyát felköt.
(És akkor még a pandémiás helyzet miatt minden nap haza kéne cipelnünk a gépeinket. Hát, én nem fogom. Nem bírok cipekedni, táska nélkül járok, napi két órát tömegközlekedem és gyalogolok, három este nem is direktben megyek haza a cégtől, és ha megbetegszem, nem akarok dolgozni a karanténban.)
