Tegnap belépett az új kolléga.
Gépet ki tudja, mikor eszkábál össze neki az IT, ami egyébként egy hete ismét összeomlófélben, nekem nagyjából minden jogosultságomat elvették véletlenül, néha 1-1-et vissza tudok könyörögni, programok nem futnak, nem szinkronizálnak, menő. Ha valaki még emlékszik: a januári kérésemet ISMÉT lezárták elintézettként pedig nem csináltak semmit, közben kéne kérnem még két hasonlót, na azt garantáltan össze is kevernék.
Nem tudok olyan szájbarágósan, 2 évesnek magyarázós szinten megírni minden egyes lépést és hogy hol hibázzák el, hogy ne hibáznák el. Nekem viszont égetően kéne!!
Bammeg.
Naszóval a srácnak nyomtattunk cégismertetőket, hatalmas cég vagyunk, el lesz vele egy darabig, aztán várunk. Emailcíme már van. Hurrá.
És akkor elkaptuk a konyhában, hogy meséljen magáról, pont csak csajok voltunk bent nyolcan, ő meg bátran állta a sarat, leült velünk szembe és minden kérdésünkre készéggel és részletesen válaszolt. Pedig magabiztos, enyhén kekec nők vagyunk, de nem tudtuk megszorongatni. Már tudjuk, kivel szeretnénk összehozni.
Vannak új teljesítménycéljaim, meg fejlesztendő területem. Erre mit mondjak? Megmondta a főnököm, mik lesznek új feladataim (még nincsen elég), azokat mondjuk megugrom. Ha lesz rá időm.
Valamit elvehetnének végre.
