Tobber életblogja

Azt írja egy nem európai tinderes srác, hogy nem is látszik, Pesten húsvét van. Az utcán sem ünnepelünk, meg a bárok és night clubok sincsenek feldíszítve.

Jogos.

---

Imádom Budapestet.

Olyan az utcám, mint egy kis Balaton-közeli településé. Öreg fenyők, tölgyek, bimbózó kertek, krókusz, ibolya és százszorszép. Az eső miatt seregnyi giliszta. Hangos madársereg, egyetek.

Cica ugrik 30 cm-t egy öt méter magasan szálló szarka után. Nyestek, sünök, róka is előfordul.

Miközben 15 perc gyalog a metró, pláza, a lüktető élet. Gé nyúz, hogy élvezzük ki, de irtó álmos vagyok.

Egyik kolléganőm lecsapott rám, hogy maradt egy fölös jegye. Egy olyan darabra, amit Bével lenne jó megnézni. Sztem elmegyek vele is, mert nagyon-nagyon.

Bodó Viktor rendezés. Már ez garancia. Keresztes Tamás. Korunk zsenijei.

Gogol Egy őrült naplója (kuss :D).

Fuh, elsöprő, drámai előadás.

Amikor a végén felállsz és... és nincs mit mondanod. Egy cigi a kihalt, esős éjszakában a taximat várva, házak között kukucskál a díszesen kivilágított parlament, valahol lent sötéten hömpölyög a Duna, József Attila nézi.

Imádom, hogy itt minden este száznyi értékes program van, csak ne lenne az a sok munka/bkv előtte, pont az érdekesre leszünk fáradtak.

---

Aztán volt húsvét szülőkkel. Húsvéti csoda, hogy 15 perc alatt hogyan bukkant fel minden szokott téma, pl. milyen vicces OV, ahogy sonkát főz, ezt meg is néztük óránként (szvsz sík részeg volt). Fél éve nem kapcsoltam be a tévémet, előtte is max. hoki, darts vagy fontos meccsre, úgyhogy az M1 töményen sokkolt.

Vezettem, nem ihattam. Ellenben OV.

15 perc alatt négyszer hangzott el, hol találom a szalvétát, pedig látok ÉS volt egy a villám alatt. Amint koszoltam, Anyu már tolta is félre a kezem, hogy újat tegyen oda.

És 4x hangzott el, hogy apu csinálta a tormakrémet, úgyhogy egyek, bár 41 éve nem eszem meg.

Meg egyébként is mindent 4x egyeztettünk. Elmesélték, mit látok az asztalon (főtt tojás, sonka, hagyma, meglepetés!), mondom, hogy hülyének tartanak.

De cukin magyarázták, apu hol szedte a tormát, ő pucolta a hagymát, mennyi ideig főtt a két féle sonka. Én sutyi meg nyersen eszem itthon.

Apám nagy mennyiségű festményt, rézkarcot vásárolgat, majd ott porosodik egymáson az ágy mögött. Kölcsönkértem valamelyiket, fél év alatt megunom a dekorációimat, visszahozom. Apám lelkesen kb. a felét nekemadta volna.

A parasztbácsis, a nyomasztó Szász Endre, akvarell nem megy a kecómhoz, egy szépséges kicsike Szalay Lajos nyomatot választottam óarany keretben. Halászbástya.

A művészről annyit érdemes tudni, hogy a grafika úttörője volt. Picasso szerint a saját, és Szalay nevének kell fennmaradni a 20. századi grafikusok közül.

---

Lelkiismeretfurdalásom van, nem vagyok jó gyerek.

---

Aztán tinderpasikat ráztam le, mert vagy beképzeltek, vagy sumákoltak, inkább néztem sorozatot. Még Hokist is lepasszoltam. És megyek ma is gyúrni, HA megszárad vmelyik sportmelltartóm. Nem nagy a kockázat, délben teregettem ki, becsszó nem akarattal (<---ugyanitt megjegyezném, hogy demotiváló kifogásokat írtam reggel Békának, de ez nem jutott eszembe).

Menzesz 8. nap.

50 perc kondi után jutottam ájulásközelbe.

Mindegy, teljes hát-váll nagy súllyal lenyomva, kis comb is. Holnap újra próbálkozom, makacs vagyok, és a tendencia alapján csak 30 percet kell kibírnom.

Kondiba menet összefutottam a szomszéd családi ház lakóival, velemkorú pár. A kicsit még babakocsiban láttam, most mellettük totyogott.

És Down-kóros. Próbáltam nem mutatni a végtelen meglepődésemet, beszéltem hozzá, nem reagált, úgyhogy eldumcsiztam a szülőkkel kedvesen.

Remélem, nem látszott a fejemen, még sosem ismertem senkit, akinek ilyen babája született.

Vajon hányan reagálják le hülyén?

Most, hogy ezt mindenki feldolgozta, egy jótanács:

A láb-hát naphoz (tudom, két nagy izomcsoport ne menjen egy nap, dehát ezek a problémásak!) nem elég napi egy adag pattogatott kukorica, 4 üres kávé és egy csokitojás.

A 70. percben kiájultam az öltözőbe. De addig jó volt, felpörögtem, hajat festettem, kitakarítottam, szanáltam a fürdőben.

Beszéljünk.

Magamat egy megbízható, közepesen szorgalmas, átlagos nőnek tartom. A környezetem elfogad, kedves, vidám embernek tart, asszem.

Próbálok jól kinézni, fejleszteni magamat, mindig tanulok valamit, nyelvet, varrást, táncot, van két diplomám, jólfizető állásom, ahol nehéz helyzetben is odateszem magamat.

Érdekel a kultúra, a világ, társadalmi gondok. Szeretek gyerekek közt lenni. Meg vezetni. Meg kertészkedni, társasozni, strandolni. Meg szexelni.

Van hitelem a zöldségesnél, ha nem viszek pénzt, kollégáim rámbízzák az anyagi dolgokat, a kényes ügyek elsimítását, exNagyfőnök PIN-kódjait, jelszavát tudom.

Segítek a vak bácsiknak.

Ezeket azért írom le, mert átlagos ember vagyok.

Sokáig voltak gondjaim, főleg étkezési, meg nehezen viseltem szakítást, stresszt. Ki nem.

Vagy depressziós voltam, vagy végtelenül energikus és nagyon kreatív.

Hullámzok a végletekig, párhavonta.

Aztán jött végre rendes diagnózis előbb pszichológustól, majd pszichiátertől. 41 évesen.

Ez bipoláris zavar. Enyhe formája, nem adom el a házat hipomán időszakban, csak egészen szépeket alkotok, nagyon magabiztos vagyok. Fáradhatatlan.

Aztán hetekig minden inger kiborít, a napi 50 emberrel beszélgetés, a két metró oda, vissza is csúcstömegben. Néha hajat mosni sincs erőm. Kimászni az ágyból. Mosni. Van elég ruhám egy hónapra. Elég erős a megfeleli kényszerem, ezért oldom meg valahogyan a munkát.

December óta kapok egy hangulatstabilizátort, mást nem szedek.

Teljesen normális ember vagyok. Erős és külső ingertől független hangulatingadozásokkal.

Ma van a világnapja.

Forduljatok megértéssel hozzánk, mi is azzal fordulunk felétek, mert ultraszenzitíven átérezzük a gondokat.

És nem vagyunk csodabogarak. Minden századik ember az.

Te is ismersz párat. Csak talán nem is tudod...

Gondolkoztam, hogy írjak-e mentális gondokról. Mindenki környezetében előfordul, sokszor nem is tudunk róla.

Titkolni kell-e?

Beszéljünk-e, hogy ne előítélet legyen az emberekben, hanem megértés? Ne kelljen azt hallgatnia a betegséggel küzdőknek, hogy ez csak melankólia, lustaság, vagy szedd össze magadat, gondolkozz pozitívan, vagy te vagy a hibás.

Ma épp aktuális.

De előbb megpróbálok kimászni az ágyból és elmenni kondizni, mert tudom, hogy utána jobb.

Meg este hajat festeni, manikűrözni.

Ha.

Most meg végtelenül kiegyensúlyozott, de baromi álmos vagyok. Este későn megyek haza, jó lenne addig ébren maradni, számos kávé, kóla és egy tea van bennem...

Tegnap belépett az új kolléga.

Gépet ki tudja, mikor eszkábál össze neki az IT, ami egyébként egy hete ismét összeomlófélben, nekem nagyjából minden jogosultságomat elvették véletlenül, néha 1-1-et vissza tudok könyörögni, programok nem futnak, nem szinkronizálnak, menő. Ha valaki még emlékszik: a januári kérésemet ISMÉT lezárták elintézettként pedig nem csináltak semmit, közben kéne kérnem még két hasonlót, na azt garantáltan össze is kevernék.

Nem tudok olyan szájbarágósan, 2 évesnek magyarázós szinten megírni minden egyes lépést és hogy hol hibázzák el, hogy ne hibáznák el. Nekem viszont égetően kéne!!

Bammeg.

Naszóval a srácnak nyomtattunk cégismertetőket, hatalmas cég vagyunk, el lesz vele egy darabig, aztán várunk. Emailcíme már van. Hurrá.

És akkor elkaptuk a konyhában, hogy meséljen magáról, pont csak csajok voltunk bent nyolcan, ő meg bátran állta a sarat, leült velünk szembe és minden kérdésünkre készéggel és részletesen válaszolt. Pedig magabiztos, enyhén kekec nők vagyunk, de nem tudtuk megszorongatni. Már tudjuk, kivel szeretnénk összehozni.

Vannak új teljesítménycéljaim, meg fejlesztendő területem. Erre mit mondjak? Megmondta a főnököm, mik lesznek új feladataim (még nincsen elég), azokat mondjuk megugrom. Ha lesz rá időm.

Valamit elvehetnének végre.

Ma 100 fős rendezvény házon belül, nem én szervezem, úgyhogy fejetlenség.

Tavaly is az volt, de a két szervező kapott nettó 50-50 000 Ft plusz bónuszt ezért. Egy ilyenért.

Előtte évben egyedül szerveztem, pedig nem a munkám része, minden visszajelzés alapján a legjobb evör. Kaptam bónuszt érte?

Nem.

:(

Viszont maradt vagy 8 pizza, két kiló pogácsa, üdítők. Akiket kedvelünk, idehívtunk bandázni és eszegetni.

ÚjNagyfőnök megkért, hogy legközelebb megint én szervezzem, mert ez így káoszos volt. Célozni fogok arra a kis jutalomra.

---

Ma a pasi vezetőink megdicsértek, milyen jól nézek ki. Kb. fél éve nem sminkeltem, így eléggé érthető. (Plusz a szoli, meg az arcepilátor. Öregszem, kell a szupport.)

---

Fityfirity bácsi egészen jó ajánlatot adott a kecó kifestésére, gipszkartonozásra, lámpák, csap szerelésére, úgyhogy a nyaralós prémiumpénz egy része inkább a lakásra megy el.

Hallgatom, hogy másoknak mennyi a fizuja, és a sajátomat sem tartom kevésnek, főleg hogy a nálam okosabb kollégáimé is hasonló, de mások annyit keresnek, hogy évi 2-3-4 luxusabb út, újabb autó belefér. Hogyan? :O

---

Holnap és kedden kb. senki nem lesz a cégnél, legalább csendben lehet dolgozni, agyalok, mit kell még elintézzek, amihez nyugalom kell. Az errefelé ritkán van sosincs.

Amikor 3. órája túlórázva az SPS-en (igen, és fáklyákkal világítunk, brr!) az Ugrás a forráshoz ikon helyett Ugrás a fodrászhoz ikon jelenik meg.

---

Amikor az önbevallásos angol nyelvi szint kérdőíven passzív középfokot jelöl be minden(!!!) olyan kollégám, aki a slozi helyét nem tudja elmagyarázni, illetve pánikolva rohan hozzám, hogy vegyem fel a telefonját, mert "külföld" hívja.

Van ám itt önbizalom! :D

Megvettem az ásványokat a keresztfiamnak, nagyon rákattant a témára. Készítek valami húsvéti csomagolást hozzá, talán két tojás alakú karton közé ragasztom és felakasztom a kertjükbe.

Ugyanígy a tesója ajándékkártyáját.

A két kicsinek nem tudok mit adni... :/

Az anyai oldali egyik nagynéném csak miattam készít sült tarját. Azaz a többieknek nem készít, nekem elcsomagolja. :D

Tegnap este vettem egy mély levegőt és Judós3 különrakott cuccait lenejlonoztam, hogy kevés helyet foglaljon, betettem két óriási IKEÁ-s nagyszatyorba és levittem a pincébe. Meglepően sok cuccot hagyott nálam!

Majd anyunak fizetek egy taxit, hogy valamelyik reggel dobja el a srác konditermébe, ahol esténként (tessék-lássék) dolgozgat. A recepciós lányok ismerik, meg én is ráírok.

Végigbőgtem az estét, amíg elcsomagoltam a kis kedvenc dolgait, az apró alsóit, a szakítás után megérkezett ajándék zsebóráját (nem is tud róla), a felsőt, amit neki vettem Horvátországban, szivart, amit azért vettem, hogy meglepem majd valamikor.

Áh, a szívem szakad meg!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nem tudtam, hogy ennyire tudok szeretni.
:'(

Anyám hívott, hogy a festőbácsi valamit elfelejtett, pénteken felugrik. De mit? Nem tudja. Jó.

Ahha, kiderült, hogy Anyu nem tett le arról, hogy beavatkozik a lakásfelújításomba és azt jött felmérni a bácsi.

Én meg naív elhittem, hogy csak elmért valamit legutóbb.

Úgyhogy bácsival rövidre zártam, hogy mit akarok és főleg mit NEM, ritka kínos volt. Majd szombaton dühösen számonkértem Anyut, aki habogott és tagadta, hogy ő szervezkedett volna.

He?

Nehezen bírja a nárcisztikus éne, hogy a mindentmegteszekagyerekemért szerepet összehangolja a gyereke mit akar és mit nem résszel, gyerekkorom óta megdöbbenek ezen, pedig szeretem.

És aztán spanyolon meg is jött, lemondtam a kondit, az elsőrandit (a srác romantikus együttfőzést, halk zenét és kényeztetést ajánlott, én húztam rövidebbre a programot, nem igénylem, sőt, unom az udvarlást. De értékeltem azért).

Másfél napot hasgörcsökkel szenvedtem végig. Legalább tanultam. Meg végiggondoltam, mit és mibe pakolok össze Judós3-nak, lassan illik visszaadnom a dolgait. Vagy küldenem inkább...

Meg sorozatot néztem, nem emlékeztem az UnREAL minden részletére, ezért gyorsan újradaráltam, jön az új évad.

És a főszereplő nőnek jött egy depressziós időszaka, és annyira hitelesen játszotta el, hogy elbőgtem magamat. Ismerős volt minden reakciója, elvonulása, interakciója másokkal. És nagyon rossz volt újra átélni.

Hétvégén nem voltam a legjobb passzban. Hullámzik, mert a múlt hetet kb. végigröhögtem. A menzesz mindig bekavar. Meg nem szabad egyedül lennem napokig.

Már bent vagyok, sokkal jobb.

Az immunrendszerem romokban van hónapok óta.

Végiggondoltam, évente 100+ napot menstruálok.

Lehet, ez a ludas.

-¿Marcos, hablas húngaro?

-Nincs.