Tobber életblogja

Felmászom a tetőtérbe, kiköpöm a tbc-s tüdőm, fáj a térdem, vérnyomásom már délben elhagytam.

Lekapcsolom a bluetooth kapcsolatot a fülhallgatómmal, mire kedves női hangon a fülembe duruzsol:

disabled.

.

.

.

Any.ddal gúnyolódj.

Hétfőn is megmérettük magunkat a megerősített PapírKutyaKülönítménnyel. Előtte ki akartam tornázni magamat, de a kirakatban látszott, hogy székfoglalós versenyt játszik bent a tömeg, így sétáltam egyet Óbudán, beültem egy hambira, Bé csatlakozott.

A kvíznél nem sok szükség van rám, próbáltam hasznossá tenni magamat, a rutintalanul hangos szomszédokat hallgattam ki.

Aztán Kismacskával aludtunk összebújva. Lassan nagymacskává válik...

---

A tegnapot pedig nevezzük közösségépítő tréningnek. Munkanapnak nem lehetne... A tortaevés után másfél órát a konyhában elemezgettük az új projektmódszertant, újabb stresszforrás.

Aztán csak sztoriztunk és röhögtünk sokat. Ránkfért.

A metrón csak egy gyerek forgatta a karomba a hátizsákját, mert magyarázott a havernak, de erős voltam és nem szóltam be.

Viszont beszóltam egy újságírónak kommentben. Nem baj, ha nem ért a témához, csak a lényeges adatot hagyta le a kis kutatásából, ehhe.

Kipróbáltam az új bluetoothos sportfülhallgatómat és imádom, hogy nincs zsinórja, lehet távolabb a telóm a fülemtől (konditerembe vettem, mert a melltartómban szoktam a telómat tartani (nagy cicim van, nem látszik), hogy vezetékes fülhallgatóval hallgassam közben a spanyol anyagokat. Viszont az kicsúszik a mellizomgyakorlatoknál a melltartómból. A zsinór meg a bőröm és az anyag közt marad átfűzve. :D :D Na, egy gond megoldva.

Átvettem az Orsay blézeremet, gyönyörű anyag, de nem tetszik magamon.

Ma átveszem a tchibo-s tornafelsőmet.

Szereztem ÚjNagyfőnöknek tortát. "Véletlenül" pont csokisat, én csak azt eszem meg. "Sajnos" a 16 szeletes formájuk foglalt volt, így ugyanazon az áron 22 szeletet kaptunk. Maradni fog... ;)

Nosztagliáztunk, április negyedikén milyenek voltak az úttörő-ünnepségeink, meg a dalok a felszabadító szovjet seregről. Megjegyeztem, hogy milyen öregek vagyunk, majd azzal a lendülettel odafordultam ÚjNagyfőnökhöz, hogy erről jut eszembe, boldog szülinapot! :D Bevágódom én itt az első hetekben a diplomatikus stílusommal. :D

Betévedt egy angol (brit angolt beszélő) idegen a recinkre, épp kutattam a kártyám után, közben hívtam neki taxit. Mire a taxi ideért, a pasi eltűnt, a biztonságist lecseszte a sofőr, hogy miért nem tartotta vissza erővel.

Ő is csak röhögni tud ezen. :D

Szereztem ÚjNagyfőnök megbeszélésére kaját a menzáról, tiszta titkárnő lettem. :D

Közben határidőm volt, de azt tegnap megcsináltam. Mert ma más ezer dolgot akartam. Mindegy, ráérek holnap. Ja, holnap a cég kézműves húsvéti foglalkozást szervez (gáz, mi?), engem meg kikapcsol a kreatívkodás, és ezer éve nem csináltam, elmegyek tavaszi ajtókopogtatót ragasztgatni. Nem lesz egy nagy kihívás, az unokahugnak (meg magamnak) készítendő unikornisos tojás sem...

Aki kritizálna, nézzen őszintén a tükörbe, örülne, ha a saját lánya olyan életet élne, mint ő?

Anyámmal lassan hetente megy az ordítás telefonon. Most is bekavart valamit "csak neked akarok jót" címszóval, bár azt én nem akarom, dehát az nem lehet, hogy ne úgy legyen.

Zseniálisan manipulál, én jövök ki szar alaknak a végén. Ez megy kicsi koromtól, apám is profi benne, nem véletlenül éreztem magamat mindig kis xarkupacnak.

Egy ilyen után ment pár hete melodrámával világgá és nagyon féltem, de t.köm tele, hogy a saját lakásomban, saját százezremmel sem lehet, amit akarok.

Mindegy, láthatóan hülyének tart a környezetem (családom) egy része és majd ők tudják, mit csinálok rosszul és intézkednek.

Magamnak sem kell nagyon az életem, másra miért legyek tekintettel...

Hálás vagyok Drpr-nek, hogy felismerem és bele tudok állni ilyen helyzetekbe. Csak a két manipulátor nem szokott ehhez, megy is az erőszakolás.

Meglepő módon apám ismeri fel hamarabb és higgadtan megbeszéljük, Anyu mártírrá válik. Ja, elment Drpr-hez, de mivel nem azt hallotta, amit akart, nem ment többet.

Ja, a pszichiáterek nem barinők. :D

Most csak annyit kérdeztem a végén, hogy megesett-e valaha, hogy akár egy könyvet átraktam náluk. De én vagyok a rohadék.

És pms, és megint köhögök, és nem tudom, miért nem lehet nyugiban élni,  vagy legalább nem baleknak nézni.

Elfajzó feministák.

Olvastam sokukat, mindenkit sodor az élet, gyerek jön, gyerek hal meg, új hivatást vagy hobbit választ megszállottként.

Néhányukat most, a feedly rendezésénél töröltem a listámról.

Többek között csakazolvassa Gerle Évát. Mélyen megérintett, hogy meghalt két gyereke apja, azóta a harmadiké (elsőé) is, izgatott, hogyan vészel át nehéz időszakokat, segített nekem is feldolgozni családi konfliktusokat.

Aztán egyre inkább éreztem, hogy ő A Megmondóember, minden másként gondolkozó hülye a kreatívkodó anyáktól (nyilván lenyugtatja egy kis színes monotónia) a 80 éves testépítőig (hogy a térde nem szép).

2-3 évente változtatja a véleményét, azzá válik, akiket ekézett. (Lásd még Té barátunkat, aki 8-9 éve sápítozva állította le a sz.xsztorijainkat, ma meg a legkeményebb történeteket tőle halljuk. :D )

Vitatkozik kitalált emberekkel, hogy azok mit gondolhatnak róla, ezen felháborodva védi magát és fröcsög. A sokszínűség elfogadhatatlan számára. Mondjuk a túlsúlyos nők is, de azt pont nem veszem magamra, látná csak csodagyönyörű Kismacskát, és hogy mennyire imádja a testemet. Így is. Legutóbb hétfőn éjjel.

Gondolom, nem véletlenül nem dolgozik emberekkel.

De a végső a csepp a pohárban, hogy dicséri a John Deere John Reed konditermet. Ahol a minimális személyzet s.ggfej, a zuhany néha nem működik, a gépek sem, és nem is egy remek felszereltségű terem, bár kétségtelenül dizájnos. Mintha az fontos lenne.

De a zene, az ordít.

Na jó, ha valaki ezt szentélyként ünnepli, olyan is az értékítélete. Úgyhogy minden munkássága ellenére ez volt a végső löket, levettem a listámról. Őt nyilván nem hatja meg, a sok általa frusztrált nő meg csak kapcsol valamikor, nekem meg nem okoz az első duplakávém előtt sokkot, éppen kit tart hülyének.

Apám mindenbe belekötött, amit mondtam/éreztem gyerekkoromban és gonoszul ellenem fordította, vagy hülyének kezelt, így megtanultam tökéletesen hazudni és megjátszani magamat, érzelmeimet.

Ami így munkahelyen hasznos tudás (mármint a második), de kicsit úgy érzem, át tudtam vágni a pszichológust, aki úgy hitte, jól vagyok és ez nem csak a látszat/gyógyszerek. (Mert azt nem is szedem már.)

Át lehet vágni egy pszichológust? Vagy tényleg jól voltam?

Lehet, hogy akkora kamu vagyok, hogy magamat is átvágom?

Hogy bátran állítom, hogy vissza nem fogadnám ezt a kis hülyét, miközben a lelkem mélyén csak arra vágyom, hogy vele legyek, átöleljen, hivogasson, megnevettessen, körülugráljon...?

Engem soha, senki nem szeretett így. Én sem szerettem soha senkit ennyire. Ez nem lila köd volt, hanem kiskutya-gazdi imádat. Akárhogy is.

És soha nem láttam még ilyen kapcsolatot senkinél. Mondjuk egyébként sem látok túl sok működő kapcsolatot, ez pedig imádat volt oda-vissza.

Nekem már sosem lesz ilyenem. Néha megint elgondolkozom, hogy akarok-e még élni.

Van nekem egy első világbéli nagy problémám.

Utálom a lámpákat. Mármint nem félek tőlük, hanem ronda mind. De mind. Amivel nem lenne baj, de Fityfirity bácsi (sosem tudom, mi a neve) jönne lassan kicserélni a gipszkarton lapot, ami leszakadt a párás felázástól és akkor már tegyen fel új lámpákat. Meg fesse ki a kecót.

De a lámpák, mint tárgyak annyira rusnyák, hogy egy szimpa izzó zsinóron is jobban tetszik.

Hát, érzitek...

A terasz újraburkolásával azért várok, mert a házban valami valahol ázik, és ha kiderülne, hogy az én járólap szigetelésem a mumus, akkor a biztosító fizetné, de ahhoz kell lakógyűlés, ami májusban szokott lenni.

---

Judós3 üzent TCsV-vel, hogy lassan szüksége lenne a nyakkendőjére. Mert azt nehéz kérni apjától, sógorától, Hádában lehet vagy 400 Ft. De értem, mit akar. Mivel nem bírom az üzengetést, nem vittem E-ékhez, írt szombaton, hogy kéne. Oké, megválaszoltam, hogy szégyellje magát, hogy egyik nap imád, másnap kukáz, azóta annyit nem kérdez, hogy a fenébe vagyok.

Még mindig kulturáltan írtam ahhoz képest, hogyan bánt velem.

Nem válaszol.

Este, amikor azt hittem, nem tud már felzaklatni, egyszercsak úgy elkezdtem sírni, hogy egy órán át csak bőgtem! Bevettem a vésztartalék nyugtatót, beálltam a zuhany alá, és csak sírtam. Rég nem volt ilyen.

Aztán beugrott, hogy tegnap 750 kcal-t ettem, szénhidrátot alig, nomeg 100 percet kondiztam, szóval szimplán éhes vagyok.

És ha éhes vagyok, élni sincsen nagyon kedvem. Bevágtam egy müzliszeletet és helyreállt a béke.

Pedig egészen kiegyensúlyozott voltam mostanában! :D

Ma már dolgozom, az jó.

---

Most válaszolt annyit, hogy megköszöni, ha előszedem a cuccait.

És hogy szeretett és jó volt velem lennie, de szerinte ha nem kérdi, mizu, könnyebb felejtenem.

Hát, kurva szarul esett, hogy a fél vagyonomat, összes szeretetemet, minden időmet ráköltöttem és ennyit sem ír hónapokig!

Azóta levelezünk. (Én sírok.) Hogy sajnálja, hogy így alakult. Nem így kellett volna történjen. Milyen jó programjaink voltak...

Kioktattam, hogy lehetőséget sem adott, hogy átbeszéljük, változtassunk.

Bár már mindegy, ezt akkor kellett volna átrágnunk. Szerintem simán működött volna nyitott kapcsolatként, beszéltünk is anno róla, csak elhalt a téma sajna.

Megszakad a szívem, úgy hiányzik. Egy elbűvölő stílusú lusta seggfej. :'(

Megérkezett az arcepilátorom, izgatottan várom, hogy kipróbálhassam.

Gé meg lesétált egy csomaggal, összetörte múltkor egy boros poharamat, úgyhogy hozott egyet az IKEÁ-ból.