Azért félek kicsit kb. 20 nővel összezárva lenni (ha elvonulnék, van medence, bót a közelben, szabadtéri koncert egyik este, kocsi velem, közelben egy szép rom, gyerekkoromban sokat látogatott arborétum, outlet, egyébként meg jófejek ám a csajok).
Csak amikor kiscsoportosan együtt vagyunk, no, akkor előjön "a mindig hülye a férjem", vagy a "bezzeg de kincs a férjem, mert 4 napig ő eteti a kutyáját (ejj, de jófej!)", "visszamegyek hozzá, mert annál azért jobb, mint egyedül" témacunami.
Na ezektől a mondatoktól a hideg ráz. Jaj, szar az életem, jaj, de nem lépek semmit egy kis boldogságért, fejlődésért...
Mondjuk általában csöndben maradok, de úúúúgy felráznám őket, hogy héló, egy életed van (asszem), lehetsz boldog, ne sírj már!!!
Persze tudom, még mindig boldogabb kifogásokat keresni és lelki nyomort elviselni, mint kitenni magukat kihívásoknak, kockázatoknak, kalandoknak, több évnyi tanulásnak, körülmények átalakításának, hogy megtalálják, mi a jó valójában. (Egy baromi drága hobbink van, nem lehet akadály a spórolás, na.)
Félek, ez nagyobb tömegben nekem túl sok lesz. De mivel jólnevelt vagyok, és semmi közöm mások életéhez, négy nap némaságra vagyok ítélve, váááá. :D
Majd rinyálok a kis feminista csoportjaimban, ott megértenek. :)
De mint említettem, ők jófejek, ez csak egy korlelet. Szerencsés vagyok, hogy sokszáz kollégám van, abból akad pártucat laza.
