Jártam Milánóban. Alaposan megterveztem, hogy beleférjen a legtöbb látnivaló.
Egy igazán élhető, szimpatikus nagyvárosnak tűnik! Sok zöld, szép épületek, a lakók kényelmét szolgáló ötletek.
Végtelenül kedves emberek (ne feledjétek, naponta 2 órát ingázó ember vagyok, Budapest, kettő metró, oltári sok a tahó!), ők segítőkészek, bájosak, mosolygósak, csacsogósak. Szinte mindenki beszél angolul, aki nem, az cukin magyarázott olaszul, én cukin makogtam spanyolul, és simán értettük, mit akar a másik. :D
Napokig mosolyogtam mindenkire, úgy feltöltött, hogy létezik zombiarc-mentes hely a világon! Eddig Madridot éreztem a leginkább magaménak, Milánó méginkább. Szeretem a nagyvárosokat. :)
---
Reggel elrohantam, és netes tanácsok alapján nem hagytam magamat lerázni, hogy a hónapokig foglaltnak mutatott időpontra jegyet szerezzek az Utolsó vacsorára. Még az ajtón is hatalmas tacepao, hogy esélytelen jegyhez jutni két héten belül. Elkeseredek, elfordulok, aztán beugrik a netes intelem, meg hogy nem sűrűn járok megint erre. Sorbaállok, előttem a spanyolok tudnak venni, értem is, hogy mára kérik, reménykedem. A tündéri csaj még hagyott is az időpontok között válogatni. :D
---
Milánóban mindenki végtelen könnyedséggel lazán elegáns. De mindenki, idős nénik és fiatal férfiak is, millió styleinfluencer. És teljes természetességgel viselik a csodás ruháikat, kiegészítőiket, semmi görcsös erőltetettség. A nők 70%-a sportcipőben, hozzá kosztüm vagy vászonnadrág, mégis mind egy-egy díva. Elképedtem, hogy idősek, fiatalok, és minden pasi is stílusos (itthon szerintem legalja kategória, ahogyan férfiak öltöznek. Pedig itt is biznisz-negyedekben közlekedem.) Ápolt frizura, smink, kellemes volt az egész összkép.
Meg a pizza is isteni.
---
18 fok, ideális turistaidő, tűző nap, a hajam tart, a sminkemet a Sephorában felfrissítették csodásra.
---
Mindenen, de tényleg mindenen végigrohantam, a díszletből megtippeltem, mit próbálnak a Scalaban, megnéztem múzeumot, járkáltam a Dóm tetőormán, stbstb., majd délután négy körül éreztem, hogy elpityerednék... Egész nap két snickerst ettem csak futtomban, szal átmentem pizzázni egyet az étteremnegyedbe a csatornához. Nyami.
---
Hazafelé a reptéren négy órát tökölve (fapados, csak éjfél körül indult végül) látom az instán, hogy olasz ismerős Nápolyból felköltözött, bakker, összefuthattunk volna!
Malpensán bezárt minden bolt, ellenben szuper a wifi, letöltöttem a Netflixről jópár részt az eggyel régebbi, tartaléknak vitt telefonomra és offline nézegettem a gépen.
---
Időben írt a wizz, hogy késik az indulás, így maradt időm egy padon napozni tíz percet egy kastélyparkban, majd még aznap éjjel spuri haza. 2:40-kor keltem, másnap 2:50-kor feküdtem le.
Reggel már munka.
Nagyon. Fáradt. Voltam.
