Tobber életblogja

14 éves a blogom.

Holnap leszünk egy évesek Kócossal.

Nagy dolgok ezek.

Ha valaki 14 éve elmeséli, milyen szabad, független, vidám és boldog életem lesz 2019-ben, egyszerűen nem hiszem el neki.

Ha úgyis mentek okmányirodába valamiért, nyissatok ott Ügyfélkaput. Kb. öt perc, utána az adóbevallás a weben alapszituban megvan két perc alatt az 1%-os nyilatkozatokkal együtt. Meg egyébként is hasznos.

---

Az azért baszcsizza a csőrömet, hogy az adóm 1%-a is ötszámjegyű összeg, mert rohad a kórház, ahol műtöttek és patkányhulla van még a puccos környékemen is az utcám végében és akkor még Lölöről nem beszéltem, de ment a cicámat megmentő/kikupáló alapítványnak, használják csak további cuki cicákra.

---

Ma volt skype-tárgyalásom, beadtam az adóbevallásomat, végigmentem egy online oktatóanyagon vizsgával, távolról megbuherálták az SAP-mat, beszéltem valami szerb help deskkel, akik kettő perc alatt megoldottak valamit, le is döbbentünk, megszereztem főnököm jóváhagyását két átalakításhoz, ergo megkaptam a nyakamba a lebonyolítását, meg ugye dolgoztam. Egy hosszabb anyagom frissen csillog-villog a céges központi intra főoldalán.

---

A héten kétszer futottam össze az ex-Nagyfőnökkel, aki nem engem választott, elsőre véletlenül, és meg is lepődtem, minek small talkol, hogy látott a facebookon, merre jártam (khöm), másodszor meg "spontán" felém járt. 4 emelet van köztünk, véletlenül pont most jött arra.

Azért nem voltam túl szívélyes, tudja ő, hogy bánt a dolog.

A tanácsadónőnk naponta átjön tíz percekre csacsogni, megbeszéltük, hogy a mostani főnök könnyebb ember, akármilyen impulzív alkat is. :D

Hogy ne tűnjek akkora kultúrbunkónak:

Jártam az elmúlt hetekben népzenei koncerten, meg a Katonában a Fejes Endrés Rozsdatemető 2.0-n, a Rózsavölgyi Szalonban az Alföldis Diplomácián, van jegyünk a következő napokra ugyanide Ibsen Rosmersholmjára, illetve a Katonába a Berlin, Alexanderplatz-ra és az Ithakára is még a szezonban.

De azért konditerembe is járok. :D

Szombaton kocsiba ültünk Bével és Bézséjével, irány Bé szülei, ahol tisztes húsleves, rántott hús, diós süti, gyümölcs hétvégi ebéd, és némi kutyázás után átmentünk a határon a hoki vébére.

Röviden: ideális időjárás, szép kisváros, kedves emberek, fantasztikus (úúúúristen, hogyan lehet ilyen szépen, gyorsan, pontosan, látványosan játszani???) játékosok és csapatok. Jól szervezett fanzone nagy kivetítőkkel azokra a meccsekre, amikre nem vettünk jegyet a stadionba, hangulat, poénos szurkolók és zse-ni-á-lis kabalaállat.

A sör finom, a stadionban mellettem ülő 18 éves német cukiság barátkozása is (tényleg nem én hajtok erre a korosztályra, megszólítanak, na).

Vasárnap hajnalfelé haza 250 km, reggel már munka.

Fáradt. Vagyok. Nagyon.

A macska azóta szeparációs szorong, mint a megismerkedésünkkor, alig bírom levakarni, még p.siléskor is a lábamhoz ül, éjjel sír a hálóajtó előtt.

És sztem most nem bírja Bééket, ellopták a gazdit két napra. : D

(https://secure-mediadb.kicker.de/news/1000/1020/31000/artikel04/1049134/macejko-1557752669_zoom19_crop_800x600_800x600+100+16.jpg)

Hétfőn lakógyűlés, meghallgattunk egy jelöltet. Végre jó sokan megjelentek, a két botrányos szomszéd közül egyik el sem jött, a másik sértődötten támasztotta a falat, majd arrébbment telefonálni, én mentem utána öt perc várakozás után, hogy akkor várjunk-e rá.

Majd benyögte, hogy van ám valami felújítási pályázat, de nem mondja meg, hol, és elment. Faszom.

Jó, ki telefonáljon utána.

Kiderült, hogy kb. senkivel nem áll szóba (itt már nagyon összeröhögtünk, hogyan lehet valaki ennyire szánalmas), szóval hívtam én. Akivel legutóbb konfliktja volt (nem érdekel).

Nem volt hajlandó semmi többet mondani róla. Értitek, tud lehetőségről, hogy ne kerüljön fejenként saját zsebből 600-800 000 Ft-ba egy bizonyítatlan ázás miatti* felújítás, erre titkolózik. Annyira seggfej emberek vannak!

Bevállaltam, hogy kinyomozom. Most nincs a kerületben, de figyelni fogjuk.

Az egyik öreg benyögte, hogy ő nagyon szeret itt élni, és hogy a legtöbben milyen jófejek, csak a tudjuk kit kéne kivetni magunk közül, mert felháborító. És akkor tíz ember együtt bólogatott.

Írt a kertészmérnökünk, hogy ne állítgassa már állandóan át az öntözőt, mert kirohad minden, és így hiába ültettek. Tagadja. Ezt is, persze, kotnyeles vén hülye.

*Egyik lakó becsöngetett most a nagy esőzéseknél, hogy mutassák már meg az ázást: semmi(!) folt nincsen a falon, megmutatták, hogy a járólap a konyhában hol van feljőve.

Nyilván nem a foltmentes plafonról ázástól. Elképesztő...

---

A HR-ünk újabb remeke, hogy rámsózott mindenféle olyan feladatot, amihez közöm nincsen, de vagy harmincan telefonáltak, hogy azt nem is úgy kéne, és így hülyeség. Már untam lepasszolni őket, hogy az észlényt kérdezzék, én csak továbbítottam a dolgokat.

Jártam Milánóban. Alaposan megterveztem, hogy beleférjen a legtöbb látnivaló.

Egy igazán élhető, szimpatikus nagyvárosnak tűnik! Sok zöld, szép épületek, a lakók kényelmét szolgáló ötletek.

Végtelenül kedves emberek (ne feledjétek, naponta 2 órát ingázó ember vagyok, Budapest, kettő metró, oltári sok a tahó!), ők segítőkészek, bájosak, mosolygósak, csacsogósak. Szinte mindenki beszél angolul, aki nem, az cukin magyarázott olaszul, én cukin makogtam spanyolul, és simán értettük, mit akar a másik. :D

Napokig mosolyogtam mindenkire, úgy feltöltött, hogy létezik zombiarc-mentes hely a világon! Eddig Madridot éreztem a leginkább magaménak, Milánó méginkább. Szeretem a nagyvárosokat. :)

---

Reggel elrohantam, és netes tanácsok alapján nem hagytam magamat lerázni, hogy a hónapokig foglaltnak mutatott időpontra jegyet szerezzek az Utolsó vacsorára. Még az ajtón is hatalmas tacepao, hogy esélytelen jegyhez jutni két héten belül. Elkeseredek, elfordulok, aztán beugrik a netes intelem, meg hogy nem sűrűn járok megint erre. Sorbaállok, előttem a spanyolok tudnak venni, értem is, hogy mára kérik, reménykedem. A tündéri csaj még hagyott is az időpontok között válogatni. :D

---

Milánóban mindenki végtelen könnyedséggel lazán elegáns. De mindenki, idős nénik és fiatal férfiak is, millió styleinfluencer. És teljes természetességgel viselik a csodás ruháikat, kiegészítőiket, semmi görcsös erőltetettség. A nők 70%-a sportcipőben, hozzá kosztüm vagy vászonnadrág, mégis mind egy-egy díva. Elképedtem, hogy idősek, fiatalok, és minden pasi is stílusos (itthon szerintem legalja kategória, ahogyan férfiak öltöznek. Pedig itt is biznisz-negyedekben közlekedem.) Ápolt frizura, smink, kellemes volt az egész összkép.

Meg a pizza is isteni.

---

18 fok, ideális turistaidő, tűző nap, a hajam tart, a sminkemet a Sephorában felfrissítették csodásra.

---

Mindenen, de tényleg mindenen végigrohantam, a díszletből megtippeltem, mit próbálnak a Scalaban, megnéztem múzeumot, járkáltam a Dóm tetőormán, stbstb., majd délután négy körül éreztem, hogy elpityerednék... Egész nap két snickerst ettem csak futtomban, szal átmentem pizzázni egyet az étteremnegyedbe a csatornához. Nyami.

---

Hazafelé a reptéren négy órát tökölve (fapados, csak éjfél körül indult végül) látom az instán, hogy olasz ismerős Nápolyból felköltözött, bakker, összefuthattunk volna!

Malpensán bezárt minden bolt, ellenben szuper a wifi, letöltöttem a Netflixről jópár részt az eggyel régebbi, tartaléknak vitt telefonomra és offline nézegettem a gépen.

---

Időben írt a wizz, hogy késik az indulás, így maradt időm egy padon napozni tíz percet egy kastélyparkban, majd még aznap éjjel spuri haza. 2:40-kor keltem, másnap 2:50-kor feküdtem le.

Reggel már munka.

Nagyon. Fáradt. Voltam.

Az én macskám a tökéletes Maugli, de nagyon leleményes.

Tegnap átjött Kócos éjszakára, de izé... hát nem a cicával foglalkoztunk. Hallottuk, hogy tökörészik az ágy tövében, majd egyszercsak kihúzta az ágyfiókokat és lépcsőnek használva a legfelsőbe kényelmesen belekucorodott, nézegetett minket. :D

Imádom ezt az időt. A hajam nem, az szörnyű. Meg néha tökigázom, de nem baj, nem sokat tartózkodom az országban. :D

---

Főnököm kiadott egy feladatot nekem is, kolléganőnek is. Ha nem csacsogunk ebédnél, nem derül ki, hogy én már lassan el is készülök vele. Gyönyörűen kidolgoztam.

---

Egyik új vezetőnk aggódó arccal behív magához, ülnek nála páran.

-Szükségünk van rád. Kéne egy ember az assessment centerhez, aki profin tud fapofával kötözködni... Rád gondoltunk.

-:’DDDDDDDDD

Még mindig röhögnek azon, hogy véletlenül az én pozim, az én cégemnél lett kiírva egy nagy állásportálon.

Én azért izgultam kicsit, de tisztáztam. : D

---

Aki nekem vinnyog, hogy napok óta ömlik az eső, annak válaszolok, hogy el is húzok délre. Nevetnek, majd megmutatom a beszállókártyámat.

---

Béká hívott minket bulikázni, június 2-án érek rá először. :'(

---

Tegnap színház után megkérdezte Bé, Kócossal miért csak Marvelokat nézünk.

Elgondolkoztam. Egyrészt csak háttér időkitöltés két szex között (és Kócosnak nagyon-nagyon tavasz van : D), másrészt kb. 2-3 hétvége alatt nézünk meg egy filmet, jópár részletben. Ahhoz épp elég a limonádé. És sorozat, a sorozatokat szeretem, meg a kocka dolgokat.

Olyan, mint másnak a tévé, én meg azt utálom…

Meghát ő IT egyetemista, sztem nem értené élvezné Tarr Bélát. Juniorral a Bond-filmeket néztük sorban. (Btw. Junior bejelentkezett, hogy újrakezdené. Meg Testnevelésiegyetemista, meg Jogiegyetemista, meg nemtudommárhogyanhívtam, a vörös.)

De leginkább totál agyhalott vagyok szombat estére bármi magas kultúrához.

Kialakult a napirend, Kócos átjön szombaton öt felé, vasárnap 11-ig marad. Este kaját rendelünk, filmezünk, cicázunk, szokásos, rendszerint korán belealszom, akármit is csinálunk.

Nekem a vasárnap reggel a legfontosabb a héten. Felébredünk, nem kell rohanni a munkába. Órákig az ágyban dumálgatunk meztelenül, megmasszíroz. Szállítja a kávékat. Készít reggelit, megterít, tovább kényeztetjük egymást.

Szerintem ha ez a pár óra feltöltődés nem lenne, nem bírnám a hétközbeneket.

Aztán tegnap még beültem egy kávézóba rég nem látott kolléganővel.

Aztán átmentünk és felköszöntöttük Nagyikát anyák napján.

Az ország egyik legidősebb embere, de annyira jó humora van! "Ne szólj szám, nem fáj fejem, DE olyan részegen..." :'DD

Arra emlékszik, hogy 35 éve uszodába hordott. Én nem emlékeztem rá!

Aztán hazaérve rádöbbentem, hogy nem tudom, fizikai valójában hol a dombornyomott bankkártyám. Hetente rendelek vele neten, de tudom a számait. Hát felforgattam az iratos szekrényt, az összes helyet, ahová eltehettem! Sehol. Mikor is használtam? Azt csak külföldön, tavaly meg nem jártam kint... Hopp, Judós3-mal, Béékkel Horvátország! Milyen tárcát használtam ott? Na megvolt a tárca, és a bélése mögé becsúszva a júniusig épp jó kártyám! Fuh, nem szoktam elhagyni, jól van.

Aztán elrohantunk táncolni. (Belépve Gé és I beszélgettek. Igen, most ott tartunk, hogy soha többé...)

Aztán fergeteges este kerekedett, sok kedves ismerős, flow, meg minden, táncoltunk három órát és Gével végigökörködtük. Nem tudok rá szebb kifejezést. :D

Aztán többen odajöttek, hogy milyen profik vagyunk, pedig néha azzal szórakoztunk, hogy ismerősök mozgását utánoztuk nagyon berozsdásodott a mozgásom már. :/

Aztán éjfélkor nem bírtam magamat rávenni a hajfestésre, inkább felkeltem korán, és amíg hatott a festék, kitakarítottam a fürdőt, meg rendet raktam.

Ha már utálom a májust (születésem hónapját), akkor töltsük meg sok programmal.

A táska méretben tökéletes. Előre dolgoztam. Kinyomtattam a repjegyet, biztosítást. Az előre megvett fast track belépőjegyeket. Menetrendet. Ha tönkremenne a telóm. Lenejlonoztam mindet. Power bank feltöltve. Átolvastam blogokat, utazómajmot, bédekkereket. Screenshotoltam mindezt és az útvonalakat, ha nem lenne netem. Lemértem a távolságokat a látnivalók közt, ahol nem megy gyalog, feltérképeztem a tömegközlekedést. Megterveztem a napot, pontos sorrendet, tennivalókat, tól-ig időpontokat, beterveztem fennakadást.

...egy napra elutazom.

...és ma még reggel találkoztam Szomival, odaadtam az ügyvéd díját.

Aztán hívott, hogy átadta. Oké.

Aztán Anyu felügyelte a kéményseprőket, akik imádták a macskát.

Aztán hívta a balesetit, mert apám a szombati hangverseny után felpattant, hogy rohan cigizni és elvágódott a lépcsőkön. Azóta szédül.

Aztán apám behisztizett, hogy nincs kedve menni. Hát nem mentek.

Aztán cseteltem a keresztfiammal, menő 8 éves. Lefotózta, megmutatta az új szobáját.

Aztán egy vezetőnk egy hónapja tartozik búcsúajándékok árával, néha rászólok, "de nincs nála pénz". Úgyhogy ma átküldtem a számlaszámomat, hogy utalhat is.

Utalt.

Aztán a metrón lezuttyantam exem, Dris anyukája mellé. 20 éve imádtuk egymást!

-Szia, kedvenc exanyósjelöltem!

-Szia, kedvenc exmenyjelöltem! :D Még mindig nagyon szép vagy!

-Mesélte a fiad, hogy egy hokimeccsen tal...

-A fiam hülye.

(Szerk.: az.) Na és innentől megtudtam minden bunkóságát. Kérdezte, hogy régen sem tudta kezelni az indulatait, ugye. Hát, nagyon nem. :'(

És azóta sem ment szakemberhez.

Azóta is pumpolja sokmillióval, de mindent elkölt.

Aztán este körömlakkozom, váratlanul csöngetnek, lenti szomszéd egy kképviselőjelölt anyagával. Behívtam, majd' egy órát beszélt.

Most már szeretnék enni, szépülni, olvasni, durva tempójú lesz a május.

Jesszusom. Kiugrottam a közjegyzőhöz, mert nem ért rá házhoz jönni. Egyetlen titkárnős fénymásolást és a helyettesével hitelesítést 35(!) perc alatt végeztek el, ebből a fénymásolás (kettő igazolvány!) volt az első harminc.

Időpontra mentem.

Nem szoktam ilyen helyekre járni, ez normális?

Ha nekem ilyen tempóval dolgozna a titkárnőm, első próbanapján repülne.

Addig összehaverkodtam egy kétéves kislánnyal, aki kiszökött az egyik megbeszélésről és anyuka utánalesett, hogy nálam jó helyen lesz.

Naszóval amíg játszottunk, többen megdicsértek, hogy milyen szép a kislányom. Tejfölszőke fürtökkel, kék szemekkel. Csak mosolyogtam. Esélytelen �.

---

A kollégákkal jelentkeztünk újabb önkénteskedésre. Nem unjuk. :)

---

Ma többször váltottunk pár szót a jelenlegi igazgatómmal. Meg röhögtünk nagyokat.

Végigrágtam a kis bizalmasaimmal: jobb nekem a mostani főnökömmel. Sokkal.
Nem aggódunk, a réginek mikor milyen kedve van valami igazságtalansághoz.
Elmúltak a komoly bélgörcseim, már csak stresszes időszakban bukkan elő 1-2 napra.
Az újjal nagyokat nevetünk. Szép kihívások elé állít nehéz feladatokkal. Komolyan vesz. Reggel ráírtam egy sms-t, hogy csináljon meg valamit, mire beérek, ő meg elmegy valahová, csak ezért felugrott hozzám.
Őszinte.
A régi Nagyfőnök úgy beszélt velem, mint aki hülyének tart. Meg a nőket. Meg a pestieket. És nekünk szidta.

És akkor a kis csapatomtól is meg kéne válnom, akikkel ma harsányan kacagtunk ebédnél, másik cégtől is hozzánk kéredzkednek kollégák nevetgélni, mennek a körlevelezések, programszervezések.

Nem is vágyom el a jobban fizető poziba…

---

Té kérte, hogy mutassak meg neki egy szoftvert. Két hete nem talál időpontot, a mai estét szúrta ki. Direkt ráírtam tegnap, hogy áll-e még a szitu, mert akkor haza kell vinnem a gépemet, reggel be kell hozzam a laptoptáskának használt retikülömet. Persze, hogy olvasta, nem válaszolt. Hát táska nélkül jöttem. Majd megmutatom jövő héten, home officeban leszek egyik nap…

Még mindig szétrobbanok!

Lementem este kondizni, lefárasztottam magamat.

Lementem reggel kondizni. Dettó.

Átjött Hokis kekszelni, nagy kedvenc.

Ettem ch szegényet, csirke-köles-saláta.

Cicáztam.

Néztem sorozatot.

Mostam.

Este mennék táncolni, de az ízületeim ezt már nem bírnák 24 órán belül.

És még mindig feszít belülről a nemtommi!