...aztán még a Kolleginának is készítettem, elküldtem neki a lányával, imádta.
...aztán babáztam is, mert a kolléga gyereke a nyakamban akart lenni. Édes. :)
...aztán eljuttattam az összegyűjtött kupakokat a kolléganőnek, aki egy hete nem jön le érte.
...aztán kifizettem a búcsúajándékát egy gyes-re menő lánynak.
...aztán váratlanul beállított a kávéfőzős, aki két hónapja vitte el a céges kapucsínófőzős csodát egy hétre(!) javíttatni, majd kijelentette, hogy leégett a panel(???), mert víz ment a gépbe(???). Amikor megjegyeztem, hogy ez egy kávéfőző, szoktak bele vizet tölteni (kb. 50 kolléga használja a kettőt), fintorgott.
Szerinte 90 000 Ft a kár, mennyit fizetünk belőle? Én állok ott kukán, mi közöm hozzá, mondtam, hogy nem tudok nyilatkozni.
De ez a gép 800 000 Ft. Szerintem nem, mindegy.
És különben is le van esve két előlap, és akkor inkább fel is mondanák a szerződést.
Én meg mondtam, hogy nem tudok hozzászólni és most már mennem kell, úgyhogy otthagytam, majd keresünk másik beszállítót.
...és még neki van a kellemesebb hangneme.
Plusz még dolgoztam is.
Néha úgy érzem, kicsit sok történik egy-egy nap.
