Celebspottingoltam Berki Krisztiánt, aki aláírást gyűjtött a HÉV végállomásán (értsd: a fele utazóközönség nem is budapesti). Pacsizgatott két naív tinilánnyal, kérdezgette, hány évesek. Tizenhat. Hát, őket még hiába győzködöd.
Szombat reggel elugrottam Bével Véék új helyét megnézni, pezsgőzni bruncholni és gyorsan lefixálni a római út részleteit, lefoglaltuk a neten a főbb belépőket, ne kelljen sorbanállni, érzem, hogy kevés lesz az idő mindennek a tizedére is, Vé kikérdezett Judós3-ról, jé, még itt tart, pedig szabad a srác. :D
Aztán futás az eső elől, gyorsan be az ikeába, ami nettó öngyilkosság szombat délben esős időben, de kellettek a fiókrendezők, hogy be tudjam fejezni a pakolást.
Kicsi a világ összefutottam két kollégával nagy örömködve, aztán t.kigázva haza, mert jött Kócos.
Próbáltam kedvesebb lenni a szokásos önmagamnál, de olyan gyomorgörcsöm volt fél éjjel, hogy inkább hagytam a hálóban aludni és a kanapén fetrengtem az éjszakai nagyvad kismacskám örömére. Megszokta, hogy otthon vagyok, úgyhogy most bújósabb.
Kócos is bújós és ha én irányítok, tökéletes a keksz, nagyon el vagyok kényeztetve.
Vasárnap délben elkapott a kísértés, hogy visszafekszem aludni, de inkább írtam egy 10 pontos to do listát a hétre (Bé: kockás papírra!!), amiből hetet estig teljesítettem.
Így lett készen a nappali 7/8-a, olyan, mint egy skandináv bemutatószoba, csak a dekor hiányzik, bár a saját festményemet felakasztottam már. (Meg a szőnyeg és függönyök, de azok továbbra sem lesznek, mert pollen, meg macska, meg könnyebb takarítás, meg úgysem látnak be.)
Közben betettem egy zablisztes almás pitét is sülni, úgyhogy a tiszta és rendezett lakásban fahéj és vanília illata terjengett, áááá, de finom!
Marad a konyha újragondolása és átrendezése, meg pár kidobásra ítélt cucctól szomorú szívvel megválás.
Látszik, hogy az ősz/tél/hideg az én világom, egészen felpörögtem a nyári punnyadás után.
A macska még kering, mint a gólyf.s, jelölgeti, felfedezgeti az új helyeket, áttolt dzsungelét, bútorait, de láthatólag megtalálja a helyét. A kanapém közepén, méteresre nyúlva, nehogy odaférjek...
Hihetetlenül jó érzés a rendezett lakásban létezni.
Fáradtan beültem egy kád langyos vízbe, a bőröm szétvakarom, nem mertem melegbe, aztán hátradőlve végigolvastam Sixx aktuális hogyvolt-ját az új trashrealityről, és nagyon hangosan röhögtem.
(Igen, továbbra is kiválasztok évi 1-2 trash álrealityt, amiről ír a hogyvolt blog ÉS bugyuta, de bikinis lányokkal van teli ÉS neten elérhető így tévé híján, aztán örülök, hogy nincsen tévém a posztokon remekül elszórakozom.)
Szinte jól is lennék, ha az armageddon vihar miatt nem lettem volna fent egyig.
És ma nem biopsziára mennék...
